Jó reggelt, Csomortán! (Nincs pihenő)

Új ruhában az obeliszk

Az egykori téesz istállóiban békésen kérődznek a tehenek. Számukra semmi nem jelezte az esztendőváltást. Idejében kapták a kóstot meg mindazt, amitől job­ban tejelnek. Harminc­egy fejőstehén mellett alig tud megpihenni a gondozó. Sajnos, egyre csappan a szarvasmarha-állomány a faluban — tájékoztatott Gyergyai Imre. Rajta kívül alig négy család foglalkozik intenzívebben állattenyésztéssel. A falu kijáró csordájában az ősszel az állatok száma nem érte el a százat. Meglepő, hogy ahol oly közeliek a hegyi legelők, két juhos gazdát tartanak számon.
— Itt nagybani termelő nemigen van — mondták. — Egyre kevesebb a felesleges termék, a tartalék, amiből pluszpénzt lehetne előteremteni. Ez nem a régi Csomortán! A fiatalságnak kellene valamiképp erőre kapnia, de nem a városban, hanem itthon. Mutassák meg, hogy itthon is meg lehet élni. De csak páratlan szorgalommal és kitartással!

Vadászatról, pálinkafőzésről
— Behívom Ignácot is, ő az erdő-közbirtokosság elnöke, én csak alelnök vagyok — ajánlkozott Veress Zol­tán, aki nemcsak a helybeli pálinkafőző társtulajdonosa, hanem az övezethez tartozó vadásztársaság vezetője is. Mindketten a kis falu lakosságát szolgálják. Nagy dolog csupán 338 hektár erdővel úgy gazdálkodni, hogy mindenki elégedett legyen. A birtokosság 126 tagú, és a lepergett húsz esztendő alatt bizony megfogyott a fa is, ami maradt, eléggé fiatal erdő, és sajnos, legelőterület nincs, ami még nyomna valamennyit a latban.

Balog Ignác

— Nem kell elkeseredni — mondta Balog Ignác —, mert kínálkozik olyan megoldás is, amivel jobbra lehetne fordítani a tevékenységet, növelni a birtokosság területét. Egyelőre annyi jót tudok mondani, hogy lesz még fa, lesz javadalmazás is.
Annyit sikerült megtudni, hogy alakulófélben az erdő-, legelő- és mezőgazdasági területek tulajdonosainak megyei bizottsága, amolyan érdekszervezetféle. Egyéb­ként kegyetlenül lopják az erdőt — újságolták a faluban. Irigységből egymást jelentgetik fel a rendőrségen. A büntetés azonban nagy helyen áll — mondták mosolyogva —, mert ,,ahol nincs, onnan a Fennvaló sem tud elvenni". A közbirtokosságnak nincs erdőőre.

Veress Zoltán

Veress Zoltán elmondta, 2010. október 4-től változott a 704-es vadgazdálkodási törvény: olyan dokumentációt kell összeállítani, mely megalapozza a vadgazdálkodási szerződés megújítását. A Bálványos Vadász Társa­sághoz tartozó 21-es számú, Veresvíz nevű va­dászterület közel 16 000 hektár, ezt meg akarják tartani, hiszen azt a területet jogszerűen az itt lakó vadászoknak kell birtokolniuk, nem idegeneknek. Az új szerződéshez az erdőtulajdonosok többségének fel­hatalmazása szük­séges. Vadban nem a leggazdagabb ez a terület, de szerfelett ragaszkodnak hozzá. Jelenleg jobb a vaddisznó- és a vadnyúlállomány.

Jöhet a "másodolás"!

Bepillantottunk a pálinkafőzőbe. Rend és tisz­taság mindenütt. Pon­tos előjegyzés szerint érkeztek a cefrés szekerek. Gazdag volt a 2010-es esztendő szilvatermése, ám a sok eső miatt szenvedett a minőség: alacsonyabb a gyümölcs cukortartalma, gyengén eresztett a cefre.
— Sajnos, ebben az országban még mindig kell luxusadót fizetni a házi pálinka után, minden 40 fokos nedű literére 6,40 lejt — panaszolta Mátyás Gergely társtulajdonos. Igye­keztek minden uniós elvárásnak eleget tenni. Veress Zoltánnál megízleltük az üstből kicsorgó italt, s meggyőződtünk: a jó nyersanyagból kifőzött csomortáni szilvapálinkának nincs párja. A főző udvarán fűrészáru előállításával is foglalkozik a kft. Amolyan kiegészítő foglalkozás — mondta Mátyás Gergely.

Téli sár a Túlsó ágon
Csomortánnak két főutcája van, mindkettőnek a neve Túlsó ág. Az egyiket aszfaltszőnyeg borítja, a másiknak egy részét kövezték, felső fele sártenger, s mert nincs rajta aszfalt, elsőként itt fektették le az ivóvízvezetéket, amennyi­re a pénzből futotta. Ha egy keveset felmelegíti a nap a havat-jeget, nincs barátságtalanabb a csomortáni sárnál. Bizonyára a település hivatalos román elnevezése is az agyagos sártól ered: Lutoasa (lut = agyag).
— Az anyagiak hiánya miatt egyre nehezebb előrelépni a falufejlesztésben — tájékoztatott Gyergyai Imre kézdialmási alpolgármester. — Az aszfaltozott Túlsó ág közművesítésének a pénzen kívül az aszfalt az akadálya, néhány száz méternyi ivóvíz- vagy szennyvízhálózat miatt kár lenne feltörni. Előta­nul­mányban és dokumentációban nem szenvedünk hiányt, ha bármire kiírás jelenik meg, testületünk azonnal lépni tud. Meg kell érteni, hogy csupán a lakosság adójából nagy fejlesztésekre nem futja. Pályázni kell. A falu gazdag múltja, amire sokszor hivatkoznak, csak a biztatást szolgálja, sarkallja a maiakat.
— Valóban ez a helyzet a közművesítéssel — jegyezte meg Molnár István almási polgármester. — Amit azonban biztosan ígérhetek a csomortániaknak az új évben, az a kultúrotthon főjavítása.
A helyi szájhagyomány szerint a falu határában emelkedő Csuklyán-tetőn levő bronzkori erődített települést Csomortáni Pé­ter várának nevezték a régiek. A legtöbbet erről a ma már matuzsálemi korban levő Veress Pétertől hallottuk. A Csomortáni család nagyon gazdag volt — mesélte évekkel ezelőtt. — Csomortáni Ta­más Háromszék királybírája, része volt az Almás várához tartozó fejedelmi birtokból. Temérdek kincsét a vár alatti pincékben tartotta, ahová valamikor alagúton lehetett bejutni. A falubeliek sokat áskáltak ott, fenn, keresték a pince lejáratát. Volt a faluban egy Jozéfa nevű vénasszony, aki tarka fuszulykából jósolt. Megkérték, hogy vesse ki, hol a lejárat. Ered­ményre nem jutottak, csak az időt töltötték, s maradtak a Nagy Paliéval. A csuklyáni erődöt dr. Székely Zsolt, a bronzkor kiváló ismerője a wietenbergi kultúra végső szakaszába helyezi, s mint ilyent, közel 3500 esztendősnek tartja.

Perecéneklés helyett kosaras bál
— Csomortán kedves óesztendei szokása, hogy amikor éjfélre szól templomunk harangja, a helybeli családok néhány percre kiállnak a kapuba, megvárják az esztendőváltást. Kezet fognak a közvetlen szomszédokkal, majd csendben visszavonulnak. A gyerekek óesztendei szokása volt a perecéneklés, ennek is csak az emléke él már, a diktatúrában kiveszett e hagyomány — tudtuk meg Móré László helybeli tanítótól. A kultúrigazgató-tanító elmondta, sikerült bevonnia a fiatalságot a műkedvelő színjátszásba, a nyáron pedig a polgármesteri hivatal segítségével teljesen felújították a falu hősi emlékművét: megtakarították a mohától, újraírták az áldozatok nevét, lefestették az obeliszket körülölelő vaskerítést. Felette hasznos mozgalmat indított Móré László, amit a környékbeli falvak is követhetnének. A környék hasonló hősi emlékműveinek alkotója nem más, mint a kézdiszentkereszti neves építészmester, szobrász, restaurátor Laub Ede (1889—1942), aki részt vett a budapesti Országház és a kassai dóm restaurálásában.

Móré László

— Nagyra értékelek minden lépést, ami a falu felemelkedését, a régi hagyományok megőrzését célozza — folytatta Gyer­gyai Imre. — Ide sorolom azt a helybeli néptánccsoportot, amely hat táncospárral lépett fel az év végén, továbbá a népi zenekart, mely a talpalávalót húzta esztendőfordulókor a kultúrházban, ahol kb. nyolcvan személy részvételével kosaras bált rendeztünk. Új hagyomány ez a falu életében.

Tisztelendő Ilyés Imre plébános

— A csomortáni katolikusok a régi rendszer egyházellenes esztendeiben építettek templomot maguknak 1983-ban. Templomos nép, kedvemre való filia — mondta Ilyés Imre, az esztelneki anyaegyház plébánosa. Arra nagyon büszkék, hogy templomuknak Árpád-házi Szent Erzsébet (1207—1231), II. András magyar király lánya a védőszentje. Szobra, képe ott áll a szentély előtt. XVI. Benedek pápa nagyra értékelte e középkori szentet, aki ,,tanúságtételével Krisztus szeretetét tette láthatóvá az emberek között". A templom utcára néző homlokfalát fekete millecentenáriumi márványtábla díszíti, rajta a Szózat sorai: "Áldjon vagy verjen sors keze: itt élned, halnod kell!"
Az épület felújítása az új év feladata — mondta Székely László gondnok. — A tetőzet főjavítása és külső meszelés következik.