Szegény, szegény Emil Boc

Pénzszórásra készültek, úgy ültek be a bársonyszékekbe, hogy csupán a gazdaság dübörgését kell kordában tartaniuk, ehhez képest keserves csalódás lehetett a válságköltségvetés toldozása-foldozása. Bizonyára nem jó érzés a túlélést biztosító külföldi pénzintézetek alárendeltjeként kormányozni, úgy, hogy minden lépésedet, rezdülésedet ellenőrzik, ha nem az IMF kiküldött csendőre, Jeffrey Franks áll mögötted a korbáccsal, akkor kenyéradó gazdád, Traian Băsescu, akinek egyetlen agyament ötletére sem mondhatsz nemet. Kínos lehet figyelni, hogy miként zuhan pártod népszerűsége, s a három évvel ezelőtti tapsokat, ünneplést a fütty meg a káromkodás váltja fel. Az egykor jó nevű, ellenzékiként igen népszerű jogász, Emil Boc úgy töpörödött egyre apróbbra a hatalomban, hogy ma már saját pártjában is alig látják.
Sikertörténet helyett csődtömeget teremtettek, s hiába próbálnak töretlen derűlátást sugározni. Jó pár hete szajkózzák, az állam, a közigazgatás reformjával fenntartható rendszert hoztak létre, jó alapokat építettek a már napokon belül eljövendő virágzásnak. Ezt magyarázza az államelnök, ezt fújja a miniszterelnök, de jön a munkaügyi miniszter, aki nem éleslátása, megfontolt nyilatkozatai miatt híresült el, és bejelenti: összeomolhat a nyugdíjrendszer, olyan, mint egy piramisjáték, mert amennyiben nem a dolgozó nép, hanem a nyugdíjasok száma szaporodik, nem lesz, ahonnan kifizetniük az öregkori járandóságot. Néhány napja még az alacsony munkanélküliséggel dicsekedtek, most kiderül, a foglalkoztatottak aránya alig nagyobb 58 százaléknál, pedig legalább 64—65 százalékra lenne szükség. Úgy panaszolja ezt Ioan Botiş, mintha nem ő ülne bársonyszékben, nem a kormány feladata lenne vállalkozóbarát körülményeket teremteni. Emil Boc az új munkatörvénykönyvet lobogtatja, ám az alkalmazotti százalékokat feltornászni édeskevés, az RMDSZ-szel kötött protokollumba bekerült ugyan egy-két passzus az adóterhek majdani csökkentéséről, helyet kapott néhány munkahelyteremtő intézkedés, de csak általánosan, határidők nélkül. A zengzetes politikai tervek nem hagytak helyet a konkrétumoknak.
Nincs könnyű helyzetben Emil Boc, társaival a kormányzásban egy országot nyomorítottak meg, ám engedtessék meg azt hinnünk, van, akinek nála is nehezebb: akinek gyógyszerét, napi betevőjét nem fedezi a nyugdíja, aki munkanélküliként nem tudja megvenni gyermekeinek a legszükségesebbet, fagyoskodni kényszerül, mert nem elég a pénze minimális fűtésre, akik remélni sem merik, hogy holnap talán könnyebb lesz. Meg mindazoknak, akik tudják, nyomorukban igen nagy szerepet játszik szegény, szegény miniszterelnökünk.