Több, mint színházi műhely (Nagykorú az Osonó)

Amikor számon kérik Fazakas Misitől, az Osonó alapító-rendezőjétől, hogy kevés bemutatót tartanak, néhány éve ugyanazzal a műsorral lépnek színpadra, habár az belföldön, külföldön egyaránt sikeres, azt szokta válaszolni: nem az a lényeg, hogy előadásgyárként működjenek, hanem hogy a produkciók előkészítése alatt a csapat minél többet legyen együtt, közönségtalálkozóikon pedig a színházi nevelés mellett arra is ösztönözzék a fiatalokat, hogy cselekvő és értékes életet éljenek.
Az idén nagykorúvá vált társulat, amelynek állandó tagjai is vannak, nem csak belekóstolt, hanem el is mélyült a színházművészet elméleti és gyakorlati praktikáiban, emellett hangsúlyt fektetnek az önismeretre, személyiségfejlesztésre, a pozitív gondolkodásra. 1993 óta tizenhárom bemutatót tartottak, közel száznegyvenen tevékenykedtek a csoportban, majdnem hatszázötvenszer léptek színpadra ötvennégy helyszínen, ennek több mint felét a Részletek a bolyongás meséiből című produkcióval, valamint harmincnyolc drámatábort szerveztek.
Tevékenységük szellemiségében összefonódik a Plugor Sándor Művészeti Líceum drámatagozata, illetve a Művészeti Iskola színművészeti és rendező osztályainak tevékenységével. A Fazakas Misi és tanártársa, Bartha Loránd nevével fémjelzett színművészeti tanodák mára fórummá nőtték ki magukat, aki velük dolgozik, látja produkcióikat, részt vesz táboraikban, közönségtalálkozóikon, nem csak színházi élményben részesül, hanem közelebb kerül másokhoz és önmagához.