Divatot teremtettek a hagyományból (Tizenöt éves a Guzsalyas Játszóház)

Mára többen elismert kézművesek, akik maguk és mások örömére készítenek szebbnél szebb használati és dísztárgyakat. Abban, hogy a sepsiszentgyörgyi iskolákban és óvodákban, a nyári táborokban elterjedtek a kézműves-foglalkozások, a ruházaton, az ékszerviseleten, de még a lakásdíszítésen is egyre inkább nyomát látni a népi motívumkincsnek, igen nagy a szerepe a Guzsalyas Játszóháznak, amely októberben töltötte tizenötödik születésnapját.
1995 őszén egy Olt utcai kétszobás ingatlanban kezdte meg működését Erdély első játszóháza. A Bajka Mária, Benkő Éva és Kolozsi Attila által nyitott létesítmény az utóbbi ötlete alapján felvette a Guzsalyas Játszóház nevet, ami hamarosan fogalommá vált, valóságos népvándorlás indult meg délutánonként az Olt utca felé.
s körjátékok mellett a természetes anyagokkal való ismerkedés volt a legfőbb tevékenység, a délutáni foglalkozásokon pedig tucatnyi kosár anyagát dolgozták fel a gyermekek, lehetett az bármi, a gyapjútól a csuhéig, a töktől a karalábéig minden. "Hagyták a férjeink, hogy csináljuk, bár fizetést sokáig nem vittünk haza, azzal foglalkoztunk, amit szerettünk" — mondja Tóth-Birtan Tinka, aki az indulás utáni esztendőben kapcsolódott be a Guzsalyas munkájába — akárcsak Szász Csilla —, és jelenleg is vezeti az 1998-ban bejegyeztetett Guzsalyas Alapítványt.
Benkő Éva azt tartotta fontosnak első perctől, hogy minél több gyermek kézbe vehesse a természetes anyagokat, megismerje az anyag tulajdonságait, megtanulja, hogy mi mindent lehet készíteni belőle. Ugyanakkor ő a gyermektáncházak lelke, aki az első csernátoni táborokban kezdett foglalkozni csoportosan a gyermekekkel.

Korszakváltó lépés
Mint gyermek a cipőt, a játszóház is úgy kinőtte az Olt utcai székházat, költöznie kellett. Keresgélés, pályázatírás következett, sokak megbélyegző hitetlensége, hogy ebből úgysem lesz semmi, ebből nem lehet megélni. De győzött az Éva—Attila—Tinka-hármas hite, eredményre vezetett Czimbalmos-Kozma Csaba akkori alpolgármester kiállása az ügy mellett, 2002 áprilisában, a Szent György-napokon felavatták a több műhelynek otthont adó Míves Házat. Guzsa­lyaséknak sikerült nagyon hamar belakniuk a számukra felajánlott teret, a földszinten számos rangos kézműves-kiállítást láthatott az évek során a közönség, előadások, ünnepi foglalkozások, gyermektáncházak helyszínévé vált, míg az emeleti műhelyben születtek a vásárokra, kiállításokra készített remekművek, és itt kaptak/kapnak ízelítőt százával a gyermekek ezeknek a mesterségeknek az alapjaiból.
Addig jártam ide nézni, hogy mivel foglalkozik Attila, míg itt maradtam, és ma már úgy gondolom, ennél jobbat nem is tudnék csinálni — emlékszik Kolozsi Ildikó arra az időre, amikor Kolozsvárról Szentgyörgyre követte férjét. Attila nem csak abban volt kezdeményező, hogy ő adott nevet a játszóháznak, hanem ő indította el az első tanfolyamot is, a fazekasságot. "Sokáig maga készítette elő az agyagot, zsákban hozta Kőrös­patakról, beáztatta, szűrte, ha így sem volt jó, akkor őrölte" — meséli Ildikó. Keze alatt sokan tanulták meg a korongozást, a formázást, díszítést, égetést, az elkészített tárgyak mára a kiállítások legkeresettebb darabjaivá váltak, Attila kemencéi, kályhái országszerte dicsérik hozzáértését. A nemezelést, bőrművességet, tűzzománckészítést, rézművességet szintén tanfolyamokon oktatják, közben ők is képezték magukat.

Ünnep Guzsalyasékkal
Amikor ünnepről beszélünk a Guzsalyas Játszóházzal kapcsolatban, nem csak arra gondolunk, hogy hányszor vonultunk regölve végig gyermekeinkkel, valamint Ségercz Ferenc, Mel­kuhn Róbert és Kelemen István muzsikusok kí­séretében Sepsiszentgyörgy központjában az ő szervezésükben, álltunk be a farsangolók sorába, hány húsvétot, pünkösdöt töltöttünk együtt, mulattunk szüreti gyermekbálban, hanem eszünkbe jutnak azok az ünnepek is, amikor gyermekeink a Guzsalyaséknál tanult dalokat énekelték, készítették a karácsonyi szalmadíszeket (ma is legszebb ékei a karácsonyfánknak), és azóta is együtt írjuk húsvétkor a hímes tojásokat a mindent belengő viaszillatban. És ide sorolhatnánk azokat az alkalmakat, amikor találkozunk a Guzsalyas-tanítványok mestermunkáival a mindennapokban, a vásárokban és kézműves-kiállításokon.