Változó világ

Jómagam harminchárom esztendeje töltöttem több napot a nagyközségben az akkori, azóta tragikus hirtelenséggel elhunyt Birta Gábor körorvos barátom meghívására, aki olyanokkal is összehozott, akikben még elevenen élt a húsz éve megjelent Ozsdola leánya című ,,regény" és ,,hősei", a ,,betyárok". A Kovács György által banditáknak tartott Pusztai, Dézsi és Jeges emléke. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, a ,,betyárok" tevékenységét az­óta már reálisan is megörökíthette Iochom István, lapunk munkatársa jól dokumentált könyvében, de mégis érdekelt, hogyan él ma Ozsdolán a betyárok emléke, hiszen esetleges szobor állítása is fölmerült, ettől azonban, ahogy hallom, a község vezetői egyelőre elálltak, lévén más fontosabb személyisége is Ozsdolának, aki szobrot érdemelne. Mintha a Pusztaiék tetteinek megítélésében sem lenne konszenzus. (Zárójel­ben: most kavart hatalmas vihart a román filmes új hullám legújabb alkotása, A fiatal harcos portréja. Cons­tantin Popescu félig dokumentumfilmjében a Fogarasi-havasokban hosszú esztendőkig harcoló partizánok, legionáriusok, katonatisztek hőstörténetét dolgozza fel, ami több ponton emlékeztet Pusztaiék ellenállására...)
Nem álltak el viszont a helybeliek jogos vagyonuk, a közbirtokossági erdők visszaszerzésétől, mivel számukra kedvezőtlen bírósági ítélet született, nagyon helyesen a strasbourgi nemzetközi bírósághoz fordultak. Mindez világosan jelzi, sok minden változott Ozsdolán is, az emberek már nincsenek megfélemlítve, kiállnak jogaikért.
Harminchárom éve Birta összehozott az az­óta elhalálozott vajdával is, aki meglepően valóságosan ítélte meg a több szempontból hátrányos népe helyzetét.
Kiderült, az ozsdolai romák sem ülnek ölbe tett kézzel, várva a sült galambot, mobilitásukra jellemző, hogy bátran vállalkoznak, mennek Magyarországra, Lengyelországba, felismerve lehetőségeiket, s ahogyan a polgármester félig viccesen elmondta, sok rosszat lehetne mondani róluk is, de azt, hogy ne tudnának számolni, még ellenségeik sem állíthatják. S megvan a magukhoz való eszük is.
Hogy ez mihez elég a huszonegyedik század elején, majd elválik. A világ kitárult, naponta változnak a körülmények, a helyzetekhez alkalmazkodni kell.