A megalázottak és megszomorítottak

Bodor ugyan kivándorolt Romániából kiszolgáltatott helyzete miatt (nem volt állása, nehezen élt, az Utunkban heti, kétheti rendszerességgel közölt tárcái honoráriumából...), de későbbi írásaiban nem lett hűtlen szülőföldje sajátos problémáihoz, sőt, novelláiban, a Sinistra körzet című, világsikert aratott novellafüzérében (regényében?) vagy Az érsek látogatásában továbbra is ez a hideglelős, bizarr, balkáni világ tűnik fel a maga megalázott, kiszolgáltatott, megszomorított hőseivel, s az egyértelműen tragikus történetek mögött állandóan valami sátáni kacaj hallatszik, borzongatóan, elfelejthetetlenül. S ez teszi sajátságossá, összetéveszthetetlenné az író világát.
Életéről Bodor Ádám néhány éve egy mamutinterjúban, A félelem szagában vallott, születésnapja előtt jelentette meg kiadója, a Magvető Az utolsó szénégetők című tárcanovella-gyűjteményét. Az írások Romániából való távozása előtt jelentek meg rendszeresen az Utunkban, s valamiért nem kerülhettek be az író korábbi novellásköteteibe. Kár lett volna, ha tovább sárgulnak, porosodnak a régi Utunk lapjain, ugyanis kiváló írások, az összetéveszthetetlen és nyomasztó Bodor-világot rajzolják dacosan, vonzón, felejthetetlenül. Az ebben a kötetben megjelenő két írással köszöntjük az írót születésnapján.