MSC—Naţional 23—22 (10—11) — Kézilabda, A-osztály, nők

A két csapat rangsorban elfoglalt helye, na meg a háttere alapján úgy ültünk fel a lelátóra, hogy az esélyek nagy-nagy százalékban a vendégek mellett szólnak, a mieinknek legfeljebb egy döntetlenre futja erejéből, ha futja. Aztán megkezdődött a játék, a kemény küzdelem. Az 5. percben 1—1-es állást jegyeztünk, de előtte Şandru kihagyott büntetőjét, Marin kapufáját véstük papírra. Nagy erőbedobással küzdött mindkét csapat, így aztán egyik sem tudott döntő előnyre szert tenni. A 10. percben 3—2-re, a 15.-ben 5—4-re az MSC vezetett, de nyugodtak nem lehettünk, mert látni lehetett, hogy minden kihagyott helyzetet góllal büntette az ellenfél. A 17. percen egyenlített a Na­ţional, a 20.-ban már két góllal vezetett (7—9), s hogy nem lett háromgólos az előnye, az Bodornak köszönhető, aki megfogta Apipie büntetőjét. A félidő véghajrája következett, s ebben igencsak ,,kapaszkodtak" leányaink, igyekeztek emberközelben maradni, s ez sikerült is, hiszen csak egygólos előnnyel zárta az első harminc percet a Naţional.
Szünet után a rossz passzok sorozatával kezdtünk, s ezt ki is használták a vendégek, a 40. percben már három gólra nőtt az előnyük (13—16). Ekkor pályára küldték Molnárt, aki azonnal góllal mutatkozott be, s ez lendületet adott a csapatnak, Sandu fel is iratkozott a góllövők sorába, majd Molnár egyenlített — 16—16 —, s ettől a perctől kezdve felváltva vezettek a csapatok, de mindig csak egy-egy góllal. Ke­ményen állja csapatunk a harcot. Akkor is, amikor a játékvezetők kettős emberhátrányba sodornak. Nem kapnak gólt, ellenkezőleg, Şandru révén vezetést szereznek. Egyen­lít az ellenfél, Marin újra vezetést szerez (21—20), Grama pedig értékesít egy büntetőt, és kétgólosra nő előnyünk (22—20). Még két és fél perc van hátra. Kétszer is ,,megsípolnak" a bírók, az egyik ered­ménnyel járt, szépít a Naţio­nal (22—21.) Mi támadunk, a vendégek keményen védekeznek, de hiába, Grama megtalálja a háló felé vezető rést. 23—21. Az órára nézünk, 58,36 percet mutat. Ezt nem, nem lehet elveszíteni, még akkor sem, ha a Naţional támad. Pár másodperccel a vége előtt szépít is: 23—22. Szép győzelem. Gra­tulálunk, leányok! Aki szóhoz jutott, mindenki jól teljesített. A csapat pedig túlnőtte önmagát. De ne, ne kiabáljuk el a sikert. Tekintsük egyszerűen egy jó tavaszi kezdésnek, kiegészítve azzal, hogy adott az alap, van, amire építkezni. Jó munkát!