A prostitúció ­megadóztatása

Még el sem ült a botrány Ioan Botiş munkaügyi miniszter kismamákat érintő javaslatai körül — a jelenlegi két évről 12 hónapra csökkentenék a gyermeknevelési szabadságot, s ezzel egyidejűleg 500 lejjel ,,ösztönöznék" a kismamákat, hogy mielőbb visszatérjenek dogozni —, egy olyan országban, ahol egyebek mellett nincs elegendő bölcsőde sem, s a gyermeknevelési járandóság, amelyet szintén érintene a javaslat (bár ekörül még viták dúlnak), lassan pelenkára és tejre sem elég. Hogy mindez a legteljesebb mértékben veszélyezteti az újabb nemzedék életfeltételeit és jövőjét, arra szót sem érdemes vesztegetni, teljesen nyilvánvaló. S az országos felháborodás, a miniszter felelőtlenségének taglalása hihetetlen méreteket ölt.
Ezzel szinte egy időben az a pénzügyér is előáll kabaréba illő javaslataival, aki a múlt héten élesen utasította vissza a szenátusban elfogadott törvényjavaslatot, mely az egykulcsos adót 16 százalékról 10 százalékra csökkentené a gazdaság élénkítése céljából. (Zárójelben: feldúltan és felháborodottan kikelt ellene a mindenhez értő, minden lében kanál elnökük is, s félő, hogy az egyetlen épeszű törvényjavaslat, amely a pillanatnyi veszteség mellett tényleg élénkíthetné a gazdaságot, s kimozdíthatná a kényszerpályáról, elutasításra talál. S marad miden a régiben. Főként a sarc.)
Nos, az ambiciózus pénzügyér kedden, pályafutása első hosszabb tévéinterjújában nem titkolt büszkeséggel jelentette ki, hogy szakmai sikereire a legbüszkébb, ezek hoztak számára elismerést. A tegnapi napig. Ugyanis egy, az interjúval egy időben megjelenő nyilatkozatában arról elmélkedik, hogy meg kellene adóztatni a prostituáltakat, s szót ejt ebben az összefüggésben az egyházzal való együttműködésről is. Ezzel bekerülhet a román rekordok könyvébe. Azt, hogy a prostitúciót teljességében kéne adóztatni, érthető, de ehhez törvényessé kellene tenni a legősibb, fél illegális tevékenységet. De hogy ebben az egyháznak milyen egyetértő szerepére számít, érthetetlen. A pópák tartanák a gyertyát vagy a füstölőt? De itt nem ördögűzésről van szó, elég, ha bepillantunk az egyik kemény pornólap gyönyörűen kivitelezett, színes hirdetéseibe — ahol széttárt ölű lány hívogat, félreérthetetlenül mutatva, hogy hol a helyed, s alatta mobilszáma, egy másik meg, ugyancsak közszemlére téve bájait, azzal biztat, hogy legtitkosabb álmaid is valóra válhatnak, ha felhívod stb. —, megérthetjük a miniszter úr felháborodását. Bár félő, hogy a jelenlegi keretben az adóhatóság nehezen tudná megvalósítani a teljes adóztatást, a prostitúció — hasonlatosan a fekete- vagy a szürkegazdaság bizonyos ágazataihoz — nehezen ellenőrizhető... Ott vagyunk, ahol voltunk, vagy még ott sem.