Múzeum lehet a Lábas Házból

A tervezetet a tanács három bizottsága is megvitatta, és az egyik néhány módosítást javasolt. A következő elbírálásnál az eddigi tevékenységet, a belső rendszabály betartását és a valóban bent töltött időt is pontozták volna, utóbbiról az előterjesztő Sztakics Éva alpolgármester épp lemondott, de Nico­lae Ivan és Rodica Pârvan ekkor már támadásba lendült: ki méri az időt, hol az a rendszabály, tudják ők, hogy a Mihai Viteazul Alapítvány kiebrudalására játszanak.
Védekezésül hangoztatták, csak zászlókat és plakátokat helyeztek ki egy rendezvényen, ilyent mások is tesznek, és amúgy a Tourinfo-iroda tevékenysége is felfújt, semmi nem jelzi ottlétét, senki sem jár oda, a taxisok sem tudnak róla, bejutni is körülményes, mások tevékenységének megfigyelésére pedig semmiféle jogosítványuk nincs.
Antal Árpád András válaszul elmondta: most is úgy érzi, hogy botrányokra, botránykeltőkre nincs szükség, tisztelnünk kell egymás érzékenységét, aki feszültséget szít az itt élő etnikumok között, annak ő nem hosszabbítaná meg a szerződését, ez azonban nem rajta múlik, a tanácsnak kell határoznia. A Tourinfo-iroda elhelyezése valóban nem túl szerencsés, már gondolkoztak az elköltöztetésén, most azonban az egyesületekről van szó.
Ferencz Csaba (MPP) szóvá tette, hogy a Lábas Ház működésével nem elégedett, "igazi civil központot szerettünk volna ott kialakítani, nem csak irodákat, hanem közvetlenebb kapcsolatot a lakossággal", az új pályázatok kiírása előtt talán jobban át kellene gondolni kihasználását. Ezzel többen egyetértettek, és felmerült az épület rendeltetésének megváltoztatása, hiszen több igény is megfogalmazódott, a székely határőrezred múzeumát, könyv­tárat, kiállítótermeket is kérnek a várostól. Nicolae Ivan figyelmeztetett, hogy pár évvel ezelőtt civil szervezetek számára adta át az épületet a kormány, Mădălin Guruianu pedig bejelentette, hogy a Közösségért Egyesület önszántából kiköltözik, nem küldi el őket senki, csak számoltak egy kicsit, és úgy érzik, nem éri meg; hozzátette, hogy ők ugyan nem kaptak pénzt a várostól (a Mihai Viteazul igen), de nem érzik magukat áldozatnak, és ma is úgy véli, hogy két éve nagyon világos, tisztességes szabályok szerint zajlott le a Lábas Ház helyiségeinek odaítélése. Ek­kor Rodica Pârvan megint ugrott, hogy világos, mondhatnak akármit, ezzel minden román szervezetet kizárnak az ódon falak közül, és hogy ne legyen megint marakodás, kampánytéma az egészből, találjanak valami európai rendeltetést az épületnek, vagy nyissanak benne "mozit, akármit, nagyon sajnálom".