Nyelvünkben élő panasz (Lelki gondok, testi tünetek, 2.)

Rosszmájú — mondják arra, aki gonosz, másoknak rosszat akar, elsárgul az irigységtől, megsavanyodik, megkeseredik, elönti az epe. E szólások mögött valós betegségek állnak, mivel a lelki stressz, az állandó megfelelési kényszer, a harag a máj megbetegedését, az epe renyheségét, a vegetatív idegrendszer állandó feszült készenléti állapotát, az emésztőrendszer energiahiányát idézi elő, ezek tünetei között pedig valóban ott a besárgulás, a keserű ízű hányás, görcsök, epeömlés.
Rossz vért szül. A szorongás és más stresszhatású helyzet hatására adrenalin és katekolaminok szabadulnak fel és jutnak az erekbe. Ezek hatására megnő a vér alvadékonysága, ez pedig lehetőséget teremthet a trombózisra.
Gombóc van a torkában. Stressz hatására a kémiai ingerület-átvivő anyagok árasztják el a szervezetet, és az emésztőcsatorna simaizomzatának összehúzódását okozzák.
Nehéz szívvel. Az érzelem azáltal, hogy csökkenti a szívverések gyakoriságát, és ezzel párhuzamosan növeli a vénás pangást, a szív elnehezedésének érzetét kelti.
Belehal bánatába. Negatív gondolata­ink működésbe hozzák hipotalamuszunkat, ez pedig felszabadítja a kortizon kiválasztását fokozó hormont. A kortizon csökkenti ugyan a fájdalmat, de kitágítja a vérereket, és rombolja immunrendszerünket, ezáltal védtelenné válunk bármilyen betegséggel szemben.
A népi bölcsességek nem csak a betegségekre hívják fel a figyelmet, hanem arra is, hogyan gyógyíthatjuk ön­ma­gun­kat, többek között sokszor elhangzik: azzá válsz, amit eszel; az vagy, amit gondolsz magadról; minden a fejedben dől el. Érdemes tehát megszívlelni ezeket a szólásmondásokat, és ha megbetegszünk, ne lógassuk az orrunkat, ne vegyük félvállról a betegséget, hanem álljunk a sarkunkra, és tegyünk rendet szervezetünk háza táján.