Döntésközelben (Kármentő)

És nem küldi a hozzátartozókat a legközelebbi patikába pelenkáért, gyógyszerért, kötszerért, nem ajánlja, hogy húslevessel, banánnal, tartósítószerekkel dúsított üdítőkkel traktálják a beteget, hanem az egészségbiztosító általi tartozásokra, a gyógyszertartalékokra, az élelmiszer beszerzésére, a betegellátás megszervezésére veti pillantását, és nem tágít attól, hogy ahol valami hibádzik, azon javítson.
Ilyennek képzeljük el azt is, aki egy kórház menedzselésére vállalkozik. Nem könnyű feladat, főként nem egy fiatal jogásznak, akinek korábban semmi tangenciája nem volt az egészségüggyel. Mondjuk mindezt azért, mert ha a megyei kórház új menedzsere nem lesz következetes, ha hagyja magát befolyásolni a politikum, netán a kórházban kialakult szakmai klikkek, érdekcsoportosulások által, és nem szövetkezik azokkal az orvosokkal, betegellátókkal, szaktanácsadókkal, belső pénzügyi szakemberekkel, akik Háromszék legnagyobb kórházának valóban a javát akarják, akkor elpufogtatott frázis marad, hogy a beteg mindenekelőtt. Mert valljuk be, igaz az, hogy az anyagi megszorítások hátráltatják a korszerű betegellátást, de a megfelelő emberi hozzáállás olykor a gyógyíthatatlan betegnek is segít állapota elviselésében, a jó gazdaszellem és szervezési, szakmai hozzáértés pedig életeket menthet meg.
És mert sok jóra nem számíthatunk a jelenleg még mindig központi anyagi függőségben lévő egészségügyi ellátás tekintetében, legalább azt tegyük meg, ami tőlünk függ. Háromszék legnagyobb kórházának újonnan beiktatott menedzsere jelenleg abban a helyzetben van, hogy tőle valóban sok minden függ.