Buktatók a sugásfürdői sípályákon

A legfontosabb kifogás az, hogy túl keveset lehet sízni, vékony a hóréteg, köves, jeges, egyenetlen a pálya. Miért nem mennek a hóágyúk? Erre nézve több válasz is született: spórolnak a villannyal, vízzel, elromlott a pumpa, eldugult a vezeték, nem értenek hozzá stb. A felvonókat, pályákat karbantartó csoport vezetője, Barabás Ernő szerint valóban volt néhány üzemzavar, ez azonban nem csoda, hiszen teljesen új berendezésről, gépekről van szó, de mindent rögtön helyrehoztak — igenis értenek hozzá, mindannyian elvégeztek egy tanfolyamot, vizsgáztak is a hóágyúk és hótaposók kezeléséből —, a legnagyobb gondot a szeszélyes időjárás okozta.
— A meghajtó szerkezet még szavatossági időben van, ahhoz csak az olasz gyártó nyúlhat hozzá, de két-három nap alatt kijöttek a szakik, amikor — egy alkalommal — elmozdult a tengely. A gyűjtő­medence szűrőjét előzetes konzultáció után én magam pucoltam ki — magyarázza Barabás —, utána rögtön megindult a víz, nem is volt hosszabb fennakadás. Az emberek megfeledkeznek arról, hogy ezen a télen összesen kétszer havazott, húsz-húsz centimétert. Az nem elég, karácsony előtt négy nap, négy éjjel dolgoztam az ágyúkkal, hótaposóval, hogy legyen hó, de jött egy meleg front, és elvitte a nagyját.
Barabás Ernő: A vakációban mindkét pálya jó volt, jöttek is sokan sízni, február 12-e előtt megint éjjel-nappal dolgoztunk, az eső azonban ezt mind elrontotta, és a vihar a villanyoszlopokat is megrongálta, még jó, hogy legalább a kicsi pálya használható. Azt sem tudják sokan, hogy a hókészítéshez legalább mínusz 3 fok kell, és száraz levegő — ha nincs annyi, vagy nedves a levegő, csak vizet tudok permetezni a hóágyúkból. Az emberek azt hiszik, hogy nem akarjuk csinálni, pedig ez a munkánk legkellemesebb része, és a városvezetéstől is úgy utasítottak, hogy amikor csak lehet, nyomjuk a havat. Az előkészületek is megfelelőek, a fű az új pályán már ötcentis, a régit is újraültettük az ősszel. A köveket a vakációban civil összefogással takarítottuk el, mintegy 300 kg-ot hoztak le az önkéntes szedők, akiket az egyik támogató cég üdítővel, kiflivel, a másik zsákokkal segített. Nem mondom, hogy nincsenek gondok, az új berendezéseket be kell járatni, a régit folyton javítjuk (naponta ellenőrizzük, egy héten egyszer pedig alaposabban is átnézzük), a lámpák szögén kell még állítani, a hótaposón és a régi pálya felső fordulójánál is van szerelnivaló. Előírás is az állandó műszaki készenlét. Azonkívül szeretem is, ha tele van a pálya emberekkel. Már Brassóból is vannak vendégeink.

Erdei út a hótaposónak
A két pálya közé épített ház sem tetszik mindenkinek, mert zavarja az átjárást — a hótaposó is alig fér át, új utat építenek neki az erdőben, ami a nagy sár miatt használhatatlan —, elvette a szánkópályát, neki lehet menni, a melegedő csak egy ablaktalan belső folyosó, kényelmetlen az emeleti teázó, ráadásul csak a neve szerint a hegyimentőké az épület.
— A házra szerintem szükség volt, egyrészt kellett egy közvécé, mert nem volt (a panziósok nem látják szívesen a csak illemhelyre betérőket), a melegedő, teázó is jól fog a busszal érkezőknek, ezenkívül csak a gépház, jegyiroda, liftkezelő helyiség és a mi szolgálati szállásunk van itt, hiszen minden éjjel ketten ügyelik fel a gépeket, készítik a pályákat. A hegyimentőknek van saját házuk, önerőből építették pár évvel ezelőtt, de itt is van még egy üres szoba, ezt azonban nem az én feladatom kiadni — sorolja Barabás.
— A hegyimentők bármikor elfoglalhatják a felajánlott szobát és raktárt, csak tőlük függ, az épület a pályát és közönségét szolgálja, gépekkel, illemhellyel, amivel kell — szögezi le Sztakics Éva alpolgármester, aki szerint jövőben biztosan jobban fog működni minden, hiszen a bejáratási nehézségeken már túl lesznek. Idén türelmetlenek voltak az emberek, az első havon már rögtön sízni akartak, pedig nem volt eléggé fagyott a föld, és a hótaposó feltépte, emiatt lett köves is. Azóta javult a helyzet, most már főleg az időjáráson áll vagy bukik a sportolás lehetősége.
A sízésre szánt fejlesztés lezárult, e téren egyelőre nem terveznek semmit. Összértéke hétmillió lej volt, ebből 267 000 az önrész, a többi a kormánytól jött. Tavaly 67 000 lejt költöttek az akkor még egyetlen pálya fenntartására, idén valószínűleg sokkal nagyobb lesz a végösszeg, de nem is a pénzbeli nyereségre hajtottak. A beruházási tervek helyben, a megyei tervezőintézetben készültek, a kivitelezés is megyeszékhelyi cég, a Conico munkája. A továbbiakban a Regionális Operatív Program keretében folytatódik a munka Sugásfürdőn, A borvíz útjához kötődő beruházásokkal.

Több hiányosság, mint baleset
Pedig volna még tennivaló, egy kisgyermekes apa például a pályabiztonsággal elégedetlen, hiszen az új, inkább a kezdők, kicsik által kedvelt pálya szélén több vízcsapnak lehet nekimenni (talán a kerítést kellene bennebb hozni), ennél rosszabb azonban, hogy a fentről érkezőt a lift előtt egy oszlop, középen ház, jobbról fal, alatta az üres medence fogadja, és aki elveszíti az uralmat a lécei fölött, igen rosszul járhat, a hálókerítés ugyanis elég vékony védelemnek tűnik.
Többen szóvá teszik a hétfői szabadnapot is, hiszen olyan rövid az idény errefelé, legalább az egyik pálya működhetne olyankor is (a vakáció idején üzemelt mindkettő), felváltva, de a közös igazgatóság alá tartozó uszoda zárt napját is el lehetne mozdítani, hogy legyen mindennap nyitva valamelyik sportlétesítmény. Az ötletet Sztakics Éva meglepetten fogadja, erre eddig nem volt igény, külföldön is általános a hétfői szünnap, a legkisebb forgalom miatt alakult így, de lehet rajta változtatni, ha valóban szükséges. Azt azonban hozzáfűzi, hogy kevés az alkalmazott, összesen hatan dolgoznak Sugásfürdőn (a sorompói jegyárussal együtt), takarítót is a köztisztasági vállalattól kölcsönöztek, hiszen tavaly óta csak hét elbocsátott személy után szabad egyet felvenni. Azt is elmondja, a sugásfürdői parkolót a város (a kertészet) saját gépével szokták hómentesíteni, és mivel a pályakezelők nyári foglalkoztatottságára is sokan kíváncsiak, felsorolja, hogy a szemétszedés, sánctakarítás, kaszálás, jegyeladás mellett mindenféle karbantartás rájuk tartozik az üdülőtelepen és az oda vezető utakon, egész a város széléig.
A hegyimentő-szolgálatot ellátó Alpin Sport Egyesülettől megtudtuk, az idén két baleset történt a sípályákon (egy törés, egy ficam), tavaly tíz-tizenöt sérülést jegyeztek (némelyik utólag könnyűnek bizonyult). A nyitvatartási időben (hétköznap 15—20, hétvégeken 9—21 óráig) állandó az ügyelet, és elsősegélynyújtás után mindenkihez mentőt hívnak.