December 22-ét se feledjük

Tulajdonképpen ezt juttatja kifejezésre a nemzeti liberális politikus által szervezett vitafórum is.
Sajtóértesülések szerint a december elsejei állami/vagy nemzeti ünnep jellegével kapcsolatosan pró és kontra több vélemény is elhangzott, volt, aki az ünnep- és munkaszüneti nap számára megfelelőnek tartja a december elsejei dátumot, mások Románia és a románok történetének eseményei között hajlandóak lennének más ünnepi fogódzók és alkalmak keresésére.
E sorok írója azon csodálkozik, hogy december 22-e állami ünneppé nyilvánítása senkinek sem jut eszébe. A honi történelemnek az a dátuma ez, amelyet Románia lakosainak, a román állampolgároknak nagy-nagy többsége a magáénak érezne — kivéve a kommunista diktatúrához közvetlenül kötődő érintetteket. Ez az, a kommunista diktatúrát elsöprő históriai eseménysort elindító nap, amely az ország egész területét átfogva, a nemzetiségiekkel vállvetve, közös kockázatot vállalva, az egész kelet-európai térségre kiható változást, rendszerváltoztatást eredményezett. Románia félszázados történetében először újraalakulhattak a történelmi pártok, létrejöhetett egy erős magyar érdekvédelmi szövetség.
Eszmetörténeti vonatkozásban a szabadság napjának ilyen-olyan nemzeti sallangoktól megtisztított ünnepe is lehetne ez a dátum, mint ahogyan a mi március 15-énk is a szabadság ünnepe, amelyet román barátaink is tisztelettel fogadnak.
Erővonalait tekintve ezen mit sem változtat a tény, hogy az egész országot átfogó, népfelkelésnek minősülő mozgalmat a későbbiekben bizonyos csoportosulások és érdekeltségek megnyergelték, igazi értékeit részben devalválták, utána a nacionalista nemzeti hőzöngések is levegőhöz jutottak, s a posztkommunizmus továbbélését is lehetővé tették.
Ez volna az én utólagos hozzászólásom a Mădălin Guruianu kezdeményezte vitához.