Szeszes italok gyártása és forgalmazása (A régi Sepsiszentgyörgy képekben)

A szesz- és sörfőzést városunkban a 19. század elejéig a lakosság főképpen házilag oldotta meg. A század közepe táján az ide érkező és letelepedni szándékozó zsidók a kereskedés mellett pálinka-, sör-, szappan- és hamuzsírfőzés engedélyezését is kérték a városi hatóságtól.
A krakkói születésű Kupferstich Jakab 1833-ban kereskedőként telepedett le városunkban, de hamarosan a helyi kaszinó egyik bérlőjévé vált. 1853-ban kért és kapott engedélyt gőz-pálinkafőző létesítésére, amit megközelítőleg ott épít fel, ahol a volt Lux mozi áll. A piactér rendezésével a gyár központi helyre került (1855-ben felépül a Városháza, 1862-ben a Bogdán-ház, 1867-ben a Bazár), s a környezetszennyezés gyakran váltotta ki a lakosság elégedetlenségét. Íme, hogyan panaszolja be Haurich József postamester a városi tanácsnak az utód Kupferstich Józsefet 1867-ben: "...izraelita Kupferstich József mint a város közepében levő pálinka maschina birtokosa ellen több rendben panasz adatott ki, hogy maschinájából mindenféle ocsmány bű levet bocsát ki az utczára, mely által az egészség megrontása nagy mértékben béfoly, sőt gyakoron a postára járó vidékiek is panaszt adtak be, hogy a rossz szag miatt nem képesek a postára bejárni." Megje­gyezzük, hogy a postahivatal a telek északkeleti szomszédságában, a Könyök (ma Kőrösi Csoma Sándor) utcában volt. Fia, szintén József közben átépíti a gyárat, a múlt század első éveiben pedig a Kossuth Lajos utca elején, a Bazár mellett, a mai tömbházsor helyén családja, valamint a gyár iroda- és raktárhelyiségeinek felépíti az 1. képen látható, mintegy ötvenméteres homlokzatú házát.

2.

(Érdekességként adjuk közre azt az étlapot, melynek tartalmát Kupferstich Józsefnek ajánlották barátai: 2. kép.) Az utód, Kupferstich Ármin ügyvéd 1924-ben Bukarestbe költözött, gyárát és házát Sallai Jenő budapesti szeszgyáros vásá­rolta meg, aki azonban 1936-ban eladta a házat, és beszüntette a szeszgyártást.
A város másik jelentős szeszgyára a mai Gyárfás Jenő utcában épült fel. Ezt feltehetően az 1870-es évek végén a Mélik testvérek (Kris­tóf és János) létesítették. Termelőké­pességéről Háromszék vármegye emlékkönyvében találunk adatot, mely szerint az 1894—95-ös idény­ben (novembertől júliusig) 70 000 liter szeszt állított elő, és negyven marhát hizlalt. A gyár 1910-ben tűzvész áldozata lett. Mélikék újra felépítették, berendezték, de annyira eladósodtak, hogy még abban az évben kény­telenek voltak eladni a gyárat Neumann Józsefnek. Az utca bejáratával szemben építtette később Neumann azokat az ikerházakat fiainak, Miksának és Dezsőnek, amelyek egyikében ma a tisztek háza, a másikban orvosi rendelő működik. Neumann haláláig, 1945-ig vezette a gyárat. Özvegyétől 1949-ben, az államosításkor vették el. A kommunista rezsim alatt még működött, de az 1977-es földrengés után bezárták. Később a Mopaco Rt. sütőipari vállalat költözött ide. 3. képünkön az egykori krumplimosót látjuk az emelőtoronnyal, jobbról a feldolgozót a víztartállyal.

3.

A 4. felvétel a desztillálóberendezést örökítette meg.

4.

Említsük még meg, hogy a múlt század fordulóján az Olt utca 13. szám alatti volt Pollák-ház helyén állt Remete Mór Első Székely Likőrgyár Telepe, a Csíki utcában pedig az 1930—40-es években a Gyulai-ház mellett Görög Ákos és Pál likőrgyára és töltője. (5. és 6. kép)

5. 6.