Három évet kapott Bocsárdi

A szerződéshosszabbítást közös egyeztetés előzte meg, mely során figyelembe vették a nemrég készült kulturális fogyasztási szokások felmérését is.
Mint a tanácsülésen Sztakics Éva alpolgármester ismertette, a menedzseri szerző­désben olyan feltételeket fogalmaztak meg, melyek által ,,javulna a színház megítélése és mindenféleképp gaz­dasági helyzete". Ilyen kitétek többek között, hogy a színháznak 120 napon belül verseny­vizsgát kell kiírnia a gazdasági igazgatói állásra, hogy saját bevételét növelnie kell, és hogy évadonként három-három nagyszínpadi, kamara- és bábelő­adást kell bemutatnia, illetve, hogy a Tamási Áron Színházhoz átkerült M Stúdió szintén három új előadást köteles évadonként színpadra állítani. Fontos elvárás az is, hogy a három nagyszínpadi előadás egyikének magyar szerző da­rabjának kell lennie, jelentette be az alpolgármester, hozzátéve, az egyeztetések során Bocsárdi László kifogásolta a magyar darab kötelező felvállalását, de az önkormányzat művelődési bizottsága ragaszkodik e feltételhez. Ezt szavazásra is bocsátották a tanácsülésen, a jelen levő 18 képviselőből 16 fogadta el a művelődési bizottság javaslatát.
Kérdésünkre Bocsárdi László elmondta, a magyar szerzőtől származó darab kötelező bevételét a műsortervbe azért kifogásolta, mert mint minden kényszerítésnek, ennek is rossz a szájíze, emlékeztet a régi világra, amikor az egyetlen párt szabta meg a szerzők nemzetiségi arányát. ,,Mintha nem játszottunk volna eddig is magyar szerzőktől, én magam három Tamási-darabot rendeztem (Ősvigasztalás, A csoda, Vitéz lélek — szerk. megj.), ettől az egyeztetéstől függetlenül idén tervezem a Bánk Bán színpadra vitelét, és a szilveszteri bemutató is magyar szerző műve lesz (László Miklós: Illatszertár, rendezi Béres Attila)" — mondta az igazgató.
Kér­désünkre, hogyan értékeli azt, hogy csupán három évre hosszabbították meg menedzseri szerőzédést, holott akár ötéves időtartamra is megtehette volna az önkormányzat, Bocsárdi László azt válaszolta, bántónak tartja, de nem tette szóvá, hiszen mindkét fél — a fenntartó önkor­mányzat és a színház — szándéka a dolgok rendezése. A bemutatók minimumát illetően pedig kiemelte, mindez költségvetésfüggő, évente a színház rendelkezésére álló pénzalapok határozzák meg a színpadra kerülő darabok számát.