Sepsiszentgyörgy, 2017. december 11., hétfõ 21:06
Köszöntjük Árpád nevű olvasóinkat!

Provokáció a sepsiszentgyörgyi Magmában

2010. december 11., szombat, Kultúra
Amint értesülhettünk, Sepsiszentgyörgyön a Magma — Kortárs Művészeti Kiállító Térben 2010. december elsején a Tamási Áron Színház művészei, Fekete Mária és Mátray László megnyitották a Felkarolandó Felejthető Felejtendő című kiállítást.
Lássuk, mit állított ki a budapesti Intermédia Tanszéken végzett öt fiatal művész: Farkas Roland, Antal Balázs, Radics Márk, Mécs Miklós és Horváth Tibor.
A kiállítóteret megközelítve a bejárat jobb és bal oldalán képernyőkön a Budapest—Sepsiszentgyörgy közötti utazásuk dokumentumfelvételét nézheti a járókelő. A termekben a magyar nemzeti szimbólumok: magyar zászló, magyar címer, piros-fehér-zöld kokárda, turulmadár, magyar Szent Korona stb. látható. Különböző kontextusban. Ahogyan a csütörtöki Háromszékben Mózes László újságíró fogalmaz: ,,kritikus, ironikus, cinikus, esetenként gagszerű" alkotásokat szemlélhet a befogadó. Vagy az elutasító.
Mondhatjuk, eddig nincs is semmi baj. A huszadik század folyamán kialakult az a nézet, hogy a művész szabad. Harcoltunk a művész szabad megnyilvánulási lehetőségéért minden eszközzel. 1989 előtt, a totalitarizmus idején olyan cenzúra működött Romániában, amelynek következtében szűk korlátok közé szorítva közölhetett a költő, állíthatott ki a festő, mintázhatott a szobrász, és voltak egyenesen tiltott műfajok is. A magyar nemzeti szimbólumokat pedig börtönbüntetés, meghurcoltatás terhe mellett vállalhatta a székelyföldi magyar ember. Viszont 2010-re olyan szintű ,,szabadsággá" torzult a művész önkifejezési lehetőségeinek gazdag palettája, hogy a — jelen esetben anyaországi — kiállítók szabad alkotásainak sorozata egyenesen sérti Székelyföld magyarságának nemzeti érzelmeit. Kismagyar és nagymagyar jeleink lejáratásaként. Karikatúra szintre. Az ,,alkotások" persze megadott, követhető, követendő mintára készültek. A nemzetközileg fél évszázada gyakorolt nemzeti szimbólumokat karikírozó s ezáltal érzelmeket felborzoló trendek szerint.
A baj számomra a szervező (mert kurátor nem akadt erre a kiállításra) Magma — Kortárs Közeg és Nemzeti Művészeti Alapítvány (sic!) által összehívott szakmai beszélgetésen (Artist Talk) kezdődött. Itt ugyanis végighallgattuk Kispál Attila felkérésére a kiállítók vetített képes bemutatkozását, amit kérdések követtek. Például, hogy milyen okból változtatták meg az eredeti Piros, Fehér, Zöld kiállításcímet Felkarolandó Felejthető Felejtendő címre (M. A. kérdése). Homályos és érthetetlen válasz érkezett. Ezt követően feltevődött, hogy van-e kapcsolat a jelen kiállítás anyaga és a hetvenes években működő PFZ (Piros-Fehér-Zöld) csoportosulás művei között. Mert a hasonlóság igen nagy, azzal a kitéttel, hogy a PFZ csoportosuláshoz — Pinczehelyi és társai — képest a most kiállított Felkarolandó Felejthető Felejtendő-munkák apró lúdfingok. (Ü. G. felvetései) Vagy ahogyan az egyik szervező fogalmazott: pipepurcok. A válasz erre a kérdésre is kitérő volt. Semmitmondó szóbeszéd. Majd, mert kiderült, hogy a meghívottak nem értik a sepsiszentgyörgyi kisebbségi-többségi helyzetet, újabb kérdések következtek. Milyen fogadtatásra számítanak a székelység részéről, amely nemzetrész 1990-ig nem használhatta a nemzeti szimbólumait? Számít-e a befogadó közeg a kiállítók szempontjai szerint a művek létrehozásában, azok bemutatásában? Mit üzennek ezzel a kiállított anyaggal a székelységnek? (Ü. G. kérdései) Azt a választ kaptuk, hogy nem érdekli őket a befogadó, és nem üzennek semmit.
Ennél a pontnál kezdett skizofrén helyzet kialakulni, ugyanis a kiállítók szócsöve önmagát ismételgetve és ellenmondásba keveredve hozta tudtunkra, hogy a kiállítás anyaga mégis egy bizonyos ,,párt" (pártok? — nem volt világos) ellenében készült. Tehát mégis van megcélzott közönség, esetleges befogadó réteg. Célirányos az üzenet. Megkérdezve, hogy Budapesten ki volt-e állítva az anyag, ha már ottani az a fránya ,,párt", kiderült, hogy nem ott provokálnak, ahol a címzett van. Tehát Sepsiszentgyörgyről üzen a csoport ama budapesti ,,pártnak" ezzel a kiállítással. Egyenes beszéd. Két pont között a legrövidebb a költségesebb út. Mert hát azért a költségek sem elhanyagolható szempont, főleg válságban.
Summa summarum, a provokációt végső soron akkor élhetjük meg érdemben, ha higgadtan szemléljük a kiállított anyagot — mondom ezt az első felháborodásom után —, ugyanis ez az egyetlen módja az elvárt, kiprovokált cél elkerülésének, meghiúsításának.
ÜTŐ GUSZTÁV képzőművész
Hozzászólások
2010. december 11.
szombat 00:11
baji
4 hozzászólás
a kiállítók válasza itt olvasható: http://www.magma.maybe.ro/

2010. december 11.
szombat 11:08
saimge3
3 hozzászólás
A Magma kurátorai hallgatnak?

2010. december 11.
szombat 11:20
baji
4 hozzászólás
A sepsiszentgyörgyi MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótér szervezői vállalják az FFF kiállítás
bemutatását, mivel nem tekintik a kiállítás összességét nézve sértőnek. Ha valaki nem így látja,
attól elnézést kérünk, de biztosíthatjuk, hogy úgy a szervezőknek mint a kiállítóknak nem áll
szándékában sértegetni senkit. Bízva egy higgadtabb diskurzus folytatásában, és a rendezvényeink
jövőbeli látogatásában kívánunk kellemes ünnepeket, és boldog új évet.

MAGMA
Kispál Attila, Kispál Ágnes-Evelin, Vetró Barnabás

2010. december 11.
szombat 11:57
Falco
139 hozzászólás
Elképesztő ez a cikk, egy "komoly" képzőművész tollából...??? Hogy nyelvtanilag-tartalmilag nulla, az csak egy dolog (egy kiálltításon "látogatók" vannak, nem "járókelők", a cikk kontextusát tekintve közönséges dolog, magyarán paraszt dolog lúdfing és pipepurc szavakat használni - főleg hogy ezáltal érték-különbözőségeket akar kifejezni!!! stb., stb.). A művészet -ezesetben magyar szimbólumok általi- értelmezéséhez pedig nem ért a szerző, vagy úgy csinál mintha nem értene. Nagyon is aktuális és fontos dolog anyaországi alkotók részéről a nemzeti szimbólumok használata és ezáltal a provokáció, hiszen ezek azok amik a leginkább sérülnek napjainkban, a multikulturalizmusban és erről szól a napi politika is. Hogy mi volt az igazi üzenet, azt nem tudom mert nem voltam ott, remélem majd láthatok képeket róla, de hogy az égvilágán semmi köze az Ütő által írottakhoz abban már most biztos vagyok. Gondolom, hogy nagyon kényelmetlen dolog a frusztrált sepsiszentgyörgyi alkotóművésznek, hogy fiatal alkotók előzik meg (akkor is, ha nem tudják még tisztán megfogalmazi az üzeneteiket), el kellene fogadni, hogy a képzőművészet az nem csak a sepsiszentgyörgyi belterjes berkekben létezik, hanem máshol, sokféle más formában is. És nem biztos, hogy igényt tart egy olyan alacsony színvonalú diskurzusra ami ott elindult és amit itt a sajtóban megjelent. És amit valószínűséggel a kedves szerző szokott folytatni a bandájával a kiállítások után a kocsmában, ahová mindenki alig várja, hogy beüljön egy sörre-cigarettára, ugyanis az előtte levő "produkciókból" mondjuk semmit sem értett... ezzel a rendszeresített, belterjes, szűklátókörű helyi világlátással és megszokásokkal biztosan nem könnyű egy friss, mai alkotógárda tevékenységét nem hogy értékelni, megközelíteni sem... szóval igencsak leleplező vállalkozás volt ez a cikk, szégyellném magam Ütő képzőművész úr helyében.

2010. december 11.
szombat 12:20
kunigunda
11 hozzászólás
Mindenkinek joga van véleményét megosztani, de mégis szerény véleményem az, hogy nem a "Háromszék" hasábjain kellene az ilyen nem közönség elé illő véleményt kinyílvánítani.
Egy "Munkácsy" díjas művésztől ezt nem vártam volna el. Mentorként és példamutatóként kéne viselkedjen fiatal kezdeményezőkkel. A "lúdfing" és "pipepurc" szakkifejezések, nem épp egy egyetemi tanár szókincsét kéne képezzék.
Üdv egy művészetkedvelő

2010. december 11.
szombat 15:57
Tepes
758 hozzászólás
Ü.G performansz bemutatója nem volt lúdfing a sepsiszentgyörgyi hid alatt. Éppen az sem vót ejsze provokáció ( vagy az vót ? ).E művészetet, diákok csodálhatták meg a csóré valójában is.

2010. december 11.
szombat 17:48
leszno
3 hozzászólás
Nahat, nahat.
Ugyanezt a szoveget felrakta mar Guszti a sylva muveszeti levelezo listara, ahol tobb valaszt is kapott ra, melyek azert osszessegukben sokkal arnyaltabb kepet adnak a problemarol, mint ahogy azt a kritikus felallitotta. Az a teny, hogy ezt mindezek utan is ujrakozli a sajtoban az onmagaert beszel, hiszen a szoveg mar egy hettel ez elott is spicli-jelentes volt. Megis mi az a hegemonia, aminek Guszti ilyen husegesen jelent?
Ha ez a kiallitas provokal, akkor eppen azok ellen teszi akik a nemzeti erzelmeket, a nemzeti szimbolumokat kiasjatitjak politikai, vagy barmilyen nemu hatami igazolasukra. Erdemes tisztan latni a Guszti poziciojat, abban a szentgyorgyi milioben, amiben a MAGMA az ETNA erupcioja, es lathatjuk azt a dominanciat, amit az elobbi, hatalmi poziciobol gyakorol az utobbi feltoro, helyet es hangajt kereso epitkezesre. Ez a hegemonikus harc provincialis, minimodellje.
Akinek nem ingje, ne vegye magara.

2010. december 11.
szombat 19:06
ewelyn
452 hozzászólás
" kiashatitjak ", " milioben" ," hatami" , hangajt"... a nyelvhelyesség igénytelensége égbe kiáltó !!! a nemzeti szimbólumok tisztelete kötelező érvényű...sajnálatos, értéktelen hozzászólások ..."Senki sem csatlakozik azokhoz, akikről tudja, hogy értéktelennek tartják a jogot, a törvényt, a hűséget" Grotius

2010. december 11.
szombat 19:33
leszno
3 hozzászólás
elnézést kérek a helyesírási hibákért. köszönöm, hogy jelezte.

2010. december 11.
szombat 21:30
leszno
3 hozzászólás
Árnyalni szeretném az előbbi megjegyzéseimet, nem személyeskedni szerettem volna, csupán azon tűnődtem el, hogy egy lezáratlan szakmai beszélgetést miért kellett azon kívülre helyezni. Bizonyára megvannak az okaink arra, hogy véleményt nyilvánítsunk és a másokén csak spekulálni tudunk. Igazából nem vádolhatok senkit rosszindulatú visszaéléssel, felvetéseim hipotetikusak és szubjektívek, a spicli-jelentést csupán a szöveg stílusára értettem.


2010-12-11: Kultúra - Bogdán László:

A fotográfia és a valóság (A Mohos tárlata)

A Mohos Fotóklub a Székely Nemzeti Múzeum Tolerancia­termében rendezett éves tárlatáról adott terjedelemben kritikát írni képtelenség, hiszen a kiállító művészek és rendkívül erős, karakteres fotóik puszta felsorolása is hosszadalmas, ráadásul a kiállítás gyönyörű füzetében, kedves képeik mellett olvashatóak a kiállító művészek hitvallásai is.
2010-12-11: Élő múlt - Kisgyörgy Zoltán:

Szemerja színeváltozása (Százharminc éve egyesült Szemerja Sepsiszentgyörggyel)

A földrajzi közelség miatt, ha akarta, ha nem, Szemerjának, az egykori Szent Mária Asszony falvának függőségben kellett élnie Sepsiszentgyörggyel, amely éppen jövő esztendőben ünnepli városi státusának 550. évfordulóját. Az önálló Szemerja község 1880-ban egyesült közigazgatási szempontból Sepsiszentgyörggyel, s ez kedvező alkalom volt arra, hogy az addiginál is gyorsabban folytatódjék az őslakosság fokozatos kicserélődése, Szemerja állandó, és amint mondani szokták, soha meg nem állítható színeváltozása.