Újra a Cho Oyu felé (Hegymászás)

,,Van­nak olyan vélemények, hogy az időjárás szempontjából idén nagy nyugalom uralkodik a Himaláján, ilyen körülmények között jó eséllyel indulnak ebben az évben a nyolcezres expedíciók. Így most nagyon bizakodóak vagyunk" — nyilatkozta Tulit, aki úgy véli, valamikor május 20—25-e között kerülhet sor a csúcstámadásra. ,,Hargita és Kovászna megye tanácsa már évek óta lelkesen támogatja a Székelyek a magasban expedíció­sorozatot, továbbá segítőink között van Sepsiszentgyörgy önkormányzata, a Com­munitas Alapítvány, a Szé­kely Nemzeti Ta­nács, valamint odaadó helyi vállalkozók. Támogatóink listája nyitott, hiszen várjuk és folyamatosan keressük az újabb szponzorokat, s ezt azért mondom, mert még nincs meg a teljes költségvetésünk. Az expedíció sze­mélyenkénti költsége tízezer euró körüli. Felszerelésünk immár teljes, hiszen a Szé­kelyek a magasban expedíciósorozat biztosítja a résztvevőknek a magashegyi kellékek nagy részét." — folytatta a tapasztalt szentgyörgyi hegymászó. A továbbiakban rövid beszélgetést olvashatnak a háromszéki alpinistával, akinek csúcstámadáskor egyebek mellett egy székely zászló is lesz a hátizsákjában.
— Mikor és kivel vágsz neki ennek az újabb kalandnak? — kérdeztük Tulit Zsombort.
— Az Alpin Sport Egyesület Székelyek a magasban expedíciósorozata keretében kerül sor az első erdélyi magyar Himalája-expedícióra. Április 18-án indulunk, és június másodikán jövünk haza. Öt tagja van az expedíciónak: Csibi Márta Gyergyószentmiklósról, Szabó Zoltán és Tóásó István Székely­udvarhelyről, Sükös József Csíkszeredából, illetve jómagam Sepsiszentgyörgyről. Szabó Zoltánon kívül a többiekkel már voltam expedícióban, kivel egyszer, kivel többször. A 2009-es sikeres expedíció után szeretnénk egy még sikeresebbet, amelynek természetesen az az elsődleges célja, hogy mindenki egészségesen hazaérjen. Emellett szeretnénk, ha a csúcsot valamelyikünk vagy mind­annyian elérnénk. Bukarestből indulva április 19-én érkezünk meg Katmanduba, ahol négy-öt napot fogunk tölteni vásárlással. Innen autóval, esetleg busszal közelítjük meg a nepáli—kínai határt, és itt lépünk be Tibetbe. Utunk Zhangmu felé vezet, majd következik Nyalam, meg Tingri. Időközben lesznek akklimatizálódási kirándulásaink is, s lesz alkalom, amikor elérjük az 5000 méteres magasságot is. Tingriből a kínai alaptábor felé megyünk, ahol pihenünk egy-két napot. Innen következik az intermediális alaptábor, ahol szintén megállunk egy napra. Csak ezután érjük el az előretolt alaptábort, az ABC-t (Advanced Base Camp), amely közel 5700 méter magasan fekszik. Eddig a pontig segítségünkre lesznek a teherhordó jakok, a jakpásztorok, de ezt követően magunkra leszünk utalva. Az alaptáborunk jól kiépített tábor lesz, más expedíciókkal közösen egy cégtől vásároljuk a szükséges logisztikát. Erre azért van szükség, mert mi kevesen vagyunk ahhoz, hogy legyen saját alaptáborunk. Pár nap pihenés után következik a táborlánc kiépítése: az egyes 6400, a kettes 7150 és a hármas tábor 7600 méteren lesz. Ezelőtt két évvel Ruszuly Éva a hármas táborból, én pedig 7900 méterről fordultam meg.
— Mennyi felszerelést visztek magatokkal?
— Olyan 300 és 500 kg között lesz a felszerelés súlya, tehát nem mozgatunk meg tonnákat. Sajnos, ebből itthonról fejenként csak ötven kilót vihetünk magunkkal. A magashegyi mászót már a repülőtéren felismerik arról, hogy iszonyú nagy bakancs van a lábán, hiszen annak a súlya közel három kg. Ilyenkor az ember a felszerelés nehéz részét felveszi magára, a kézipoggyászunk pedig egy 80 literes hátizsákból áll.
— Csúcstámadáskor mi lesz a hátizsákodban?
— Az első és talán a legfontosabb a székely zászló. Akárcsak két évvel ezelőtt, nálunk most sem lesz oxigénpalack. Úgy gondoljuk, hogy oxigén nélkül sportszerűbb a Cho Oyu meghódítása, amely a nyolcezresek közül nem a legtechnikásabb hegycsúcs. A jégcsákány ott lesz a kezünkben, a fejlámpa a fejünkön, s emellett a hátizsákban lesz minimális vízmennyiség és ke­vés ennivaló (energiaszeletek, csokoládé). Majd­hogynem zsák nélkül is nekivághatnánk a csúcsnak, de ez a kellék mindig velünk van, hogy ha valakinek a felszereléséből át kell vállalni egy keveset, legyen, amibe bepakolni azt.
— Az Antarktiszon számodra gondot jelentett az akklimatizáció. Most nagyobb hangsúlyt fektetsz erre?
— Igen, tényleg úgy volt, mert ott nagyon egy irányba tartottunk, és ez fölfelé volt. Ott nem volt szó arról, hogy 4000 méterről vissza­ereszkedünk azért, hogy az akklimatizáció jobban sikeredjen. Nekem pont ez a kritikus határ: 3500—4000 méter magasban vannak gondjaim, ami a hegymászók nagy részének nem okoz problémát. Nagyobb magasságokban nincs gondom az akklimatizálódással, de alacsonyabb hegyeken van. Idén nagyon odafigyelek erre, s mindent nyugodtan és megfontoltan fogok elvégezni. Öten nem tudunk majd egyforma ritmusban haladni, így más-más elképzeléseink vannak a csúcstámadással kapcsolatosan. Pityu és Szabó Zoltán úgy képzeli el a dolgot, hogy naponta csak fél táborokat haladnak előre, és nem ereszkednek vissza. Iszonyú sok csomagot visznek magukkal, akár két-három hét elemózsiáját, és egyáltalán nincs visszafordulás. Én a hagyományos módon próbálkozom majd a csúcs megmászásával.
— Tavaly mi, újságírók megkóstoltuk azt a kaját, amit ti, alpinisták esztek a hegyen. Milyen élelmet visztek a Himalájára?
— A felsőbb régiókban a ,,nagyon finom", energiadús kaját fogjuk enni. A választék a csirkehúsos krumplipürétől egészen a tejes rizsig terjed, de akár halat is ehetünk. Ezeket, ha csak egyszer vagy kétszer kóstolja meg az ember, nagyon jónak tűnnek, de már három hét után csupán a címke utal majd az étel milyenségére, mivel íz szerint nem igazán lehet megkülönböztetni ezeket. Az alaptáborban azonban lesz minden: friss zöldség, sajt, lehet krumplit enni, viszünk szalonnát és kolbászt is magunkkal.
— Hogy haladsz a felkészüléssel?
— Most messze aktívabban készülők az expedícióra, mint máskor. Rendszeresen szaladok, s ha a gipsz nem lenne a kezemen, akkor azt mondanám, hogy gyakran úszom is. Ha az időjárás velünk tart, biciklizni is fogunk. Emellett majdnem minden hét végén a csapat közösen jár túrázni, hegyet mászni. Tehát a napi edzés megvan. Lassan minden összeállt, s egy újabb nagy kaland előtt vagyunk.
— Idén is minden lépésetekről tudni fogunk?
— Viszünk magunkkal műholdas telefont, és ha tehetjük, napi gyakorisággal jelentkezünk a Himalájáról. Ha lesz Évikének ideje, akkor az antarktiszi expedícióhoz hasonlóan ő fogja működtetni az itteni sajtóirodát. Indulás előtt, valamikor április első napjaiban sajtótájékoztatót is szeretnénk tartani, amelyen hivatalosan bemutatjuk a Himalájára készülő székelyföldi csapatot.