Barangolás a sporttörténet rengetegében

A magyarok eredményei: műkorcsolya, páros: 3. Rotter Emília, Szollás László, 4. Orgonista Olga, Szalay Sándor. l 1956. február 5-én értek véget Cortina d’Ampezzóban a VII. téli olimpiai játékok. Négy sportág — bob, jégkorong, korcsolya, sí — huszonnégy versenyszámában harminckét ország 686 férfi és 132 nő versenyzője küzdött az érmekért, köztük a magyarok is. A Nagy Marianna, Nagy László műkorcsolyapáros a dobogó harmadik fokán zárta a küzdelmet. A román küldöttségben két magyar ajkú sízőnő szerepelt, mindkettő sífutó: a Tusnádfürdőn született Simon Julianna a 10 km-es sífutásban a 38. helyen végzett, a bánáti Szinérszegen született Árvay Margit ugyanebben a számban rosszullét miatt a verseny feladására kényszerült.
*
Az V. női műkorcsolya-világbajnokságon az női verseny aranyérmét a magyar Kronberger Lili nyerte 5-249,7 ponttal. l 1924. február 4-én ért véget az I. sívilágbajnokság (ez egyben az I. téli olimpiai játékok — akkor Téli Sporthét — versenye is volt). Hőse a norvég Haug Thorleif, aki három versenyszámban — 18 km-es sífutás, 50 km-es sífutás, északi összetett — szerezte meg a győzelmet s az aranyérmet, síugrásban pedig bronzérmes lett. Az a Thorleif, akinek még életében szobrot emeltek szülővárosában. l 1958. február 5-én ért véget a XIV. alpesisí-világbajnokság Cortina d’Ampezzóban (egyben olimpia is), ahol az osztrák Toni Sailer, azaz Anton Sailer mind a négy alpesi számot — lesiklás, műlesiklás, óriás-műlesiklás és alpesi összetett — megnyerte.
*
1934. február 3-án kezdődött a XIX. jégkorong Európa-bajnokság, melyen a magyar csapat — Barcza Miklós, Bethlen István, Blaze­jovsky Rudolf, Farkas Mátyás, Gergely And­rás, Haray Béla, Hircsák István, Jeney Zoltán, Krámer-Kátay György, Margó György, Miklós Sándor, Sztoics Ferenc — bronzérmet szerzett. Íme az Európa-bajnokság dobogósai: 1. Né­metország, 2. Svédország, 3. Magyarország és Csehszlovákia.
*
Kádár András 1937. február 6-án született Kézdivásárhelyen. Az elemi iskola elvégzése után a Kőhalom melletti Homoródra került, ahol bekapcsolódott a ménes körüli munkába. Nem sokkal később Andrást Bukarestbe küldték géplakatosszakmát tanulni, az iskola elvégzése után a brazi-i gázgyárba került. Ploieşti-en ez idő tájt volt éppen fellendülőben a lovassport. Nemcsak az ügetőpálya üzemelt, hanem a lovassport többi ága is. Kádár Andrásban előtörtek a homoródi lovas emlékek, s a lovasiskolához csatlakozott. A napi négyórás munka után négy órát a lovak mellett és nyergükben tölthetett. A Ploieşti-i Termés SE színeiben lovagolt, majd a Hadsereg Központi Háza (Casa Centrală a Armatei, röviden CCA) versenyzőjeként járta az országot. Országos bajnoki címet nem szerzett ugyan, de sikerült beverekednie magát a lovastusa- (military) válogatottba. Ezzel járta be Európát, ezzel került ki az 1960-as római olimpiára. Olimpiai szereplését nem kísérte szerencse. Mureş nevű lova ugyanis a tereplovaglásban bukott, belső vérzést szenvedett, és elpusztult. András nem fejezhette be a versenyt. Kádár András harmincnyolc évet töltött a lovassportban. Ma is Ploieşti-en él.
*
1995. február 6-án jelezte lapunk: "S. O. S.! Veszélyben a műjégpálya, a jégkorong és a korcsolyasport." Mi tagadás, meg is szívlelte a város akkori vezetése és a megye sportvezetése. S hogy ez így igaz, azt bizonyítja a tény: ma már nincs veszélyben a fent említettek egyike sem — ma már nincs műjégpályánk, nincs korcsolyasportunk és igazi jégkorongcsapatunk, olyan, amelyikre odafigyel az ország.