Szocdem bozótharcok

Nem kizárt, jelezte, hogy az állandó belső ellentéteket szító Iliescu szankciója sem marad el. Azonnal jöttek a válaszok, Iliescu szégyenteljesnek nevezte Geoană megnyilvánulását, mondván, hogy ő azért voksolt a kabinet maradására, mert nem akarta, hogy egyetlen ember, a szeszélyes, hiú, bosszúálló és kiszámíthatatlan Băsescu elnök kezében összpontosulhasson a hatalom, ,,betolakodókról" is beszélt — nyíltan Mircea Geoanăra célozva —, akik rendteremtés ürügyén csakis a hatalmat akarják. Támadta Năstasét is, aki futtatta Geoanăt, mire Nãstase, aki maga is élesen bírálta az általa komédiának nevezett egész szavazási procedúrát, azzal vádolta Geoanăt, hogy egyszerűen robotoknak nézi a szociáldemokrata képviselőket, megjegyezve, legjobb emlékezete szerint Mirea Geoanăt még maga Iliescu neveztette ki washingtoni nagykövetnek. Răzvan Theodorescu felháborodottan követelte a rendkívüli kongresszus összehívását, ahol meneszteni lehetne Geoanăt, aki nem méltó a feladatra, amellyel megbízták, és vezetése alatt a párt népszerűsége mélypontjára zuhant.

És így tovább, a vádak összeérnek, felszikráznak a felismerések, s feltehető a kikerülhetetlen kérdés, hol hibázott ,,az új idők új dalaival" érkező Mircea Geoană, akinek kapóra jött a Năstase elleni bírósági eljárás, hiszen így megszabadult legnagyobb riválisától, de aki nem volt képes csökkenteni Ion Iliescu befolyását a pártban, s rendet teremteni is képtelen volt. Csak egyre idegesebben, egyre agilisabban, ellentmondásokba keveredve beszélt róla, miközben pártja belehajszolta a kormányt olyan ígéretekbe — a nyugdíjak ötvenszázalékos emelésébe például —, amelyeket aligha tudnak teljesíteni. Egyelőre még pörög a gazdaság, de a politikusok saját pozícióikkal vannak elfoglalva, ahogyan azt már tizenhét esztendeje megszokhattuk, önös érdekeik vezetik őket. Már hónapok óta folynak a sehová nem vezető áldatlan pártharcok, s a kabinet kormányzás helyett állandóan arra kényszerül, hogy különféle rágalmak, lejáratási praktikák ellen védekezzék… Közben elkezdődött a deficittermelés és a költekezés, az esztelen populista ígérgetések, amelyekből sok minden meg is valósul, mert a politikai elit hatalmon akar maradni.