Barangolás a sporttörténet rengetegében

Pierre de Coubertin emlékoszlopa Olümpiában. Itt nyugszik a szíve, teste pedig Lausanne-ban (a képen a Magyar Olimpiai Akadémia koszorút elhelyező csoportja)

Ezért úgy gondoltam, az előttünk álló esztendőben közösen tegyünk egy barangolást a sportok történetének rengetegében, a teljesség — ezt egyébként a helyszűke, na meg a témakör terjedelme, gazdagsága sem tenné lehetővé — igénye nélkül álljunk meg a mérföldkő fontosságú, az illető sportág, rendezvény fejlődését meghatározó eseményeknél, kezdve az olimpiai játékokkal, aztán folytatva a világ- és Európa-bajnokságokkal, nem feledkezve meg az egyetemes magyar sportról sem, hogy aztán megyénk sportmozgalmával zárjunk. Nem titkolt szándéka rovatunknak, hogy menet közben összehozzon — természetesen tehetős sportbarátaink közreműködésével — egy Ki mit tud szellemi vetélkedőt mindnyájunk sporttörténeti ismeretének pallérozása, gazdagítása, bővítése céljával. E nemes szándék gondolatára építve induljon tehát a barangolás.

Január 1—16.
Száznegyvennyolc évvel ezelőtt — 1863. január 1. — született Párizsban Pierre de Coubertin, az újkori olimpiák atyja. Mint ismeretes, az 1870—1871-es francia—porosz háború a franciák megalázó vereségével ért véget. A békeszerződés megfosztotta Franciaországot attól, hogy állandó hadsereget tarthasson, ez pedig tovább gyűrűzve kihatott a fiatalság foglalkoztatására, részletesebben fogalmazva felvetette a kérdést: miként eddzék az ifjak testét, miként neveljék fegyelemre, kitartásra. Miként?... A ,,miként" után kutatva jutottak el a sporthoz. A francia kormány Coubertin bárót bízta meg, hogy tanulmányozza az egyetemes testnevelés elterjedésének módozatait. A báró munkához látott... Angliai tanulmányútjáról hazatérve így összegezte reformgondolatait: ,,Végre is az ember nem testből és lélekből áll, hanem három dolog jellemzi: a test, a szellem és a jellem. A jellem kialakítását nemcsak a szellem befolyásolja, hanem a test is. A régiek tudták ezt, nagyapáink elfelejtették, és mi most fájdalmasan emlékezünk erre." Négy évvel később felvetette az ókori olimpiai játékok felelevenítésének gondolatát: ,,Az olimpiai játékok felújítását tartom a legalkalmasabbnak korunk sportjának megerősítésére és megnemesítésére, függetlenségének és folyamatosságának biztosítására és ily módon az idők által rárótt pedagógiai feladatának teljesítésére." Innen már csak egy lépés, kettő az újkori olimpiai játékok életre hívása. Na de erről majd máskor, a későbbiek során.

*

Január 13-án lesz száztizennyolc éve, hogy Amszterdamban megrendezték az első gyorskorcsolya-világbajnokságot. Hazai földön fagyott, hazai jégen hazai, azaz holland győzelem született, a húszéves Jaap Eden nyerte ugyanis az összetett versenyt, miután 51,2 mp-cel elsőként érkezett célba 500 méteren, 2:48,2 perccel 1500 méteren és 9:59,0 perccel 5000 méteren. Három győzelmével a szabály értelmében megnyerte az összetett versenyt, a világbajnoki címet. Rajtolt 10 000 méteren is, de esett. A versenyszámot a norvég Oscar Fredriksen nyerte 20:21,4 perces idővel. Az indulásnál csak az összetettben avattak bajnokot, a 2. és 3. helyezett nem kapott érmet. A világbajnokságon négy ország 17 versenyzője állt rajthoz.

*

Január 10-én, azaz ma százegy éve, hogy Montraux-ban jégkorong Európa-bajnokságon vettek részt öreg kontinensünk csapatai. A döntőben: Nagy-Britannia—Németország 1—0, a bronzérmet Belgium válogatottja nyerte.

*

1962. január 13-án született Csíkszépvízen a futásfalvi kötődésű Abos Piroska. Csíkborzsován élt szüleivel, iskolai tanulmányait Csíkszent­miklóson kezdte. Megszállottja volt a téli sportoknak — a szánkózásnak, a glicsuzásnak, a sízésnek. Bármelyikben lépett küzdőtérre, megcsillogtatta őstehetségét, rátermettségét. A Csíkszeredai Sport­iskola tanárára, Borbáth Ágostonra sítudása volt nagy hatással. A tanár úr már IV.-es korában le is igazolta sportiskolásai közé, a Csíkszentmiklóson indított szatellitcsoportjába. Piroska kitűnő tanulónak bizonyult. Sajnos, vak édesapja korai halála kihatott jól indult pályafutására, lelki megrázkódtatást szenvedett, s ez természetes. Idővel megerősödött, s méltósággal viselte a megrázkódtatást, a vele járó terheket, gondokat, s közben szorgalmasan edzett. Az eredmények nem is maradtak el. 1980-ig minden korosztályban megnézte, milyen érzés hatja át az embert a dobogó legmagasabb fokán. 1979-ben a váltóval Balkán-bajnoki címet szerzett, 1980-ban a román főiskolai válogatottal Spanyolországba utazott az Universiadéra. Nem tért haza. Politikai menedékjogot kért és kapott. Aztán folytatta az éremszerzést, de már új hazájában, Spanyol­országban. 1982-ben, 1985-ben és 1987-ben is a spanyol színeket képviselve vett részt a világbajnokságokon, majd 1988-ban Cal­garyban a téli olimpiai játékokon, ahol 5 km-en a 43., 10 km-en a 46. és 20 km-en a 49. helyen végzett. Közben 1983-ban férjhez ment egy spanyol sífutóhoz. Ma Madridban él családjával.

*

1969. január első hetének végén megkezdte felkészülését a B-osztályos bajnokság rajtjára a Kézdivásárhelyi Kereskedelem jégkorongcsapata. Holló Csaba edző-játékos jégkorongozói: Silló Imre — kapus, Ceangău Sándor, Jánó Mihály, Kuna József, Deme László, Száva István, Nagy Árpád, Veress Ödön, Várdó Árpád, Bakó József, Péter Csaba, Kovács István, Simon András és Varga Dénes — mezőnyjátékosok. A rajtnál várta őket a Székelyudvarhelyi Küküllő, a Szászsebesi Surianul, a Gyergyószentmiklósi Lendület, a Rădăuţi-i Vasas és a Segesvári Akarat. Biztató rajt (10—2 Szászsebessel, 6—2 Segesvárral) után a negyedik helyen zárt a kézdivásárhelyi együttes. Íme a végeredmény: 1. Székelyudvarhelyi Küküllő 30 pont, 2. Gyer­gyószentmiklósi Lendület 26 p., 3. Rădăuţi-i Vasas 14 p., 4. Kézdivásárhelyi Kereske­delem 10 pont, 5. Segesvári Akarat, a Szászsebesi Surianul menet közben visszalépett.