Aggódnak a baróti kórházért

Véleménye szerint a kórház gondjait nem pártgyűlésen, kocsmai körülmények közt kell megvitatni, ha a községek polgármesterei tényleg aggódnak, s tenni szeretnének a cél érdekében, hivatalába várja őket ,,tizenkét szem közti" megbeszélésre.
A kórház leköszönő igazgatója, dr. Ágoston László tízesztendei munkáját ismertette. Úgy érzi, a gyógyintézet állapota jobb, mint amikor átvette, a jelentős befektetések mellett sikerült elérnie, hogy orvosok érkezzenek, s a személyzet megmaradjon. Az intézmény havi negyvenezer lejes veszteségét elismerte, ám véleménye szerint annak csökkentése csak hosszú távon, új szolgáltatásokkal lehetséges.
Az időközben megérkező Nagy István kifejtette: sosem állította, hogy nincs szükség a klinikára, tisztában van annak jelentőségével. Gondot okoz viszont, hogy a költségek egy részének átvállalására egyik önkormányzat sem kötelezhető, így pénzügyi helyzete meglehetősen bizonytalan. ,,Cseke miniszter úr az átadáskor az ígérte, az önkormányzatoknak egyetlen lejt sem kell az intézmények fenntartására költeniük, erre Barótnak havi negyvenezer lejt kellene kifizetnie. Nem tartom méltányosnak, hogy a kis kórházakat is magára hagyta a minisztérium" — mondotta Nagy. A baróti városvezető beszédét befejezve el is viharzott, hiányát a vezetőtanácsba általa kinevezett Márton István próbálta feledtetni.
A kórháznál harminc esztendeje dolgozó dr. Serester Tibor kétségbe vonta Nagy István őszinteségét: bár a kórház fél esztendeje a hivatal alárendeltségébe tartozik, mégsem kereste fel őket egyszer sem. Megtartásának fontosságát hangsúlyozva a vidék elszegényedéséről és elöregedéséről beszélt. Tamás Sándor megyeitanács-elnök Nagy Istvánt az ügy központi figurájának nevezte, aki nélkül nem lehet a kérdésben lépni. ,,Ő a fő hitelutalványozó, s ha egyszer úgy dönt, keresztbe fekszik, semmire sem fogunk menni. Márpedig eddigi tevékenysége azt mutatja, hogy nem támogat egyetlen olyan ötletet sem, ami nem az ő fejéből pattant ki. Pedig ott lehetne Barót számára példaként Kézdivásárhely, vagy éppen Kovászna, ahol nagyobb gondok voltak, de a közösség idejében lépett, sikerült megegyezniük" — mondotta. Henning László megyeitanács-alelnök az ideiglenesen kinevezendő igazgató hozzáértésének, majd a versenyvizsgán a tisztséget elnyerő személy rátermettségének fontosságáról szólt. Ha nem orvos lesz, orvos-igazgatói tisztséget is létre kell hozniuk, egy sor kérdésben nem elég a jogi ismeret. Lázár Kiss Barna vezetőtanácsi tag és Bardocz Csaba baconi polgármester a minél hamarabbi cselekvést sürgette, mert ha a tétlenkedés tovább folyik, az elmúlt hónapokban felhalmozott kétszázezer lejes összeg tovább nő, s hamarosan kezelhetetlenné válik a helyzet. Balázsi Dénes bardoci polgármester az évek óta nem működő Erdővidéki Kistérségi Fejlesztési Egyesület felélesztését szorgalmazta.
Tamás Sándor kérdésünkre: a megyei tanácsnak lenne-e lehetősége, hogy a baróti intézményt is segítse, azt válaszolta, hogy a megyei közegészségügyi intézmények éppen elég terhet jelentenek számukra, így nem látja annak lehetőségét. Téves elképzelésnek tartja, hogy a helyi tanácsoknak kellene eltartaniuk a kórházaikat: azoknak csak kiegészíteniük kellene a biztosítóháztól kapott összeget.
Nagy Józsefet, az Országos Kör­nyezetvédelmi Ügynökség igazgatóját arról kérdeztük: a kórházat be lehetne-e vonni a napenergiát hasznosító pályázatok valamelyikébe. Mint mondta, a Zöld Ház Program lehetővé teszi, hogy a kórházak fűtését és a meleg víz előállítását abból oldják meg. ,,Ezek azok a lehetőségek, amelyeket ki lehetne használni, s a költségeket csökkenteni, de Nagy István nem hajlandó velünk együttműködni" — jegyezte meg.