Romakodó marakodás (Határhelyzetek)

2011. február 20., vasárnap 09:49
doboa61
1854 hozzászólás

Ez a megnevezés-háború egy eszement liberális badarság (mondhatnánk, hogy alantas okoktól vezetett megtévesztés). Abból a primitív feltételezésből indul ki, hogy a társadalmi közvélekedés, (előítélet) a névhez, és nem annak alanyához, sőt, az alany magatartásához, tetteihez tapad.

A cigányokat a nevük okán rekesztik ki, nézik le, és nem a - sokak szemében élősködésnek számító - gyakori besurranás, tolvajlás miatt. Állítja a liberális propaganda. Holott a cigányság tisztességes része, ugyancsak elhatárolódik a másik oldaltól. Tisztességesen, munkából és közmegbecsülésnek örvend. (zenészek, művészek, értelmiségiek, stb.)
A zsidóságnál ugyanez a helyzet. Az antiszemitizmus nem a "zsidózásban", vagyis az önmaguk által is használt azonosításban nyilvánul meg, hanem abban a közvélekedésben, (nyugodtan lehet felismerésnek is nevezni), hogy létszámarányukat messze meghaladó számban vettek és vesznek részt az alnyomó rendszerek gépezetében, (kommunizmus és annak elnyomó fegyveres gépezete, a bankivilágot és médiának nevezett hatalmi ágakat elfoglalva), és meglehetős gátlástalansággal sújtják a többségi lakosságot uzsorakamattal, és uralják a közbeszédet, manipulálják a tudatunkat. Amit a keresztény hívők súlyos bűnnek tartanak és ellenérzéssel viseltetnek az ilyen magatartással szemben.

Az elutasítás tehát nem a cigányoknak, zsidóknak, hanem a cigányok és zsidók körében elterjedt magatartásnak szól.

Ám ha ezt ők maguk hajlandók lennének elismerni, akkor a belátást követően alkalmazkodniuk, integrálódniuk kellene a többség által elfogadott erkölcsi rendszerbe. Amit a zárt közösségük mindeddig alíg tett lehetővé, hiszen azt kellene feladniuk, ami a létük eddigi fenntartását vagy éppen kiváltságait biztosította. Akik visziont megtették, elsimert és megbecsült tagjai a társadalmuknak. Soha nem érzékelnek ellenszenvet, és nem is vádaskodnak ilyennel.

A beidegződött magatartásuk védelmét az integrálódás elutasítói ezért a ciányelenesség és antiszemitizmus vádjával igyekeznek indokolni. Holott amit cigányellenességnek neveznek, az az élemódjuk és szubkultúrájuk elutasítása. Amit antiszemitizmusnak neveznek, az pedig a militáns, többségellenes viselkedés által kiváltott antipátia. Ezért maguk generálnak bizonyítékokat az állításaik számára.
Amikor egy cigány vagy zsidó embert támadás ér, azonnal előkerül a rasszizmus, antiszemitizmus vádja. Míg például ki nem derül, hogy éppen egy cigány vagy zsidó volt az elkövető. Most nem a bűncselekményekre utalok, azt szinte reménytelen, vagy nagyon nehéz bizonyítani, hogy a cselekedet indítéka provokáció vagy az érintett magatartása volt.

Ne csodálkozz a kokainistán, gondolkozz el az okain is tán, írta szellemesen kedvenc, egyébként zsidó származású humoristám. Ami nem jelenti, hogy törvénytelen fellépést indokolhatna a másik fél magatartása.
De azt igenis jelenti, hogy a társadalom erkölcseit súlyosan sértő, egészen a köztörvényes bűncselekményig, vagy a nemzet- és hazaárulásig elmerészkedő fellépés elutasítást, jogos haragot, akár útálatot is kiválthat.

És akkor újra csak azt kell mondanunk, hogy ennek semmi köze a cigány vagy a zsidó elnevezéshez. Mert az ilyen magatartást akkor is harag és útálat illeti meg, ha magyar vagy román, bárki más követi el.

Egyszerűen arról van szó, hogy kettős mérce márpedig nincsen. Becsüljük meg és tiszteljük a tisztességes és dolgos cigány és zsidó honfitársainkat!