Kik és hogyan írják az új romántankönyveket?

A tankönyvekről a 69. cikkely úgy rendelkezik, azokat az érvényben levő tantervek alapján a tanügyminisztérium hagyja jóvá, és a jóváhagyott tankönyvek közül a tanár dönti el, hogy melyiket használja. A magyar államtitkár nemrég azt nyilatkozta, hogy az új tanterveken és tankönyveken már dolgoznak az illetékesek.
Mivel lapunk korábban beszámolt arról, hogy két évvel ezelőtt egy csíkszeredai pedagóguscsoport a Sapientia EMTE-ről — dr. Balázs Lajos és dr. Tódor Erika Mária docens, valamint dr. Lajos Katalin adjunktus — már kidolgozott egy reformtervezetet az öt-nyolcadik, illetve a kilenc-tizenkettedik osztályok számára, érthetően érdekel minket, mi lesz e tervezet sorsa. A három szakember ügyszeretetből már felajánlott egy megoldási változatot, ennek létét a minisztérium több ízben visszajelezte, a Tribuna învăţământului is szentelt neki egy ankétot. Felhasználják-e ezt a tervezetet? — kérdeztük dr. Balázs Lajostól.
A megkérdezett nem tudott megnyugtató választ adni kérdésünkre, noha az államtitkár minapi sajtónyilatkozata szerint őszre meglesznek a tantervek és a könyvek is, mert már dolgoznak rajtuk. Balázs Lajos csodálkozik a híren, nem érti, hogyan dolgozhatnak a tankönyvön, ha a tanterv még nem készült el. Reméli viszont, hogy a minisztérium, bár eddig nem tette meg, jelezni fogja, fel kívánják-e használni hozzájárulásukat vagy sem. Az olvasót emlékeztetjük: az általunk ismertetett tanterv fő erénye az volt, hogy a beszélt nyelvre összpontosított, és a romántanítást sok felesleges ballaszttól megszabadítva, gyakorlatias irányba tájolta volna. A fenti hír viszont azt a gyanút ébreszti, állítja több évtizedes tapasztalat birtokában, hogy fennáll az ,,elfuserálás" lehetősége. ,,Nekem az a történet jut eszembe, amikor a székely tavalyi bárcával lopja a fát az erdőből, majd kuncog a markába, hogy megint átverte az erdészt."
Balázs Lajos sajnálattal jegyzi meg: az új törvény nem írja elő, hogy a kisebbségi iskolákban románt oktatóknak ismerniük kell a tanulók anyanyelvét. E feltétel elmaradása, úgy véli, meg fogja osztani a tanárok és a szülők-tanulók társadalmát is. ,,Az egyik tábort azok képeznék, akik számára (ide sorolnám a szülőket és tanulókat, tehát az oktatás alanyait is!) fontos lenne, hogy romántanáraink legalább értsék tanítványaik anyanyelvét, a román nyelvtől merőben eltérő különlegességeit. A másikat pedig azok, akik a romántanítás jelenlegi állapotához nyíltan vagy burkoltan nem akarnak hozzányúlni. Nem általánosítok, hisz a Bolyai Nyári Akadémián több olyan román anyanyelvű romántanárral találkoztam, aki fontosnak tartja a tanulók anyanyelvének belső megközelítését, de olyanokkal is, akik megütköznek és stigmatizálják a magyar tanulót, ha staţia de autobuz helyett staţiune felől érdeklődik." Balázs úgy látja, a nemzetiségi iskolákban oktató romántanárokat kötelezni kellene arra, hogy továbbképzésükben a tanulók anyanyelvének megismerésére törekedjenek, tanulmányozzák a két nyelv azonos és eltérő vonásait is, hogy munkájuk eredményesebb le­gyen. Ezáltal előzhető meg, hogy tizenkét évi tanulás után sem tudják diákjaink megbízhatóan elsajátítani az államnyelvet, és hogy ez számukra kínos-keserves gyöt­rődéssé válik. Külön figyelmet érdemel, ahogy a cél­szerűtlen mai módszerek valósággal kiölik a diákokból a motiváltságot, ha erről a tárgyról van szó.
Balázs úgy véli, a tanári alkalmasság vizsgálata több figyelmet érdemel, a kisebbségi iskolákban sajátos tudásra és empátiára van szüksége annak, aki ott románt oktat, s ha azzal nem rendelkezik, alkalmatlannak kell nyilvánítani a feladatra.