Ipari roncsprogram kellene (Magyar vállalkozók a deltában, 3.)

Kóta Péter: Én Chilián a jó vezetés hiányát látom. Bár sok mindent csináltak. Rendezték a főutcát. Vízmű létesült a faluban. Sport­csar­nokot építenek. A villamos hálózatot — elvileg — stabilizálták, de gyakori az áramkimaradás. Bejött a Digi TV, itt a gyorsinternet... De el kellene intézni a romba döntött épületek bontását, mert ezek már többé semmire sem hasznosíthatóak. A területeket rendezni kellene, az épülettörmeléket elhordani. Rendbe tenni az utakat. De nincsenek ilyen jellegű törekvések. Ez nem érdekli a vezetőséget. A polgármesternőnek is új terepjárója van, földvásárlásba kezdett Tătaru szigetén. Ilyes­mivel foglalkoznak. Az állami területeket kis pénzért megvásárolják. Az egyén gyarapodása sokkal fontosabb, mint a közösségé.
Közben én arra figyelek, hogy ha nem is ilyen ordító mértékben, de ez az ország tele betoncsontvázakkal. Az erre illetékeseknek — képviselőknek, szenátoroknak, a kormányzati intézményeknek — kellene megoldást keresniük arra, hogy e "roncsország" itthoniakat és ideérkezőket elborzasztó képét helyreigazítsák. Chilia veche roncsvilága sűrítményként mutatja fel a volt Szovjetunió vazallusállamainak egyik rákfenéjét, a gigantomániás iparfejlesztést, ennek aztán a társadalom még meglévő morális értékeit is magával rántó összeomlását, mert Ó-Chilián például a tulajdonosi tudat és a cselekvés teljes hiánya a rablás szintjére süllyesztette a közerkölcsöket. Ez a Duna-deltai jelenség azonban nem áll egymagában. Vessünk egy pillantást például Nagyváradon, Aradon a lerobbant ipari telepekre. De még az olyan apró megyékben is, mint a miénk, rengeteg a romos, roncsépület. Itt nemcsak az országimázs rontásáról van szó. A hanyagság, ez a romba dőlt világ valósággal vonzza a mocskot, a szemetet, a törést-zúzást, a lopást.
Ó-Chilián, ha erre állami támogatást szereznének az illetékesek, a betoncsontvázak — egykori hatalmas gyárcsarnokok — lebontása révén az elsüllyedt utak alapzatába a betontörmeléket maradéktalanul beépíthetnék.
Ez ugyanis Ó-Chilia legsötétebb árnya.

Kóta Péter halat mér

Ami mégis vonzza a vállalkozókat
Ennek ellenére mégis mi vonzza ide Há­romszéktől a felvidéki Dunaszerdahelyig vagy Németországig hatóan az embereket? Első­sorban a sikeresebb vállalkozókat, akiknek futja a márkás terepjáró kocsikra, vagy ha a kényelmesebb megoldást választják, a térség vízi megközelítésére?
A Chilia folyamágnak és környékének igazi fénye, a természet buja gazdagsága, szépsége ott, ahol a botor, az önmaga alatt a fán az ágat elvágó természetgyalázó ember nem mocskolta még be és nem rondította el. A delta fénye az is, amint a természet visszaköveteli a maga jussát. A lecsapolt hatalmas területeken elvadult, gazdátlan lovak — nem éppen musztángok — verődnek csapatokba. Az öntözésre szánt hatalmas csatornarendszerben, amely összeköttetésben áll a Nagy-Dunával, hemzseg a mindenféle hal, főleg a csuka. A csatornákon el lehet jutni szinte érintetlen, mesés nagyságú és szépségű tavakhoz, amelyekben — akárcsak a csatornákban —, amikor harap a hal, fahasábnyi csukákat lehet fogni. Ottlétünk idején sepsiszentgyörgyi kollégánk és társa egyetlen nap alatt tizenhét csukát fogott, 32 kiló összsúlyban. Temesvári vendégek érkeztek, és az első nap a Chilia folyamág hatalmas vizében 8,52 kilogrammos nyurgapontyot akasztottak. Másfél kiló ikra volt benne. Ilyen fogás esetében, de egyébként is a méreten aluli halat a rendes horgász visszadobja a vízbe.
Alina, a helybeli besegítő asszony, aki a betegszabadságon levő Cristinát helyettesíti, a halpucoló helyiség asztalát sohasem találja halcsomók nélkül, amelyek lepikkelyezés után az ipari hűtőládákba kerülnek, ahonnan az őszi szezonban a többórás hazautazás után is fagyott állapotban érkezik meg a rakomány.

Egy kis konyhatündérkedés
Chilia fénye és varázsa belengi a horgásztanya mindennapjait is. Esős napokon és az őszi estéken több tucat tévécsatorna kínálatából lehet válogatni. A panzió konyhája is különleges.
Kóta Péter mondja: a mai menü lucskos káposzta. Ez káposztaleves gyenge tejfeles habarással. És sertéshús belekockázva. Sok kapor és csombor kell hozzá. Üvegesre pirított hagyma, ebben pároljuk a húskockákat. Édes­anyámtól tanultam.
Helyi ételeket is készítünk. Például a dunai nagyheringet, amelynek scrumbie a román neve, és 24 százalékos a zsírtartalma. Petrezselyem­zöldet, citromlevet helyezünk a gyomorüregbe, irdaljuk, és utána grillezzük. A másik helyi jellegzetesség a procáp. A pontyot a hasa felől felvágjuk, és saját pikkelyére kiterítjük. Sóval, borssal fűszerezzük. Tizenöt-húsz perc alatt megsül a sütőben. Olajjal kissé meglocsoljuk. Fokhagymás paradicsomszószt öntünk rá, a tetejét zöldpetrezselyemmel hintjük meg. Evésnél a pikkelyről a zselatinos halhús szépen felszedhető, a pikkelyköpenyről egyszerűen leemelhető. Nagyon finom. Készítünk halgombóclevest, halfasírtot is.
Vettünk át halkészítési módokat az itteniektől, de ezeket hozzáalakítottuk a mi szájízünkhöz. Áztatott kenyeret, pirított hagymát teszek a halfasírozottba. Úgy ízesítjük, ahogy mi szeretjük. A halgombócleves a lipován hallének az átkeresztelése. Az alap a lipován csorba. A halászléalapot megfőzzük, harcsából gombócokat készítünk. Fokhagymával, lestyánnal ízesítjük. A menüt mindig a vendégek ízlése szerint alakítjuk.
— Milyen a falu nemzetiségi megoszlása?
— A Duna túlsó partjának, Besszarábia déli részének az átcsatolása elszakított itt is családokat. Ekkor sokan átszakadtak román területre. Itt lipovánok is élnek. Ők például nem nagyon keverednek más származású lakosokkal. Van is egy utca, ahol többségben ők laknak. Két lipován népcsoport különböztethető meg. Orosz ajkúak, van, aki nem tud románul. Van egy kis templomuk is. A két lipován csoport sem érti egymást. Az elkülönülés vallási alapú. Külön templomba járnak. A papjuk egy idős férfi, nyolcvan fölött. Óhitű lipován.
— Érkeznek-e vendégek a horgászidény zárása után?
— A Chilia Fénye tanyán vadászatra már januárra is foglalnak szállást. Németországból. Annyira kiszélesedett a vendégkör, hogy jönnek Szlovákiából, Ausztriából. Erdélyi területekről is érkeznek. Úgy érzem, hogy nagy vendégkört tudunk befogni. Egyre többen érdeklődnek. A Vajdaságból is... Tavaly kezdődött egy nyitási program. Addig főleg Magyar­országról jöttek a vendégek. Most már Né­metországból is. Főleg fácánra jönnek a vadászok. Otthon csak fácánneveldék vannak, azok a madarak nem tudnak repülni. Hessegetni kell, hogy öt-tíz méterre felszálljanak.

Visszavenni, amit elraboltak
— A delta bioszféra-rezervátum, költőhely, ívóhely, ez egy csodálatos világ. Ezt mezőgazdasággal, ipari létesítményekkel tönkretenni bűn. Ez erőszakos beavatkozás a természetbe. Nincs létjogosultsága. Azokat a termőföldeket, amelyeket tulajdonképpen nem is romániaiak bérelnek, hanem idegen országból jönnek ide. Tőkések. Ők gazdálkodnak. Biztos vagyok benne, hogy nem Romániában értékesítik ezeket a terményeket, hanem kiviszik az országból. Kereskednek vele. Ennek mi értelme? Inkább visszaárasztani ezeket a területeket. Közismert, hogy itt milyen hatalmas vízterületek voltak. Ez tulajdonképpen nemzeti park. A deltát vissza kell állítani eredeti állapotába! Rehabilitálni kell.
Ezt idén a természet már megkezdte. Plaur és Ceatalchioi környékén hatalmas területeket hódított vissza a víz. Az itteni népeket az árvizektől úgy lehet megvédeni, ha minél nagyobb területeket biztosítanak a víz számára. A lecsapolásokkal tönkretették ezeket a területeket. Több tízezer hektárról csapolták le a vizet.
Van egy régi térképem. Pardinától Chiliáig óriási területek vannak. Pardinán építették meg a cellulózgyárat. Egy hatalmas zsilipkaput is építettek. Ez szerencsére nem készült el. Ezenkívül létesítettek volna nádtelepeket. Bebukott Maliuc is.

A schengeni övezet keleti gránica
— Mi a helyzet a schengeni határral? Láttam, hogy a határépítő műszakiak egy csoportja itt, a panzióban étkezett.
— Nemsokára az északi folyam­ágra helyezik át a schengeni határt. Nekünk tulajdonképpen nincs semmiféle kapcsolatunk az ukránokkal. Arra van lehetőség, hogy Tulceáról átmenjünk Izmailba. Régebben volt arra is mód, hogy a határőrök átvigyenek, s 24 órás tartózkodási engedéllyel az ukránoknál tartózkodjunk. Most az útlevélbe Tulceán beütik a vízumot. Innen hetven kilométerre hajóval lehet átmenni.
Nekünk régi álmunk, hogy azokat a területeket is meghorgásszuk. A piacszerzés miatt. Ezen Ukrajna NATO-tagsága segíthet. Nyolc-tíz év múlva Ukrajna is uniós tagország lesz. Ekkor számunkra is megnyílnak azok a területek. Ott hatalmas vizek vannak. A Talpug-, Kuhurluj-tó együtt öt Balaton nagyságú.
A schengeni határ Chilia-ágra telepítésén már dolgoznak. Hogy a határt meg tudják figyelni, éjjel is látó infrakamerákat telepítenek a folyópartra. Ötven­mé­te­res tornyokat épí­tenek meghatározott távolságra. Ezek állandó műholdas össze­köttetésben lesz­nek egymással. Tu­do­másom szerint Brüs­szel — Német­ország — finanszírozza az egész beruházást. Akik az építést végzik, inkább alvállalkozók.
A határőrséget felszerelték vadonatúj terepjárókkal. Masszív Iveco terepjárókat kaptak. Vagy tizenegyet. Magas hasmagasságúakat, amelyek ezen a terepen is tudnak közlekedni. ATV-kkel is felszerelték őket. Luxusszintű Volkswagen kisbuszokkal is. Irdatlan mennyiségű pénzt tolnak be csak a chiliai őrség megszervezésére.
— Határsértésekről tudsz-e?
— Nem. Véletlen balesetek előfordulnak. Ezelőtt három héttel valakik hajóval érkeztek Chiliára. Viharos idő volt. A hajózási szabályoknak megfelelően tíz-húsz méterre meg lehet közelíteni az ukrán partot. Amikor a Dunán megyünk, mi is vágjuk a kanyarokat. De ilyen viharos időben, akinek nincs megfelelő jártassága a vízen, elkövethet olyan hibát, mint ahogyan ez nemrég két ízben is előfordult. Akkor a Sulina-ágon elsüllyedt egy hajó. Ott talán hárman meg is haltak. A Chilia-ágon két gyorshajó pórul járt. Ezek szerencsésebbek voltak. Azt tudni kell, hogy a folyó a rövid kanyarokat tölti, a hosszúakat mossa. Ahol tölti, ott a hullámok sokkal magasabbra tornyosulnak a viharos szélben. Azt a hibát követték el mind a ketten, hogy a rövid oldalt átvágták. Az egyik hajó éppen a mi vendégeinket vitte ki. A hajó telibe vágott egy hullámot. Háromszáz liter vizet bekaptak a csónakba. Nem borultak fel, "csak" eláztak. A másik csónak fel is borult. Azok ukrán oldalra sodródtak... Ilyenkor a határőrség is látja, hogy mi történik. És humánusan bánnak az emberekkel. De nem éri meg határt sérteni.