Üzemanyag-értetlenség

A legkeresettebb benzin és a gázolaj árának emelkedése természetesen heves indulatokat váltott ki, a szokottnál is hevesebbeket. Ahogy az lenni szokott, ha úgynevezett lélektani határon billen át egy kulcsfontosságú fogyasztási termék ára.
A számokkal és gazdasági törvényszerűségekkel körülbástyázott válasz készen áll, ha netán valakinek eszébe jutna megkérdezni, hogy valóban elkerülhetetlenek-e a hasonló áremelések. Igen, ha a nemzeti valuta leértékelődik az euró és a kőolajpiacon irányadó dollárhoz képest, illetve ha emelkedik az olaj hordónkénti világpiaci ára. Ha nem, elméletileg nincs ok az áremelésre.
Ezért érhetett mindenkit meglepetésszerűen az üzemanyagok újabb meredek drágulása. A tőzsdei jegyzésárak ugyanis lényegében változatlanok maradtak, a valutaárfolyamok módosulása miatt sem kellett óránként korrigálni a táblákat. És a hordónkénti olajár sem változott érdemben, tegnap éppen 93 dolláron állt. Az egyetlen árdrágító tényezőnek a legfontosabb kőolaj-kitermelő országok szervezete, az OPEC épp a napokban tett bejelentése minősíthető: ameddig a hordónkénti olajár nem éri el a 110 dolláros szintet, nem emelik a kitermelési kvótát, ami az olajárak csökkenését hozná magával.
Ilyen körülmények között árcsökkenésre akkor lehetne számítani, ha a lej jelentős mértékben erősödne a dollárral szemben. Vagy ha a kormány csökkentené a jövedéki adót. Az első ábrándnak nem sok alapja van. A másiknak sem. Egyrészt, mert a Boc-kormány ez idáig teljes érzéketlenséget tanúsított a termelésre és fogyasztásra elméletileg egyaránt ösztönzőleg ható áfacsökkentésre. Helyzetét könnyítik — a miénket súlyosbítják — a jövedéki adó csökkentésének uniós korlátai, annak minimumát ugyanis EU-s szabályok határozzák meg.
A várható következményeket talán mindenki magától fújja, ha drágul a benzin, rövid időn belül mindennek emelkedik az ára. Ellenvetés egy szál se, inkább apró kiegészítés: a szállítmányozáshoz üzemanyag kell, s ha nem telne rá, egyéb tényezőkön spórolják ki a közlekedés résztvevői, szervizdíjakon, téli gumin, fogyóanyagokon. A szakemberek már most farkast kiáltanak, nézzük csak meg az elkövetkező hónapok baleseti statisztikáit. Isten ne adja.
Befejezésül csak annyit: Romániában még így is valóban 19 százalékkal alacsonyabb az üzemanyagok ára, mint az európai átlag. Csakhogy ezzel együtt nem fér a romániai polgár büdzséjébe 350 liter gázolajnál több, míg a boldogabb európai akár 1700 literre is befizethetne. Arról nem is beszélve, hogy a Romániában kitermelt kőolaj hordójának ára 23 dol­lár — ahhoz a bizonyos 93-hoz képest. Érti ezt valaki?