Kilyén (Egészséges nemzetnek van csak jövője)

Jól felszerelt, igazi játszótér fogad a kilyéni iskola udvarán. A lassan elköszönő hó arról "árulkodik", hogy használják is. Jó jel ez. Na de lássuk, mi van bent, az épületben.
A harminc tanulót számláló I—IV. osztályos iskolában Urbán Laura (I—III. osztály) és Zolya Piroska (II—IV. osztály) fogad.
— Heti két testnevelésóránk van — mondják —, volt időszak, amikor testnevelő szakos tanár (Pál Mária, Ilie Roman, Csavar Krisz­tina, Jakab Benke Hajnalka) tanította, most a gazdasági válság "kitermelte" megszorítások eredményeként az egyik órát a szakos tanár tartja, a másikat mi. A testi és szellemi teljesítőképesség fokozásában a tornára, az atlétikára eső részt a szakos tanárnő, a játékosabb felét mi oldjuk meg. Ami a felszereltségünket illeti, hadd fogalmazzunk úgy, hogy adott. Jól felszerelt játszóterünk, nagy udvarunk és tornatermünk van, abban két tornapad, tornamatrac, labdák... A tornaterem létrehozása után jól nekiindult a felszerelése, de aztán jöttek a megszorítások, és minden leállt. Tervez­zük, hogy a tágas udvaron a falufelelős, Török Aranka segítségével kiharcoljuk a sportpálya megépítését. Igénylik a gyermekek. Nagyon szeretnek mozogni, játszani. Sok a bennük rejlő tehetség. Nemrég részt vettünk iskolaközpontunk rendezvényén, az Ady Endre Napokon, s ott tanulóink igazolták tehetségüket, mozgásszeretetüket. A Szél­vészek versenyén a harmadik, a Kardfogó tigrisek vetélkedőjén szintén a harmadik, míg Fürge­lábúak viadalán az első helyen végeztek tanítványaink. Nem mese ez, bizonyítják az oklevelek.

— Az iskola legjobb sportolója?
— Szabó Ibolya, aki civilben a Sepsiszentgyörgyi Iskolás Sport­klub atlétája is. Révész Katalin tanárnő az edzője. Az alig tízéves Ibolya 50 méteren 9,12 másodpercet, 600 méteres síkfutásban 2:24,6 percet fut.

— Ez szép. Terveik?
— Említettük már a tornatermet, azt szeretnénk felszereltebbé tetetni, az udvarra pedig sportpályát létesíteni és minél több versenyen részt venni. Rettenetesen nehéz lesz. Ma már ott tartunk, hogy szinte nincs verseny, amelyre ne kelljen részvételi díjat fizetni... Na de azért vagyunk, hogy mindent-mindent megoldjunk, s a gyerekek minél kevésbé érezzék a nincsent.
*
Az óvodások tánccal fogadtak. Gondolhattam volna most, a közelgő nők napja előtt.
— Nagyon szeretnek táncolni — mondják az óvónők, Konnáth Kinga és Csia Csengele. — Har­mincnégy óvodásunk van (amikor nincs influenza- vagy más járványveszély), valamennyien imádják a táncot, a játékot, a mozgást. Na persze, bármire odafigyelnek, bármiben igyekeznek. Nagyon szorgalmas gyerekek.
— Hogyan épül fel egy napi aktivitás? Vegyük például a mait.
— Reggeli tornával kezdtünk, aztán jött a szabad tevékenység, majd a témás foglalkozás (versek március 8-ra és március 15-re). Készülnünk kell. Aztán rátértünk a kötött tevékenységre, számolásra, román nyelvre, így jutottunk el a tízóraizáshoz (előtte kötelező kézmosás, utána fogmosás). A tízórai után megint kötött tevékenység következett rajzzal, kézimunkával, hiszen március 8-án meg kell ajándékozni az anyukákat, nagymamákat, mert úgy szép, úgy jó... Tény, hogy tevékenységeink — úgy, ahogy az elő van írva — a mozgásra alapoznak. Bármit tanulunk, ha azt el lehet játszani is, akkor eljátsszuk. Hozzá­szoktak a gyerekek, szeretnek mozogni, játszani, táncolni. Igénylik, akárcsak a szülők a gyerekeik szereplését.

— A gyerekek legutóbbi szereplései?
— Kezdjük a népi gyermekjátékok Tágasságot nekünk is, még ha kicsik vagyunk is című körzeti rendezvényével, aztán folytassuk a 140 éves kilyéni iskola jubileumi ünnepségével, de megünnepeltük a Miku­lást, karácsonyt, most jön a nők napja... Minden rendezvényünkön élveztük a szülők támogatását, segítségét, szeretetét. Nyári kirándulást tervezünk, anyagi fedezetének összegyűjtését már megkezdtük, természetesen, a szülők segítségével, szponzoraink (mert azok is vannak) támogatásával.
— Nagyon sok játékot látni mindkét teremben.
— Kaptunk sok mindent, na meg aztán vettünk is saját zsebünkből és a szponzorok, a szülők támogatásából. Igyekszünk úgy boldogulni, ahogy tudunk. S kell tudnunk, mert csak akkor vagyunk elégedettek, ha látjuk, hogy fáradozásunk eredménye boldoggá teszi a gyerekeket, elégedetté szüleiket. Ez a hivatásunk.
Jó tudni, hogy ebben az iskolában és óvodában is a lelkiismeret, a tenni akarás a helyén van. Jó tudni. De ezt értékelni is kell ott fenn.