Gárdafrász

Ily módon viszont még kevésbé érthető a bírságolási buzgalom. Természetesen nem a törvényesség megtartásának és ellenőrzésének szükségességét kérdőjelezzük meg. A környezet- vagy egészségvédelem mindennapjaink őrbástyái, nélkülük, kizárólag a környezet- vagy egészségtudatosságra alapozva bizony sűrűn érnének hosszan tartó következményekkel járó meglepetések. Amikor azonban 300—500 ezer lej értékű bírságolásról értesülünk — és nem ritkán érkeznek hasonló hírek —, elsősorban nem a bírságok visszatartó-nevelő jellege jut az eszünkbe, hanem az ily módon agyonvágott vállalkozó további sorsa késztet elgondolkodásra.
A világ fejlett gazdaságú és gazdaságkultúrájú részein a különböző ellenőrző szervek hasonlóan rettegett elemei a társadalmi számonkérés folyamatának. Mint hajdanán a magyar világ legendás kakastollas csendőre, akinek puszta jelenléte józanított és fegyelmezett. Ha csak figyelmeztetni kell, figyelmeztet, a visszaesőt megbírságolja, a még visszaesőbbet pedig...
És itt jön a lényegi különbség. Ha a jogszabály által előírt bírság mértékét nem is érdemes vitatni, a behajtás módja elgondolkodtathat, felemelhet vagy porba dönthet. Egy nem túl súlyos következményekkel járó, de azért a jövőben mindenképpen megakadályozandó környezetvédelmi kihágás esetében kirótt félmilliós büntetés egyösszegű kifizetése után lehúzhatja a rolót az átlagos háromszéki vállalkozó. Ha viszont ezt az összeget környezetvédelmi projektben való pénzügyi részvétel formájában — és részletekben — fizetheti be, akkor nem csak örök emlékezetű aktus marad, de társadalmi hasznú is. És aki azzal jön, hogy a jogszabályok ezt nem teszik lehetővé, annak azt válaszolom: a törvények azért vannak, hogy megváltoztassák őket.
A válság által is elmélyített háromszéki vállalkozói pangás hátterében talán ilyesmit is érdemes lenne keresgélni. Mert ha marad a jelenlegi gyakorlat, az ellenőrző ,,gárdák" egy szép napon arra ébredhetnek, hogy nincs mit és kit ellenőrizni. A mindenható és örök érvényű törvény értelmében.