Ingyencirkusz vámosáldozatokkal

Az átkosban született vicc ma is aktuális, sőt, talán még időszerűbb, mint egykor. Az elmúlt napok botrányai fellebbentették a fátylat: bizony, egyszerű halandók számára felfoghatatlan pénzösszegek vándoroltak a nem EU-s határátkelőknél szolgálatot teljesítő kis és nagy hivatalnokok, rendőrök zsebébe.
Múlt héten az ukrán határnál, tegnap hajnalban a szerbnél csaptak le a korrupcióellenes ügyészeket kísérő kommandósok, rendőrök. Kiderült, igen jól szervezetten működött a kenőpénzrendszer, napvilágot látott, mekkora szállítmányért mennyit pengetnek le a csempészek, hová rejtette a pénzt az átvevő, és hogyan osztották szét, a demokrácia jegyében nemcsak a főnökök, a takarítónők is kaptak a juttatásból. S hogy szépen tejelt a vámosi munka, bizonyítják a luxusvillák, rangjuk, rendjük szerint, ki Suceava központjában, ki csak a környező falvakban építkezett.
Ideje volt tehát a nagytakarításnak a határátkelőknél, s bár több hónapos nyomozás előzte meg, az akció mégis gyanúsan egybeesett a schengeni csatlakozás elhalasztásával. Mintha így igyekeznének a román hatóságok a nyugati országok fanyalgására válaszolni, cáfolni a korrupciós vádakat, igazolni, igenis, felkészültek a vámmentes övezethez igazodásra, meg tudják akadályozni az unión kívüli vidékek mocskának beszivárgását. A Traian Băsescu államelnök és a román külpolitika által legfontosabb célként meghatározott schengeni csatlakozás elodázásának kudarcát próbálják tompítani, bizonyítani, csakis az arrogáns Nyugat igazságtalansága miatt lökdösték félre Romániát a már-már mézes bödönként emlegetett övezettől.
Csakhogy volt már példa hasonlóra, szintén látványos akciók után állítottak bíróság elé 2006 decemberében tizennyolc ploieşti-i, 2007 decemberében huszonegy bukaresti, Otopeni repülőtéri vámtisztet. Ma is szabadlábon vannak, tárgyalásuk még mindig csak alapfokon folyik. Az elrettentő példa legfeljebb néhány hónapig bizonyulhatott hatásosnak, s félő, a lehetséges lebukás kockázata még telhetetlenebbé teszi a szolgálatban maradókat, s nemcsak a viccben, de a mindennapi életben is nő a tét, az ajándék értéke. Mi pedig csodálkozhatunk azon, a fejlett Nyugat miért nem hisz látszatigyekezetünknek, miért nem tart méltónak arra, hogy bekerüljünk jól kiépített rendszerébe.