A III. ligáról álmodnak Kovásznán (Labdarúgás, IV. liga)

Elképzeléseik szerint az együttes számára a mostani bajnokság amolyan akklimatizálódási időszak, és jövőben hajtanának rá a feljutásra. Ez mind szép és jó, de az üdülővárosi alakulatnak most el kell kerülnie a kiesést, és játékosainak még sokat kell dolgozniuk azért, hogy felzárkózzanak Há­romszék legjobb csapatai mellé. Az elmúlt hét folyamán a Pokolsár városában jártunk, ahol találkoztunk és beszélgettünk Ioan Bocannal, a Kovásznai Kárpátok alelnökével. Emellett ellátogattunk a település futballpályájára is, ahol meggyőződhettünk arról, hogy a csapat elkezdte a téli felkészülést.
— Mennyire elégedett a csapat őszi teljesítményével? — kérdeztük Ioan Bocant.
— Sajnos, nem értük el a szezon kezdete előtt kitűzött célokat. Bíztunk abban, hogy nem az utolsó hely valamelyikén fejezzük be majd az őszt. A csapat nem ment rosszul, csak elmaradtak az eredmények. Sok volt az edzői hiba, és a futballisták is hibáztak. Sajnos, több játékosunk komolytalan, néha jönnek edzésre és meccsre, néha meg nem. Mérkőzéseinkre rendszeresen kijár közel háromszáz kovásznai szurkoló, de játékunkkal többször is okoztunk csalódást. Számunkra a tavalyi év legjobb eredménye az volt, hogy feljutottunk a IV. ligába.
— Az ifjúsági csapat?
— Ificsapatunk számára is bal lábbal rajtolt a szezon, de az ősz végére minden a legnagyobb rendben volt. Kezdetben azért ütköztünk nehézségekbe, mert későn kezdtük meg az edzéseket.
— Megkezdték már a téli felkészülést?
— Igen, megkezdtük, de nagyon foghíjasan... Sajnos, ameddig nem tudunk valamilyen anyagi támogatást nyújtani futballistáinknak, addig nem kérhetem tőlük azt, hogy hanyagolják a munkahelyüket. Ha nem fizeted meg őket, nem is kényszerítheted semmire. Hetente kétszer edzünk. Tavaly az edzésekre is fizettünk valamit, ennek ellenére nagyon elszomorítóak voltak az eredmények.
— Jelenleg kik alkotják a kovásznai alakulat játékoskeretét?
— Most a következő focistákból áll csapatunk: Kozma Béla, Andrei Mi­ron, Szántó Attila, Zágoni Zoltán, Spi­rea Nicolae Ioan, Deák István, Gheorghe Doru Răduţoiu, Vlad Petru Tătar, Ke­resztély Róbert Attila, Sütő Attila Zsolt, Ioan Florin Dia, Butyka Zsombor, Ioan Gheorghe Buşteanu, Koréh Zoltán, Butyka Csaba, Molnár László, Radu Stelian Gheorghiţă, Ale­xandru Veli­canu, Szakács Attila, Győrfi Róbert, Fe­rencz László, Do­rin Bodogo, Kelemen Alpár, Simon Alpár Jenő, Kertész Róbert Tibor. Kell egy új kapus, mert az egyik hálóőrünk elhagyta az együttest, s további fiatal játékosokat szeretnénk beépíteni a csapatba azzal a nem titkolt szándékkal, hogy fiatalítsunk az alakulaton.
— Az anyagiakkal hogy állnak?
— Pénzügyi szempontból nagyon rosszul állunk, a polgármesteri hivataltól tavaly összesen 15 000 lejt kaptunk. Ez szerintem sokat elmond. Én a városi tanács tagja is vagyok, de a legutóbbi tanácsülésen meg sem kérdezték, mire volna szükségünk, és 2011-re az összes kovásznai sport 50 000 lejt kapott. Úgy vélem, ez az összeg nagyon kevés, a városatyák a sportra a költségvetésből nagyobb darabot is kiszakíthattak volna. Az önkormányzat ezen felül rendelkezésünkre bocsátja a pályát és az öltözőket, de nem elég. Vannak más támogatóink is, de sajnos, kevesen. Tavaly jogi személyektől 4600, míg magánszemélyektől közel 3000 lejt szponzorpénzt kaptunk. Ez nagyon kevés.
— Milyen célkitűzéseik vannak a bajnokság hátralévő részére?
— Nem szeretnénk kiesni a IV. ligából, ami szerintem megvalósítható célkitűzés. A következő bajnokságra már merészebb terveink vannak. Nagyon szeretném, ha a városnak lenne egy III. ligás csapata. Ehhez azonban kell találnunk egy olyan szponzort, amely százszázalékosan elkötelezné magát a futballcsapat mellett. A környéken lennének ilyen cégek, vállalatok, csak valahogy meg kellene győzni őket. Eddig ragaszkodtunk ahhoz, hogy az együttesben csak kovásznaiak focizzanak, de sajnos lehetetlen ezt tartani. Nagy a törés az idős futballisták és a mostani labdakergetők között, így komolyabb eredményekért máshonnan is kell hoznunk játékost. Volt hét-nyolc év, amikor nem volt labdarúgás a városban, ez pedig nagyon korlátozza lehetőségeinket.
— Elégedettek a futballpályájukkal?
— Lehetnének jobbak is a körülmények. Az ősz folyamán szembesültem azzal, hogy vannak községek, ahol jobbak a feltételek, mint Kovászna városában. Ennek ellenére nem sírunk, de mindig van helye a jobbnak.