Nem jelenet, csak improvizáció (Bocsárdi László válaszol)

Bocsárdi László

A kulturális fogyasztói igények felmérésére rendelt közvéleménykutatásról feltételezte egyik képviselő, hogy a színház ellehetetlenítésére akarja felhasználni a városvezetés, ezzel kapcsolatban Bocsárdi elmondta, néhány éve a színház is szeretett volna hasonló felmérést végeztetni, hogy kulturális stratégiáját meghatározza, de nem volt pénzük rá. Sepsiszentgyörgy gazdag művelődési intézményrendszere megérdemli, hogy kimutatás szülessék róla, melyet aztán össze lehet hasonlítani más városok hasonló felméréseivel: Aradon például végeztek ilyet, melyből az derült ki, a város lakosságának 80 százaléka soha nem járt színházban. Egyértelmű, hogy a színház egy réteghez szól - fejtette ki -, a kultúrát azoknak kell csinálni, akik igénylik (és nem az ,,elit értelmiségnek"), s fokozatosan növelni kell a színházba járók rétegét. Ezt teszi a Tamási Áron Színház is, az évek során kicserélődött a színházlátogató közönség, s az igazagató úgy véli, az évi 22-23 ezres látogatottsággal e téren Sepsiszentgyörgy jól áll. Ami pedig a megrendelt tanulmányt illeti, összetett kérdés - mondja -, a város vezetésének kulturális stratégiáját képezi, hogy lássák, milyen a lakosság rétegződése, ami a kultúrát illeti. Jóhiszeműen viszonyul a tanulmányhoz, mert meggyőződése, jóindulattal végzik, egy veszélyt lát benne, hogy a közízlés kötelezővé válik az alkotónak, ami hosszú távon a kultúra halálát jelenti.
Ami az általa kinevezett aligazgatókat illeti: éveken át azért volt konfliktusa a színháznak az önkormányzattal, mert nem volt olyan gazdasági szakember, aki zökkenőmentessé tenné az intémény működését. Pál Attila felmondása után Bocsárdi egyedül maradt vezető tisztségben, helyzete nem csak tarthatatlanná, de törvénytelenné is vált. Megtalálta a megfelelő embereket, alkalmazta őket (meghatározott időszakra, ezért nem hirdetett versenyvizsgát), ezt jelezte a városházának is, a szerződéseket felülvizsgálták, a városvezetés által kért változtatásokkal módosították - ezek után azt hányni a szememre, hogy meg akarok szabadulni munkám egy részétől, csúsztatás - jelentette ki.
És végül a jóvá nem hagyott darabcsere kérdése: a színház idei költségvetése eleve alacsonyabb volt a tavalyinál, erre jött rá az év közepén az országos megvonás, lehetetlen helyzet állt elő, melyből menekülési lehetőséget a nyárára vállalt munkaszüneti időszak jelentett, ezzel jelentős összeget takarítottak meg, de még így is le kellett mondaniuk egyik nagyszínpadi előadásukról. Kétségbeejtőnek nevezte az önkormányzat követelését, hogy költségvetésmegvonás után is ugyanazt a tervet valósítsa meg, egyébként sem marad nagyszínpadi előadás nélkül a közönség, hiszen még hátravan a szilveszteri bemutató. Az évad továbbra meg attól függ, jövőre mekkora költségvetést kap a színház. A nagyszínpadi előadások erőltetése különben lemaradt gondolkodásmód, ennél már csak az lehet rosszabb, ha azt is meghatározzák, milyen darabokat játsszon a társulat - tette hozzá.