A poraiban heverő labdarúgást akarják életre kelteni (Új sportegyesület született Kézdivásárhelyen)

Kádár Imre Hunor, ifj. Demkó Sándor és Farkas Levente A szerző felvétele

Elmondták: ha pontosak az információk, közel kilencvenkilenc évvel ezelőtt, 1912. október 6-án játszották az első focimeccset Kézdivásárhelyen. Ehhez képest ma hol tartunk? Nagy­pályás labdarúgócsapat nélkül maradt a város. Nem áll szándékukban oknyomozó riportot indítani annak érdekében, hogy kiderítsék, miért vagy ki, kik miatt halt meg a város labdarúgósportja. Nem ez a céljuk — hangsúlyozták, azt is elárulva, hogy nem ragaszkodnak A hagyomány kötelez jelmondathoz, hanem szakítani akarnak a hagyományokkal, és olyan labdarúgó-szakosztályt szándékoznak létesíteni, amely a jelent képviseli. Mert a hagyományokból már nem lehet megélni. A Sport Club, ahogy az egyesületet elkeresztelték, a poraiban heverő kézdivásárhelyi labdarúgást hivatott életre kelteni. Ezért is lett a Sport Club jelképe a főnixmadár, az újjászületés, az örök élet és a feltámadás szimbóluma. Azt sem rejtették véka alá, hogy tudatában vannak annak, milyen munkába fognak, de lépéseiket nem a véletlen vezérli. Nem akarnak egyik napról a másikra nagyot alkotni azért, hogy aztán rövid időn belül beletörjön a bicskájuk. Volt már erre példa nem is egyszer, nem is olyan régen, de azért, hogy valami igazából változzék, készek felvenni a harcot minden nehéz­séggel. De ott, ahol szinte húsz évet haldoklott a foci, ott, ahol a 2010-es esztendőben az utolsót is elrúgta, ott legalább annyi időre lesz szükség a nagy "feltámadásra", mint amennyi idő alatt eljutott a mostani szintre — hangsúlyozta ifj. Demkó Sándor, aki azt is elmondta, hogy nem áll szándékukban a KSE-vel rivalizálni, nem azért alakult meg a kézdivásárhelyi Sport Club. Mások a célok, mások a mentalitások, mások az emberek. "Mi tiszta lappal indulunk" — vélekedett ifj. Demkó. Ami a majdani csapat játékosait illeti, azokat a jelenlegi felső-háromszéki csapatokban játszó labdarúgók közül fogják verbuválni, a csapat átlagéletkora huszonegy év lesz, azzal a céllal, hogy öt-hat év múlva visszakerülhessenek a C-ligába. Két gyermek-, egy ifi- és egy ötödik ligás felnőttcsapatot fognak alakítani. Azt is tudják, hogy már vannak és még lesznek olyanok, akik nem értenek majd egyet elveikkel, kritizálni vagy bírálni fogják őket. Meghallgatják, és ha jó szándékú, építő jellegű, akkor el is fogadják azokat. De céljuk az egy jól megfogalmazott cél: visszajuttatni Kézdivásárhely labdarúgását az őt megillető helyre, arra a helyre, amelyre nem is olyan régen még büszke volt a város apraja-nagyja. Arra a szintre, amikor egy bajnokságban kétezres volt az átlagnézőszám a hazai mérkőzéseken. Amikor a megye minden részéből özönlöttek az emberek azért, hogy láthassák a kézdivásárhelyi csapatot. Ez rengeteg munkát, hosszú időt és biztos anyagi hátteret igényel. Ezen fáradoznak mindhárman immár hónapok óta — mondották. Az eredményes munkához szükséges az anyagi háttér megteremtése. Szerencséjükre azonkívül, hogy néhány helyen udvarias elutasításban volt részük (az elmúlt évek szomorú tapasztalatainak köszönhetően), azért jó szándékú, segíteni akaró támogatók is kerültek, olyanok, akiknek nem csak az ígéret szintjéig tartott a támogatásuk. És szerencsére egyre többen vannak azok, akik jelezték: melléjük állnak, segítenek céljaik elérésében. Segítséget ígérték olyanok is, akik nem tudják anyagilag támogatni, de hajlandóak a Sport Club szolgálatára bocsátani szakmai tudásukat. Akadtak olyanok is, akik szabad idejüket áldoznák azért, hogy segíthessenek nekik. "Vállaltuk a munkát. Nem kötelezett rá senki. Amit teszünk, azt kizárólag Kézdivásárhelyért tesszük" — hangzott el a sajtótájékoztatón. Azt is elmondták, hogy máris pályáztak a helyi önkormányzatnál, és azt szeretnék elérni, hogy a KSE-vel egyenlő elbírálásban legyen részük, és ők is díjmentesen használhassák a Sinkovits-stadiont, hiszen ők is a város sportéletét akarják öregbíteni.