Antigoné, avagy az erdélyi narancs (Kortárs Magyar Filmnapok Háromszéken)

Telt ház a Bibliothéque Pascal sepsiszentgyörgyi vetítésén. Kell egy mozi. FOTÓ: KISPÁL ATTILA

A filmes seregszemle Sepsiszent-györgyön, Kézdi-vásárhelyen és Ko-vásznán pörgött, nem csak kisfilmet, dokumentumfilmet és játékfilmet láthatott a mozizás élményétől kényszerűségből elszokott néző, hanem alkotókkal is találkozhatott, kérdéseket szegezhetett egy-egy vetítés után, ami megint csak a filmnapok rangját növeli. Persze, a műfaji felsorolásnál érdemes tekintettel lennünk Moldoványi Ferenc magyarországi rendező-producer Szentgyörgyön elhangzott megjegyzésére is, aki egyszerűen csak ,,filmről" beszél, kerülve az olykor valóban problematikusnak és merevnek tűnő beskatulyázást. Különleges, közel félszáz országban bemutatott alkotásáról, a Másik bolygó című megrázó, itt is vetített filmről máskor szólunk.
A mozitlanság állapota nem csak háromszékiek keserve, miként Jakab-Benke Nándor az Antigoné vetítése után fogalmazott, már egész Székely-földön nincs mozi, mi több, az is elhangzott, hogy erdélyi viszonylatban egy hasonló, magyar kisfesztivált jóformán meg sem lehetne szervezni, erre alkalmas és főként azt befogadó mozit legfeljebb Kolozsváron és Te-mesváron lehetne találni. Ez egyébként a nehezen lélegző erdélyi magyar filmgyártás egyik meghatározó dilem-mája is. Szentgyörgyön a néhai Művész mozi, azaz a Cinema Klub adott helyet a mostani vetítéseknek, ezúttal nem filmkópiákat szereztek, hanem digitális projektorról, DVD-ről nagyították - élvezhetően - a filmeket. Per-sze, ez az egész felemás tér a kényelmes, hétvégekre fokozottan csinosított fiatal lányok csábítását (lévén, hogy a helyiségben ,,fergeteges" partikat szerveznek) szolgáló fotelekkel együtt úgy vacak, ahogy van, legalábbis mozizásra.
Filmek és beszélgetések: jó volt újólag tapasztalni a telt ház élményét (az Antigoné és a Bibliothéque Pas-cal vetítésekor), ez is megerősíti, kulturált, korszerű mozira Sepsiszent-györgynek igenis szüksége van. Nagy érdeklődés fogadta tehát az első erdélyi magyar játékfilmként emlegetett Antigoné című idei alkotást, melynek rendezője a már említett sepsiszentgyörgyi származású, Ko-lozs-váron élő Jakab-Benke Nándor. A szerző által ,,improvizációs-kísérleti-önreflexívként" definiált produkciónak édeskevés köze van Szopho-klész drámájához, ,,ironikusan, de nem viccesen" inkább arról szól, Erdély-ben miként lehet, azaz inkább nem lehet filmet készíteni. Fűszeres alkotói légkörben cifrán és folyamatosan káromkodó, csetlő-botló, kínlódó alkotókat, a forgatásból esküvő filmezésére száz euróért majdnem kiragadott operatőrt látunk, akik amúgy valóban az Antigonét filmeznék a Túri-hasadék meredélyein (Kreón, a mindenkori rosszfiú szerepében a sepsiszentgyörgyi Debreczi Kálmán), csak ez sehogyan sem sikerül nekik. Kis pénz, kis foci. A filmesek viccesen a low budget (alacsony költségvetés) helyett a no budget fogalmát használták. Mindenképp sajátos, korképszerű alkotás, melyre találóan lehet idézni a Bacsó Péter Tanú című filmjében elhangzó legendás beszólást a mérsékelt sikerrel kikísérletezett magyar narancsról: kicsit savanyú, kicsit sárga, de a miénk...