Kísérleti egerek vagyunk?

Miért itt kurtították meg több mint 25 százalékkal az állami alkalmazottak béreit, miért itt emelték öt százalékponttal az általános forgalmi adót, miért itt készülnek 5,5 százalékkal csökkenteni a nyugdíjakat — egészségbiztosítási járulék címen —, miért itt nyirbálták meg a gyermeknevelési szabadságot, miért itt került — takarékossági meggondolásokból — az összeomlás szélére az egészségügy, miért itt zárattak be ezernél több iskolát, miért itt akarnak a közeljövőben felszámolni kétszáz kórházat, miért itt nyesik folyamatosan a szociális juttatásokat, s itt ígérgetik, és halogatják hónapról hónapra, évről évre a beruházásokra szánt alapok előteremtését?
Nem véletlen, hogy ilyen körülmények közt mindenki kétségbe vonta a kormány felkészültségét, mi több, józan ítélőképességét is. S jó ideje legyintünk, amikor a miniszterelnök vagy egy-egy tárca vezetője azt állítja, így diktálja a Valutaalap, azaz nem tehetnek mást, még akkor sem, ha érzik, tudják, hogy túl nagy áldozatot követelnek annak az országnak a lakosságától, amelyben legalacsonyabbak a fizetések és a nyugdíjak, a nemzeti termék legkisebb százalékát szánják szociális kiadásokra, ahol folyamatosan csökkent — s jövőben sem lesz ez másképp — az oktatásra, az egészségügyre szánt költségvetési kiadás nettó és bruttó összege.
Jó ideje többen mondják, de most a Financial Times le is írta, valójában Románia az IMF kísérleti egere, itt és Lett­or­szágban próbálják ki, meddig mehet el egy-egy ország a megszo­rításokkal, mekkora a lakosság tűrőképessége, s mit bír ki egy-egy gazdaság, ha szigorúan ellenőrzött korlátozó intézkedéseket vezetnek be. Kell az itt szerzett tapasztalat, hogy majd Portugáliában, Görögországban, esetleg Spanyolország­ban — ha még rosszabbra fordul a helyzet — hasznosítani tudják.
Az új költségvetés azt bizonyítja: jövőben folytatódik a kísérlet.
A labirintusba kényszerített kísérleti egér meg ész nélkül rohangál, keresi, de nem leli a kiutat.