Legyen jó magyarnak lenni

Szerencsés az a nemzet, amelynek olyan nemzeti ünnepe van, amelynek ténye nemcsak önkebelén belül elfogadott, hanem a nagyvilág által sem vitatott, tehát elismert, s amely a szabadságigény himnuszaként is értelmezhető, dátuma pedig nem ide-oda mozgatható, az 1848. március 15-én elfogadott és közhírré tett 12 pont olyan tizenkét passzusból álló parancsolat, amelynek hatása alatt és elismeréséért kell ma is cselekednünk.
Szerencsés csillagzat alatt kerül sor arra is, hogy Magyarország az idei március 15-én az unióvezetés tisztségét töltheti be. Ez a megtiszteltetés, kötelesség és felelősség átszabja az újra anyaországgá lett Magyarország viszonyát Európához, a nagyvilághoz, és ami számunkra nagyon fontos: az önmagával határos állam szomszédaihoz is.
Ennek jótékony hatását máris érezhetjük Magyarország és Románia viszonyának, kapcsolatainak alakulásában. Ennek a folyamatnak a része az is, hogy a román parlament a magyar nemzeti ünnep tiszteletének jeléül nemcsak szavakban üdvözli és köszönti ezt, hanem parlamenti szünnapot is tart.
Nem természetes, de meglévő állapot, s erről ünneplés közben se feledkezzünk meg, hogy van köztünk, illetve a nemzet tagjai között ma is bőven fanyelű bicska a viszálykodás és az eltorzult pártoskodás szításában, az ország és a nép külföldi bemocskolásában.
Mégis, szerencsések vagyunk, hogy fesztelenül ,szabadon ünnepelhetünk az idén. Nem borzolja kedélyünket az sem, mint évekkel ezelőtt, hogy kommandósok, mindenféle puskás figurák, mesterlövészek látványa rontja az anyaországi ünneplések hangulatát.
Háromszék, Székelyföldnek ez a sarka méltósággal és büszkén lengetheti ezen a napon nemzeti lobogóit. Az 1848—49-es szabadságharc és forradalom háromszéki tettei a nemzet lelkületének alakulását is meghatározó cselekedetsor volt.
Legyünk és viselkedjünk ehhez méltó módon, és van vagy nincs erre helyhatósági, önkormányzati határozat, tanuljunk a román parlament bennünket megtisztelő gesztusából, és tegyük lehetővé, hogy szabadon, közösségi erőt és akaratot felmutatóan, a Jó magyarnak lenni szellemében ünnepeljünk. Nemcsak az ünnep, hanem hétköznapjaink alkalmával is legyen jó magyarnak lenni.