Magyar tükör

Hangsúlyosabbá, fontosabbá kell tenni a magyar társadalom életében a család szerepének fontosságát. Meg­figyelhető, hogy az elmúlt években az egyházfők egyre fontosabbnak tartják a televíziót, és szerepléseikben igyekeznek hangsúlyozni a szolidaritás fontosságát a magyar életben. Idén, visszatekintve az év szomorú és tragikus eseményeire: az egymást leköröző árvízi és belvízi csapásokra, majd az őszi vörösiszap-katasztrófára, joggal mondhatták el, hogy a magyar nép szolidaritásból jól vizsgázott, a kolontári és devecseri iszapkatasztrófa jóformán az egész magyar társadalmat megmozgatta — magánszemélyek, civil szervezetek, szeretetszolgálatok —, megmozdultak a tehetősek is, az egész ország igyekezett segíteni a bajbajutottakon. Ez mindenképpen jelzi, hogy a több sebből is vérző, elszegényedő magyar társadalomban erősödik a szolidaritás érzése. * Igen, a magyar társadalom fokozatos elszegényedését ama megdöbbentő adat is jelzi, hogy közel 53 milliárd forintra rúg év végén a köztartozások összege. A kifizetetlen villany- és gázszámlák, valamint a köztartozások mutatják, hogy a szocialista kormány állandó sarcolásai kivéreztették a lakosságot, s hogy ezt a kérdést valamilyen módon kezelni kell. Ráadásul a forint állandó ingadozásai miatt állandóan nő a svájci frankban hiteleket felvevő eladósodottak tartozása is. S ez például azt is jelzi, hogy a nemzeti bank valutapolitikája nem kimondottan áll összhangban a kormány gazdaságpolitikájával, amelyért, a jelek szerint, a nagy hitelminősítő intézetek visszaminősítették az elmúlt hetekben Magyarországot. * Az Orbán-kormány igen nehéz helyzetben van, mozgástere eléggé leszűkült, hiszen tartania kell a 3,8 százalékos hiánycélt. Mivel a kabinet — választási ígéreteihez híven — már nem akarta tovább sarcolni a lakosságot, kénytelen volt különadókat kivetni a bankokra és nagyvállalatokra, ami a balliberális gazdasági elemzők és közgazdászok állandó bírálatát hívta ki. Világosan látszik, hogy ma Magyarországon kétféle gazdasági szemlélet csap össze, s Matolcsy György gazdasági miniszter, az Orbán-kormány gazdasági politikájának fő animátora nem véletlenül hangsúlyozza, hogy az őt élesen bíráló közgazdászok már megmutatták az elmúlt nyolc évben, hová vezet az állandó adókkal, a lakosságot sújtó sarcokkal operáló gazdaságpolitika, és Magyarország csak akkor juthat ki az alagútból, ha élénkíteni tudja a gazdaságot, ha beindul a gazdasági fejlődés. Hogy ez sikerülhet-e, az nyilván az elkövetkező évben elválik, de egy bizonyos, és ezt hangsúlyozzák a konzervatív közgazdászok is: aligha lehet tovább halogatni a nagy társadalmi ellátórendszerek, az egészségügy, a tanügy és az önkormányzati rendszer reformját. Kétségtelen, 2011-ben nagyon sok minden eldől Magyarországon, s számos, ma még nyugtalanító kérdésre választ kaphatunk...