Dali Sándor: utána a hiányérzet

Az emlékezők: Matekovics János, Bogdán László, Gajzágó Márton, Kisgyörgy Tamás,

Sylvester Lajos és Czegő Zoltán

A Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében rendezett összejövetelen Dali Sándor egykori munkatársai, az általa Szentgyörgyre, maga köré gyűjtött ,,csikók" egy része ― Czegő Zoltán, Bogdán László, Gajzágó Márton, Kisgyörgy Tamás, Sylvester Lajos és a házigazda ― csak a szépre emlékezett, de végig az lehetett az érzésünk, hogy más nem is létezett.
Egy munkahelyi elöljáró esetében mindennél beszédesebb, ha a hajdani beosztottak már-már könnyekig meghatódottan beszélnek a ,,bajuszos főnökről". És bár a két lap munkatársi gárdája között rengeteg az átfedés, Dali Sándor esetében az is egyértelművé vált, hogy egy lap alapítása és legendássá tétele nem egyszeri, a szerencse által is befolyásolt bravúr volt, hiszen a Megyei Tükör életre lehelése az Ifjú­munkásnál eltöltött, mindenki számára emlékezetes periódus után következett.
Magázódó közvetlenség, kivívott-kiérdemelt tisztelet, ugyanakkor a társakkal való teljes azonosulás, az egyéni és közös érdekért való feltétlen kiállás fémjelezte vezetői stílusát, amely ― derült ki az emlékidézésből ― a nagy és igazán fontos győzelmek érdekében tudatosan engedélyezett apró ,,magánvereségeket".
Piroska Klára és Debreczi Kálmán színművész felolvasásai, valamint a Lőfi Gellért kísérte Szilágyi Zsolt énekművész előadása által műfajilag is színes est még nagyobbá tágította az űrt, amely Dali Sándor eltávozása révén keletkezett. Az egykori ,,csikók" őszinte hiányérzete mások számára is érthetővé tette, milyen biztonságos alkotói, emberi hátország teremtetett a legendásan széles hát mögött. Még a legvérzivatarosabb időkben is.