Lesz-e váltás a magyar-magyar viszonyban? (Határhelyzetek)

Az RMDSZ-es véleményt haragossá erősítette Borbély László RMDSZ-alelnök Fideszhez csapott bárdolatlan mondata: "(...) kétharmados többsége sem jogosítja fel a magyar kormányt, hogy tanácsokat osztogasson Erdélyben".
Olyan jelzések ezek, amelyek a Fidesz és az RMDSZ közti viszony elkoszolódására utalnak. A jóhiszemű erdélyiek azt hitték, a 10. kongresszus alkalmat teremt arra, hogy az RMDSZ politikai ide-oda sasszézása után a magyar nemzetpolitika gyökeres átalakulása következtében, az európai néppárti együttműködés révén felhőtlenebbé válik, és Markó Béla egyenlő távolságtartásról szóló kijelentései csupán elszólások — Kelemen Hunor ezt a mondatot próbálta is szelídíteni —, de nem ez történt. Tőkés Lászlót meg sem hívták a kongresszusra. Nagyon sántít az erre adott magyarázat is: EP-képviselőként joga lett volna a magas fórum színe előtt megjelenni. Az RMDSZ sokat hangoztatott és a román potentátok által is körbeudvarolt egyenes gerincességében vannak azért nyilalló ízületek. A nagyváradi RMDSZ-csapat a kormány ellenzékével kötött öt évre érvényes paktumot. Ugyancsak a nagyváradiak és kolozsváriak sétáltatták azokat a balliberális és szocialista magyarhoni személyiségeket, akik az erdélyi magyarság kitaszításának és megalázásának prominensei voltak. Frunda György a kongresszus után jelentette ki, hogy a mostani kormánykoalícióból ki kell lépni.
Szóval a bukaresti-váradi negédes politikai puszilózás közben — vagy éppen ezért? — nem sok jót ígér a magyar—magyar viszony alakulása.
Vagy segít majd ezen az új Tőkés-párt? Képes lesz a magyar—magyar viszony kirojtosodott nadrágját újrafoltozni, vagy az egész ruházatot kicserélni?