Polgármester marad Rácz?

2011. március 15., kedd 09:09
NagyAttilaPuli
94 hozzászólás

Kökösi reflexiók - Esetünk, Craciun Adrian kökösi rendőrrel

Létezik a gyanúja, hogy a Kökösi rendőrség, meg az a gyanú is fennál, hogy Sántha Gyula polgármester áll a hátterében, hogy az ügyészségi feljelentésünk nyaka, a telkünk ügyében, ki van törve.

Nagyon különös volt az egyik feljelentéssel kapcsolatos nyilatkozat írás. Craciun Adrian kökösi rendőr vette fel a nyilatkozatot, ami azzal kezdődött, hogy mi az ő álláspontja és nem az, hogy mi a mienk. Mivel a feljelentés tartalma többlet földeladás, gyanúja volt, (bizonyítékokkal) az ügyhöz hozzátartoztak bizonyos számítások. A rendőr hamar bebizonyította számításokkal, hogy már pedig nincsen igazunk. A nyilatkozatírás lényege az volt, hogy bebizonyítsa nincsen igazunk, minden rendben. Mivel ő más számítási módszert követett, kóta szerint számította és nem úgy mint én négyzetméter szerint, nem tudtam követni. Mondtam én nem értem. Erre arrogánsan rámszólt: “nem akarja érteni” - már, mint én nem akarom érteni az ő magyarázatát. A lényeg az volt, gyanúm szerint, hogy kicsikarni egy nyilakozatot, melyben beismerjük, hogy tévedés az egész – és a Kozma család, Alexandru és Elisabeta, nyugodtan telekkönyveztethetnek, mert be van bizonyítva, hogy semmi gond az adásvételi szerződésükkel, mely bizonyítékként szerepel, a perben melyben kérik a vagyonközösségből való kilépésüket. De ugyebár Kozmáné a polgármesterék csicskása volt, ami gondba ejt.

Hát meg is írtam a kedvére való nyilatkozatot a rendőrnek, mert összezavarodtam és észrevettem, hogy van egy számítási hiba benne – ami végüls is nem befolyásolta a többleteladás tényét. Gondoltam visszavonom, újra számítom és új feljelentést teszek.

Az újraszámítással rájöttem, hogy hol volt a trükk, mivel szívatott meg a rendőr, vagyis mire gyanakszom, hogy történt. A Certificat de mostenitorban, az Örökösödési igazolásban, a bevezető részben, a telekkönyv teljes leírása van, ami az összterületet, meg az elhunyt tulajdonát illeti. Alább szerepelt, hogy ténylegesen mi képezi a hagyaték tárgyát, ami kevesebb volt, mint az össz tulajdon, egy kóta nem volt bevíve a hagyatékba. Na itt volt a csel, hogy nem vitték be, de létezik a gyanúja, hogy eladták a Feleségem anyja és nővére Zsigmond Mária. Vagyis az ők részüket a 3/28 részből el is adták a gyanú szerint, de tovább telekkönyveztették is. Valószínű azt tervezték, hogy el is adják, és nagy lelkűen le is monmdanak róla, ugyan arról a területmennyiségről. Feltételezésem szerint a rendőr csele ott volt, hogy számítási alapul nem azt vette ami ténylegesen bent volt a hagyatékban, hanem az össz tulajdont mi szerint, ha alapul vesszük, minden rendben van, nincsen többlet eladás.

Nagyon érdekes, hogy a feljelentésünk annak a rendőrnek van adva, kiről, ha nem is név szerint, de cikkben kipellengéreztem a Nyugati Jelenben - nem bosszú ez véletlenül, azóta is kérdezem magamban. Nem lehetőség van adva neki a bosszúra, a gyanúm szerint, hogy aztán Szentgyörgyön kedvesen szembe vigyorogjon, hogy a második feljelentésnek is kitörte a nyakát – aminek fennáll a gyanúja.

Természetesen ez úgy van beállítva, mert rég megy az ügy, hogy mi vagyunk a “piszkapetik” és akik eladták és a vevők a rendesek, kiket mi piszkálunk.

Ebben a szellemben viszonyult a Feleségemhez a kökösi református lelkész is, Kovács Levente, aki azt mondta a Feleségemnek, hogy magát a nővérei is megvetik (Zsigmond Mária, Török Piroska). Kérdem én azt, hogy milyen lelkész, aki valakinek a megvetéésvel egyet ért – biztos, hogy nem a Jézusi szeretet beszélt belőle. Jézus nem potyára vetette meg kora egyházi vezetőit. Az érdekes az, hogy akik ma a szószékról Jézusra hivatkoznak, nem különbek azon zsidó vallási vezetőknél kiket Jézus megvetett.

De nézzük meg, hogy volt a házeladás, kiket véd Jézus szolgája?! Amikor eladták Kozmáéknak, arról volt szó, hogy határok maradnak, csak azt adják el, mit az öregek használtak, hogy végül kiederüljön, hogy az udvarunknak is majdnem fele el van adva. Nem beszélve az utólagos homályosításokról, hogy itt a határ, hogy nem ott, csak egy kicsít vesznek el – ez a vevő, Közma úr homályosítása volt. Aki, amikor az adás-vétel után valami léceket hoztam el az udvarról, hisztérikusan hátra rohant hozzánk és félrevezetésből tappogtatott a határon, ameddig az öregek használták, hogy de értsük meg ott a határ. A rendőrség is gyorsan a segítségükre síetett, hogy márpedig nincsen mit ott keressünk, mert el van adva.

Egy idő után Kozmáék lebontották a házat, úgy kétharmadba, hogy újjá építsék. Feljelentettük, mivel aztán viszakoztunk. Sántha Gyula polgármester a jelentés nyomán kijött és nagyon érdekes szövege volt, hogy ha nem tetszik valami, mi költözünk a kétharmadába lerombólt házba és Kozmáék a mienkbe, vagyis az volt a gyanúm, hogy megfélemlítéssel vagyunk manipulálva – sajnos aminek akkor be is dőltem. Nem tudom, hogy amikor beszélgettünk Sántha Gyula polgármesterrel, valami szörnyen büdös alkohol szagot, honnan fújhatott arra a szél.

De nem csak az építkezéseket ellenörző hivatalnál jelentettük - ahol megint az volt az érzésem, mintha meg akarnának félemlíteni, mert a főnök azt mondta, mindenki megjárhatja, kérdésemre aztán viszakozott, pontosított, hogy csak azok, kik bontottak – hanem a rendőrségen is Kökösben. Frunza Neculai helyi rendőr parancsnok érdekes módon, amikor érdeklődtem, hogy milyen hivatalba lehet jelenteni, nem oda küldött ahova kellett volna menni, hanem egy olyan megyei hivatalba, ahol feltételezhető, hogy Kozmáéknak volt ismerősük, emberük.

Annak ellenére, hogy visszavontam a feljelentést az építkezéseket ellenőrző hivatalnál, Kozmáéknak azt mondták, hogy nem szabad építkezni, vagyis újjá építeni. Természetesen ők újjáépítették a házat. Engedélyük nem volt, hogy lett volna, mert a vagyonközösségből nincsenek kilépve, tehát törvénytelenül építették újra a lakást, gyanunk szerint. Érdekes ez a kökösi hivatalosságok nem látjá – föleg, ha a tulaj csicskás a polgármesteréknél. Sántha Gyula polgármester, a napokban történt telefonbeszégetésünkben azzal a csellel jött, hogy sok el van nézve nekünk. Kérdem én azt, hogy másnak nincsen több elnézve?! Vagy valakik nem maguknak néznek el dolgokat?!

Végül is mire alapozom a gyanúmat Sántha Gyula kökösi polgármester esetében?! Rögtön a telekeladás után már tettem egy feljelentést, annak alapján, hogy a vevő, Kozma Alexandru azt mondta, hogy már át is íratták, amit és vagyonmegosztás nélkül jogtalannak tartottam, ezért tettem fejelentést az ügyészségen, amiben a közjegyző is érintve volt kinél a hagyaték történt. Végül kiderült, hogy Kozma úr félrevezetett és a feljelentés alaptalan volt. De innen kezdődött a gyanakvásom Sántha Gyula polgármesterrel kapcsolatban. Ő egy levélben, más ügy kapcsán, rám írt, hogy ne jelentgessem a közjegyzőt - Gramadat. Nagy a gyanúm, hogy Kozmáék érdekében képes volt túllépni a hatáskörét, mert ugye, neki semmi köze, mint kökösi polgármesternek, hogy én jelentek vagy nem egy szentgyörgyi közjegyzőt – és ne feledjük, hogy a rendőrség az ők alkalmazottai is.

A kökösi rendőrségről meg több cikket írtam, a netten, a Háromszékben, a Székely Hírmondóban, addig, míg valaki nem intézkedett, ezt gyanítom, hogy a kököst kritizáló cikkeim ne jelenjenek meg a helyi lapokban – ez a székelyföldi sajtószabadság, erre is oda kéne figyelni, nem csak a magyarországi sajtószabadságra. Vannak akik Orbánéknak adnak igazat a sajtó ügyben, egy állampolgárságnak nevezett papirosért és közben lábbal tiporják az erdélyi, székelyföldi vélemény nyilvánítás szabadságát. Felteszem a kérdést: létezik a gyanúja, hogy az ügyeink nyaka ki van törve, nem bosszú a cikkeimért?! A netten Sántha Gyula kökösi polgármestert is kritizáltam, valyon nem bosszú az egész?!

Egyet grantálunk, hogy ez a föld ügy nem egy könnyen fog véget érni. Egy bíróság döntés, még nem a világ. Már csak azért is, mert fennáll a telekkönyv hamisítás, vagy valami zsönglőrözés gyanúja a telekkönyvben, amely ügyben csak ügyészségi feljelentést fogunk tenni.


Nagy Attila (Puli) – Kökös, Kovászna megye

2011. március 15., kedd 13:18
doboa61
1854 hozzászólás

"Ha Ráczot ma az ítélőtábla mégis szabadlábra he­lyezi, polgármester marad a végleges és megfellebbezhetetlen ítéletig, akkor is, ha vádat emelnek ellene ― közölte a kor­mánybiztos."
Ez lenne a jogállamhoz illő magatartás.
A jogerős döntés előtti korlátozás mögött politikai szándék sejlik.

Senkinek sem jó.

2011. március 15., kedd 13:39
lacafaca74
2661 hozzászólás

Ejnye-bejnye polgármester úr, ennyire amatőr módon csinálni. Mások is művelik ezt a sportot de egyelőre a szövetségi megfigyelők "nem látják". De a szerencse fordul...

2011. március 15., kedd 15:24
PityiPal
1632 hozzászólás

Rácz jóhiszemű, még annyira bízott rmdsz-ék magyarságában, hogy nem is álmodta volna, hogy ennyire elvetemültek!
Milyen jól jönne nekik, ha Rácz lemondana és előrehozott választást tartatnának!Azt gondolják, az MPP olyan lúzerszövetség, hogy nincs, ahonnan egy új jelöltet előállítani.
Tiszta politikai cselszövés volt az egész.De ugyanúgy szégyen az rmdsz-re, SZNT-re, EMNT-ra nézve is, hogy magyar testvérük mellett nem tudtak kiállni.
Igaz is:Márton Áron püspök urat is becsukták, Tőkés püspök úr is 89 előtt volt letartóztatva.Egyikükért sem kell az erdélyi magyarság a fejét lehajtsa.Rdmsz-éket nem kellett bezárni ahhoz, a nevük hallatán mélységesen megszégyelljük, hogy magyarnak születtünk.

2011. március 15., kedd 16:56
vanist
241 hozzászólás

Szégyen-gyalázat, Márton és Tökés püspökökkel emlegetni ezt a "pitiáner"-t.... Nem kell elfeledni, hogy Kézdin mindenki mindenkit ismer és nem csak névszerint....

2011. március 15., kedd 18:49
eberendre
1632 hozzászólás

Micsoda népszerűség, mindenki arról liheg, hogy Rácot...Semmi babám, semmi. Rácot nem szedik ráncba, csak elvitték, hogy ne legyen jelen amikor az elszámolásait tisztázzák. Több korom van az orrán, nem maradhat azzal.

2011. március 15., kedd 19:01
laskalaji
19 hozzászólás

Pénteken tárgyalják a fellebbezést.
http://portal.just.ro/InstantaDosar.aspx?idInstitutie=64&d=NjQwMDAwMDAwMDAwODE0Mw**

2011. március 15., kedd 19:49
PityiPal
1632 hozzászólás

Minden nagy ember egyszer kicsi volt.

2011. március 15., kedd 22:55
laskalaji
19 hozzászólás

Csak vannak olyanok akik azok is maradnak.
Lenne egy indiszkrét kérdésem Palika. Neked ezért fizetnek??????

2011. március 16., szerda 07:38
PityiPal
1632 hozzászólás

Pontosan, laska.Mint te....olyan icipici....akár egy bacilus...minél kisebb, annál nagyobb bajt tud okozni.
Élethelyzetedből ered a kérdés?

2011. március 16., szerda 11:25
vargapityu
89 hozzászólás

Pityipali!Micsoda megállapítás.Minden nagy ember egyszer kicsi volt.De egy se volt ilyen lökött,seggnyaló mint te Palkó.Hogy kapna be a fogaskerék!

2011. március 17., csütörtök 23:05
SantaGyula
12 hozzászólás

Pulikám!
Személy szerint arra "gyanakszom", hogy nem vetted be a gyógyszereid... Pedig nem "ártana..."
Üdv. Sánta Gyula

2011. március 17., csütörtök 23:42
SantaGyula
12 hozzászólás

EZERT peldaul NEM udvozollek...


Despre mesajului ascuns în inscriptia „Tinutul Secuiesc”
Posted on 11/01/2011 by Alex Imreh

i

2 Votes

Quantcast

Articol scris de Nagy Attila din Tinutul Secuiesc

Pare ceva normal când o minoritate cere drepturi, autonomie. Se spune că asa se face si în lumea occidentală. Dar problema este că nu se reflectă suficient de bine asupra motivatiilor pentru care sunt cerute anumite drepturi. De pildă, o scoală maghiară separată. Am senzatia că în cerintele de tipul ăsta, parcă există o frică din partea maghiarimii, de a convietui alături de români. De ce această frică?! Din cauza identitătii slăbite ne e frică să nu ne pierdem cumva identitatea, prin contactul cu românii? Dar nu cumva chiar „duhul national românesc”, încă viu, poate fi o sursă de revigorare a spiritului maghiar, fără a se pierde prin aceasta, identitatea maghiară?!

Nu reflectăm când le impunem românilor anumite vointe ale secuimii. Mă gândesc la panoul cu inscriptia „Tinutul Secuiesc”, montat la intrarea comunei Chichis, din judetul Covasna, la granita cu judetul Brasov. Nu a reflectat nici un secui asupra amplasării inscriptiei respective – posibil neintentionată, inconstientă – dar care tocmai din cauza asta necesită o reflectie, o constientizare a faptului că panoul a creat o impresie, si anume, că prin autonomie se vrea existenta unui stat national, exclusiv, al secuilor. Tabla respectivă reprezenta numai etnicii secui; pe panou era desenată o poartă secuiască si o pereche de secui – panoul era exclusivist, în favoarea natiunii secuiesti. Dar nu cumva, cu asta îi acuzăm pe români ca statul lor este exclusivist, în defavoarea maghiarimii secuiesti?!

Vointa minoritară este foarte păguboasă, dacă e oarbă; are un efect bumerang. Mi-e teamă că panoul respectiv, într-un fel, reprezintă ceea ce ascunde, de fapt, dorinta de autonomie: si anume, un „mic stat nationalist”, intolerant. Acesta este mesajul ascuns al panoului. Trebuie să reflectăm, noi, secuii, când vorbim de drepturi, pentru a vedea dacă nu cumva, intentionat sau nu, nu se ascund pe undeva niste gesturi intolerante la adresa românilor, în timp ce noi cerem întelegere si tolerantă. Trebuie să reflectăm, de partea minoritară maghiară, de partea secuilor, dacă nu cumva am ajuns, în psihicul maghiar, din cauza lipsei de reflectie asupra problemelor noastre, într-un joc psihologic, fără iesire, în care minoritatea are un rol de victimă. Dacă în spatele cererilor noastre pentru drepturi si autonomie se află un astfel de rol, nu rezolvăm nimic. Omul bolnav, care se consideră o victimă a vietii, chiar dacă faci totul ca să-l ajuti, se va considera tot o victimă; prin urmare, noi rămânem tot în rolul victimei – un rol care nimiceste energiile vitale, creatoare, care sunt mai importante decât drepturile. La problema asta nu reflectăm; tinem cont numai de cerintele noastre rigide, pentru drepturi.

Când ne vom trezi si vom realiza adevărata noastră problemă, ca minoritate – că suntem prinsi în capcana unui joc psihologic, în care ne considerăm niste victime? Este necesar să aibă loc o reflectie, în adâncimea sufletului nostru national, asupra problemelor noastre nationale, care zac ascunse de multe sute de ani în subconstientul maghiar – probleme cu care nu ne-am confruntat niciodată. Aceasta este adevărata noastră problemă; nu drepturile, nu autonomia. Când ne vom trezi la realitate si ne vom da seama că natiunea este, înainte de toate, spirit, duh si abia apoi, formă exterioară – care primeste viata din spirit, din duh? Fiecare rezolvare din adâncul sufletului trebuie să înceapă prin unirea mintii cu inima – iar sursa de inspiratie poate fi însusi isihasmul ortodox românesc.

* Share this:
*
*
*
*
*

Ads by Google
Host A Blog w/ Wordpress
$3.96/mo. No Contract - WP 2.7 Free/Instant Setup, Sign Up Now!
www.HostGator.com

2011. március 18., péntek 07:43
doboa61
1854 hozzászólás

Ferdítse már le magyarra, kedves Sánta Gyula.
Lehet, hogy meglepő, ez egy MAGYAR weboldal.

2011. március 18., péntek 07:51
Tepes
758 hozzászólás

Ha ezt Nagy Puli Attila irta akkor javaslom ássa el magát. Semmitmondó filozofálgatás, helytelen kifejezések, ilogikátlan gondolatmenetekkel tűzdelt Nagy lecsó ez az irás.

2011. március 18., péntek 08:23
SantaGyula
12 hozzászólás

Fordítsa le az aki "megszülte" ezt a remekművet...

2011. március 18., péntek 12:40
abc
318 hozzászólás

Aki ismeri Nagy Attillát, az nem veszi figyelembe az irásait.
Ez egy igazi elnyomás alatt élő ember, legalábbis a saját véleménye szerint. Mindenki más téved, lop, csal, és még sorolható, de ő tökéletes.
Ő a feljelentések embere. Ha hangosabban szellentesz a háza előtt, már akkor is feljelent.

2011. március 18., péntek 18:39
NagyAttilaPuli
94 hozzászólás

O scurta analiza a inconstientului national al secuilor si maghiarilor ne va ajuat sa gasim acele elemente care demasca pretentiile autonomiste.

Noi am scris de nenumarate ori ca autonomia este o inventie a constiintei secuiesti care nu provine din strafundul sufletului nostru. La baza pretentiilor autonomiste nu gasim o justificare adanca care sa puna in valoare energiile noastre sufletesti. Vointa de autonomie apartine mentalului de suprafata, gandirii care incearca sa rationalizeze situatiile, dar nu exprima o dorinta pornita din suflet.

Secuii se gandesc la autonomie dar, in mod inconstient, actioneaza impotriva ei. De pilda, la alegerile prezidentiale l-au votat pe Basescu care s-a pronuntat impotriva autonomiei. Secuii gandesc la autonomie, dar fac exact contrariul, voteaza pe Basescu, care nu vrea autonomie. Votul dat lui Basescu a decurs din inima sau din dorinta, construita pe baza unui calcul mental? Unde a actionat mintea si unde inima?

Secuii prin firea lor sunt putin inclinati spre agresivitate – nefiind agresivi se lasa sedusi de discursurile agresive cum ar fi cele ale extremei drepte Jobbik. Si Basescu are ceva agresiv in comportament. Nici unul dintre presedintii Romaniei nu i-a vizitat pe secui atat de des. Oare exista o simpatie reciproca stabilita la nivelul agresivitatii? Este posibil ca simpatia secuilor pentru Basescu sa fie reala, in ceea ce-l priveste pe Basescu, este clar un truc. Agresivitatea secuiasca nu are sprijin in strafundurile sufletului nostru, ea deriva doar din vointa de autonomie.

Autonomia este o constructie mentala, exterioara sufletului si tradata mereu de inconstientul colectiv secuiesc. Cum ar putea oare sa reuseasca o miscare autonomista care vine in contradictie cu inconstientul colectiv al secuimii? Nu cumva in vointa de autonomie continua sa se oglindeasca o istorie tragica in care am dorit ceva in dezacord cu inconstientul maghiar sau cel secuiesc? Nu ne-am orientat niciodata dupa semnalele venite din strafundul sufletului nostru! Am omis sa vedem ca tragedia noastra a fost cauzata de dezacordul dintre minte si inima. Acest lucru nici macar nu a intrat in atentia ganditorilor maghiari, nu mai vorbesc de rezolvarea in profunzime a problemei care ar trebui sa inceapa cu armonia dintre minte si inima, asa cum se intampla in spiritualitatea ortodoxa. Doar atunci cand mintea lucreaza in armonie cu sufletul, vointa nationala vine din adancul sufletului.

Si ne intrebam. Nu cumva simpatia fata de Basescu, care este destul de popular printre secui, dincolo de agresivitatea de care am amintit, provine dintr-o nesiguranta colectiva a secuilor? Se stie ca un conducator, perceput a fi puternic, poate inspira un fals sentiment de siguranta.

Putem sa facem o legatura intre obiectivele autonomiei, care este o constructie pur mentala, si frica secuilor. Eugen Drewermann, teolog si psiholog romano-catolic german scrie, ca o morala bazata numai pe rationamentele constiintei este exterioara omului, nu-l satisface in adancurile sufletului, ba chiar agraveaza situatia sa, ii adanceste frica din suflet, care este adevarata problema a fiintei umane. Asa dupa cum spune Drewermann, frica se naste in mintea omului despartit de Dumnezeu; frica provine dintr-o constiinta lipsita de Dumnezeu, din dezacordul dintre minte si suflet, din netrairea continuturilor provenite din inima omului.

Acuma ne intrebam. Constructiile autonomiste pur mentale, aflate in contradictie cu strafundurile sufletului secuiesc si lipsite de Dumnezeu, nu cumva exprima tocmai frica omului care este despartit de Dumnezeu?! Cum ar putea sa dureze, sa fie viabile, cerintele secuilor nascute din frica, niste reactii care incearca doar sa mascheze frica?!

Jung a scris ca tragedia omului occidental este o problema religioasa. Noi credem ca situatia de criza a omului vine din neexperimentarea vie a strafundurilor sufletului sau, din contradictia dintre minte si suflet si, drept urmare, din neexperimentrea vie a Adevarului intrupat. Aceasta este si problema colectiva a maghiarimi si ea imbraca un aspect mult mai accentuat. Daca ne oprim la problema autonomiei, la problema drepturilor minoritatilor, ne oprim la suprafata, discutam in mod superficial si nu vedem ca problemele noastre au cauze adanci, ce tin de inconstientul nostru colectiv. Rezolvarea lucrurilor numai la suprafata, fara a armoniza mintea cu sufletul si fara sa luam in consideratie lucrarea lui Dumnezeu, asa cum se obisnuieste in cultura occidentala, ne-a dus la o catastrofa nationala.

Drewermann spune ca radacina depresiei, nevrozei provine dintr-o situatie in care omul nu are relatie vie cu Dumnezeu. Depresia este boala noastra nationala, tradeaza o epuizare a vointei de a mai a trai. Aceasta se reflecta si in mentalul autonomist. Constiinta autonomista e optimista, dar inconstientul o tradeaza, ii dicteaza nevointa de a trai ca natiune. Dintr-o contradictie de genul acesta nu poate iesi nimic viabil. Autonomia devine o slabiciune cand nu este sustinuta de o temelie interioara pe care sa se inalte o constructie sufleteasca a miscariii autonomiste.

Problema distantarii intre minte si suflet si de Dumnezeu pare a fi cel mai grav lucru la noi, la unguri. Este fondul insusi al crizei de identitate a maghiarimii. O identitate nationala vie, este bazata pe armonia intre minte si suflet si pe o convietuire vie cu Dumnezeu. La baza identitati nationale trebuie sa stea armonia mintii cu sufletul in prezenta lui Dumnezeu. O constiinta nationala, daca nu are la baza armonia intre minte si suflet, daca constiinta nationala nu are legatura cu Dumnezeu, este slaba, se bazeaza numai pe o frica ascunsa. O astfel de identitate nationala va fi totdeauna sovaielnica , oricat de tare s-ar arata la suprafata, chiar taria suprafetei ii tradeaza frica ascunsa. In Ungaria, ungurii se minuneaza cat de tare este constiinta nationala a secuilor . Dar aceasta tarie este exterioara, tradeaza o frica, o neliniste, o nesiguranta colectiva interioara. Secuii cer autonomie – altfel spus cer siguranta exterioara pe care cred ca le-ar oferi institutionalizarea autonomiei – pentru a compensa frica lor de a-si confrunta propria natura interioara, de a avea o identitate nationala adevarata, o viata interioara intru Dumnezeu.

Noi pornim de la premisa ca sufletul colectiv al secuimii si maghiarilor este tare bolnav. Noi unguri totdeauna acuzam pe alti pentru nenoricirile noastre nationale, dar inconstientul nostru ne tradeaza, da semnalul ca natiunea maghiara, in adancurile ei sufletesti pare ca trage sa moara, parca ar vrea sa dispara. La o natiune sanatoasa, vitalitatea provine din inconstientul national. La noi, ungurii, inconstientul parca ar vrea sa ne sfarseasca – unde ratiunea nationala (constiinta) nu este in armonie cu inconstientul national, unde nu sunt asumate si traite continuturile si energiile interiorului, care sant semnele transcendentei, se pierd energiile colective si vine moartea natiunii.

Oare vointa de autonomie la secui este un semn de vitalitate?! Daca ne uitam la comportamentul inconstient al secuilor, nu. Inconstientul vrea moartea, ratiunea vrea altceva, doreste autonomia ca secuimea sa nu dispara. Asta este o contradictie care demasca miscarea pentru autonomie a secuimii si orice miscare nationalista maghiara care este in neconcordanta cu strafundurile sufletului maghiar si fara relatie cu Dumnezeu. Chiar daca vom reusi sa dobandim autonomia, nu va fi de mare folos in timp intrucat energiile distrugatoare ale inconsteintului secuiesc vor actiona in continuare pentru a ne distruge; fara o vitalitate sufleteasca care sa lucreze in lumina lui Dumnezeu, o autonomie exterioara nu va putea impiedica procesul de disparitie a secuimii. O adevarata miscare autonomista, ca sa fie viabila, trebuie sa se bazeze pe armonia dintre minte si inima desfasurata prin lucrarea divina. Orice alt fel de autonomie este inselatoare, un fals succes care inseamna de fapt o moarte ascunsa.

Problemele enuntate mai sus sunt si ale omului in general. As indrazni sa spun ca impartasim multe dintre aceste probleme cu romanii – romanii au insa un avantaj fata de noi, au religia ortodoxa , care este inca o marturisire vie a prezentei lui Dumnezeu in mijlocul lor.

Dupa o privire scrutatoare aruncata in adancurile sufletului secuiesc, noi am ajuns la concluzia,ca cererea de autonomie nu reprezinta o vointa reala provenita din inima natiunii secuiesti. Este o cerinta artificiala creata de o minte care actioneaza in dezacord cu sufletul. Cerinta de autonomie este raspunsul bolnav al unui popor a carui suflet se afla in profunda suferinta.

Nagy Attila (Puli) – Tinutul Secuesc

2011. március 18., péntek 18:40
NagyAttilaPuli
94 hozzászólás

Numai dogmele care nu trăiesc în suflet ne împiedică să reflectăm asupra lor. Unde este trăire nu este pusă în pericol credinţa, chiar dacă ea este însoţită de reflecţie, mai ales dacă mintea care reflectă are legătură cu străfundul sufletului.
Dacă vrem să gândim mai adânc subiectul autonomiei trebuie să pornim de la „omul profund“ şi străfundurile sufletului său. Când analizăm dezbaterile privitoare la revendicările minorităţii maghiare şi secuie, la aşa-numitele „drepturi ale minorităţilor“, constatăm că ele se referă la „omul de suprafaţă“, oferă rezolvări pur exterioare. Nu se vrea altceva decât „rezolvarea problemelor concrete“, noţiunea de „a rezolva“ acţionând ca o vrajă. Unde are loc însă „rezolvarea“? În exteriorul fiinţei noastre! Dar omul de suprafaţă care reflectă numai asupra exteriorului şi care rezolvă numai lucrurile din afara sa nu mai are puterea de a gândi în profunzime, nu ajunge la rădăcina problemelor concrete.

Autonomia, adică obţinerea unor drepturi pentru minorităţi, dreptul la un ţinut autonom, cu instituţii autonome, ar fi o soluţie numai de suprafaţă, care nu rezolvă şi nu are legătură cu adevăratele probleme, de adâncime, ale maghiarimii şi secuimii.

Când reflectăm asupra soartei unui popor trebuie să-i privim adâncurile, străfundurile sufletului, să înţelegem sensul a ceea ce se întâmplă în spatele aparenţelor, să înţelegem acel ceva devenit nevăzut tocmai din cauza văzutului concret.

Problema maghiarimii începe odată cu creştinarea forţată, cu adoptarea unui creştinism care nu a putut fi asimilat – mintea maghiarului a fost despărţită de suflet datorită creştinismului catolic prea raţional, care nu are mai nimic în comun cu sufletul. Distanţându-se una de celălalt, mintea şi sufletul maghiarimii nu mai sunt în armonie. Aceasta s-a datorat identificării noastre cu o cultură occidentală clădită pe prăpastia dintre minte şi suflet, unde omul trăieşte într-o criză continuă devenită deja o stare culturală normală. O astfel de situaţie a avut consecinţe profunde asupra noastră, a secuimii, ne-a aruncat într-o criză perpetuă pe toată durata existenţei noastre aici, în Bazinul Carpatic. Este vorba de o criză de identitate, o nesiguranţă interioară – Trianonul este doar consecinţa finală, punctul terminus al acestei crize. În sufletul maghiarimii, criza occidentală s-a manifestat mult mai accentuat decât în Occidentul însuşi. Din momentul în care am avut statut de minoritari în Ardeal, criza de identitate şi nesiguranţa noastră naţională s-au adâncit.

În secolul al XIX-lea, publicistul Valeriu Branişte, redactor la „Tribuna“ din Sibiu, un luptător pentru drepturile românilor din Ardeal, a făcut o observaţie pertinentă care-i vizează pe unguri. El afirma că ungurii din Austro-Ungaria se feresc să aibă contacte, le este frică să întreţină legături cu naţiunile din jur. Acelaşi lucru este observat şi de un gânditor maghiar, Prohászka Lajos, deci nu putem să spunem că observaţia îi aparţine doar naţionalistului Branişte.

Frica de contact a maghiarilor se datorează nesiguranţei interioare şi crizei de identitate care durează de aproape un mileniu şi care provin, la rândul lor, din neasimilarea creştinismului. Această frică de contact s-a agravat atunci când am ajuns să avem statut de minoritari în Ardeal. Ea se manifestă prin două comportamente: pe de-o parte există o închidere fricoasă în sinele nostru naţional – aceasta se întâmplă în Secuime; pe de alta parte se produce o uitare rapidă a propriei identităţi.

Noi, secuii, din cauza frustrărilor interioare, naţionale, ca minoritate, n-am putut să ne construim după Trianon o nouă identitate care să fie bazată pe o convieţuire organică cu majoritatea, o nouă identitate care să nu mai manifeste închidere faţă de majoritate.

Ajuns la acest punct al reflecţiei mele, după o foarte scurtă trecere în revistă a problemelor adânci care afectează identitatea maghiarimii şi secuimii, o să încerc să prezint legătura dintre aceste probleme şi cerinţa de autonomie.

Îmi pun întrebarea, o întrebare care cred că este esenţială: cerinţa de autonomie, cerinţa acordării mai multor drepturi nu provine cumva dintr-o criză istorică, nu cumva are ca resort nesiguranţa noastră de-a lungul istoriei? Altfel spus, nu cumva o siguranţă exterioară, autonomia, este cerută din cauza nesiguranţei noastre interioare? Nu cumva dorim autonomia, o vedem ca o necesitate fiindcă nu ne-am rezolvat criza noastră de identitate? Rezolvările exterioare, nu cumva vor să înlocuiască „soluţionările interioare“ ale problemelor naţiunii? Cerinţa de autonomie nu cumva vine din frica de a reflecta asupra adâncurilor sufletului secuiesc? Ne este frică de întâlnirea cu propria noastră conştiinţă, cu sinele, pur şi simplu fugim de sinele naţional. Nu cumva fuga din faţa identităţii naţionale interioare este ea însăşi ceva maladiv?

Cred că o asemenea frică indică o mare criză de identitate, care nu se poate rezolva printr-o autonomie exterioară. În loc să căutam o rezolvare reală a acestei crize, folosim autonomia exterioară drept refugiu.

La baza autonomiei – ştiu că românii sunt mai deschişi dialogului în această privinţă – trebuie să existe o identitate adevărată, spirituală, un spirit de sine stătător. Dar oare avem aşa ceva? Avem un spirit adânc, de sine stătător în Secuime care să reprezinte baza autonomiei? Oare cerinţa de autonomie are un fundament real, o bază spirituală de sine stătătoare, care să posede o vitalitate proprie? De o autonomie reală se poate bucura doar acel ţinut care este o lume de sine stătătoare spiritualiceşte! Acolo unde există o criză de identitate nu putem vorbi de o lume spirituală de sine stătătoare! Tare mi-e teamă că secuilor le lipsesc fundamentele interioare ale autonomiei. Mai întâi trebuie construite aceste baze, pusă baza spirituală şi abia după aceea se poate revendica autonomia.

Şi iarăşi îmi pun întrebarea, bazat pe afirmaţia lui Valeriu Branişte şi a lui Prohászka: oare ideea de autonomie nu s-a născut din frica istorică, frica de contact cu alte naţiuni? Nu este o închidere a sinelui naţional secuiesc faţă de români?

Gândindu-mă la comportamentul secuilor faţă de ideea de autonomie, mi se pare a fi un fel de idee eshatologică, un fel de arhetip secularizat al „împărăţiei cerurilor“, unde totul se rezolvă de la sine iar neamul va fi mântuit ca prin farmec, în vecii vecilor. C. G. Jung, psihologul elveţian, scria în legătură cu problemele vieţii interioare, „unde este boala acolo este şi rezolvarea“. Sursa vindecării bolii maghiarimii o găsim chiar în sufletul nostru – şi nu în instituţii fără suflet, nu în exteriorul instituţional. Autonomia este o inginerie pur exterioară, ca toate celelalte forme legale şi instituţionale ale civilizaţiei de azi. Ea nu ne poate vindeca.

Nagy Attila (Puli) – Tinutul Secuiesc

2011. március 18., péntek 18:41
NagyAttilaPuli
94 hozzászólás

De fapt, articolul meu este doar un comentariu pe care l-am scris sub articolul lui Miron Manega, intitulat „Două atitudini etnice: cum se raportează ungurii si armenii la poporul român”, publicat pe blogul acestui domn, „România în diasporă”.

KELEMEN HUNOR: „Sunt maghiar şi secui, aşa cum în general orice om aparţine unei etnii, unei comunităţi naţionale. Asta înseamnă mărturisirea apartenenţei la o limbă, la o cultură, la o comunitate. În secolul XXI, cred, însă, că suntem cu toţii cetăţeni europeni”.

VARUJAN VOSGANIAN: „Nefiind marcaţi de nostalgii imperiale, ca ungurii din Transilvania sau ca ruşii din Moldova, armenii s-au identificat cu istoria românilor într-un mod exemplar. Nu veţi găsi în istoria modernă a românilor nici un eveniment important în care să nu dai de numele unui armean, începând cu Ioan Vodă cel Cumplit”.

Eu îl cunosc personal pe Kelemen Hunor, încă de la Universitatea Babes-Bólyai, unde am fost colegi la cursurile de jurnalistică. Un comportament, o prezentare slefuite, vorbe bine cântărite, chiar cântărite bine, ca nu cumva să spună ceva esential – adică, pentru a nu spune nimic.

Ungurimea si secuii trăiesc de aproape o sută de ani, de la Trianon încoace, tot în doliu national, tot cu nostalgii după Ungaria mare. Întelepciunea Vechiului Testament îi avertizează pe oamenii care au înmormântat pe cineva să nu cumva să tină doliu mult timp, pentru că se vor îmbolnăvi. Doliul national maghiar a devenit autodistrugător, tăind elanurile vitale, energiile vitale ale maghiarimii. Trianonul nu a fost „prelucrat” în suflet, în subconstientul maghiar si atunci este distrugător. El trebuie constientizat printr-un „urcus în adâncurile” maghiare ale sufletului, către problemele spirituale care se aflau în spatele Trianonului deja de mai multe secole; probleme spirituale ale sufletului maghiar – frustrări vechi, neprelucrate. A-i învinui pe sârbi, pe români, pe croati, din cauza Trianonului chiar este dăunător, pentru că noi, ungurii, nu vedem niciodată adevăratele cauze ale Trianonului în sufletele noastre – nu ne putem confrunta cu asta.

Pentru mine este foarte interesant să fac o comparatie între două natiuni – si am si făcut (si mai fac) acest lucru, într-o mică măsură, în articolele mele. O comparatie de ordin cultural si spiritual, si anume: ce izvor spiritual au avut românii, datorită căruia au câstigat Ardealul si ce nu am avut noi – si l-am pierdut. Eu văd rădăcinile acestei probleme în diferenta fondului religios: noi nu am avut mistica, la baza religiozitătii maghiare. Românii au avut isihasmul – o mistică vie.

Din cauza acestui doliu national, noi, ungurii, secuii trăim într-un vaccum de identitate; nu ne-am construit o identitate nouă – care ar trebui să fie o dublă identitate (am folosit altundeva termenul „biculturalitate”, dar pentru mine înseamnă acelasi lucru). În cadrul unei majorităti, popoarele cu vitalitate sunt cele cu o dublă identitate; cu alte cuvinte, un popor care are vitalitate se adaptează. Noi, ungurii, avem probleme de identitate – din cauza asta suntem frustrati. Răspunsul domnului Hunor este răspunsul unui om frustrat; si totusi, UDMR-istii ăstia nu sunt chiar atât de frustrati încât să nu aibă capacitatea de a se juca cu partidele românesti – jocul santajului politic. Un proverb românesc spune că politica e curvă, dar cel mai bine a dovedit-o un partid maghiar.

După mine, un popor minoritar poate să-si găsească identitatea numai în relatie cu majoritarii; nu se poate trăi într-un vacuum. Dacă nu trăiesti în armonie cu majoritarii, dacă ei îti sunt niste străini, necunoscutul te frustrează si acest lucru îti consumă foarte mult energiile vitale si creatoare – si atunci chiar esti asimilat, din cauză că ti-ai consumat energiile creatoare.

După mine, drumul secuimii si al maghiarimii este cel al armenilor, al lui Varujan Vozganian si nu cel pe care l-a declarat domnul Kelemen. Pentru că ceea ce propune dânsul este ceva sinucigas pentru secui si unguri.

Un lucru iarăsi interesant pentru mine este faptul că eu am constientizat problema maghiarimii chiar prin prisma culturii române, în „oglinda” duhului ortodoxiei. Ca maghiar, am avut numai de câstigat cunoscând gânditorii români si ortodoxia românească. Astfel, prin însăsi cultura românilor, mi-am întărit identitatea mea secuiască (nu sunt maghiar; eu mă consider secui). Cine consideră, ca dl. Hunor, că este si secui si maghiar si cetătean european, nu este nici una din ele. Acestia sunt cei mai buni cetăteni ai Uniunii – cei care, în realitate, nu au identitate. Este mare păcat că un om fără identitate, ca dl. Hunor, a devenit ministrul culturii. Acesta este marele pericol pentru maghiarime – oamenii ca Kelemen Hunor, fără identitate si cu vorbe goale – nu românii.

Valeriu Branişte, publicist din secolul al XIX-lea, din Ardeal, scria într-un articol că ungurimii îi e teamă să intre în contact cu alte natiuni din Ardeal, în cadrul Austro-Ungariei, pentru că se simte pierdută, în acest contact, din punctul de vedere al identitătii ei. Aici se vede adevărata problemă a maghiarimii, lipsa de identitate adevărată. Din cauza asta au probleme ungurii cu dubla identitate – căci identitatea dublă nu există decât atunci când ai o bază proprie foarte solidă. Ungurimea are numai exterior – un exterior formal, iar rădăcinile ei vitale, arhaice sunt foarte subtiri.

Dar în UE, exterioritatea contează. În „Omul recent”, Patapievici scria că în cultura occidentală, forma este si esentă, si continut – un lucru foarte vechi, în Occident, având în vedere că deja, în scolastică, exista afirmatia „forma dat esse rei ”. Natiunea care trăieste în forma sa, care este totodată si continutul ei, chiar se potriveste foarte bine în Uniunea Europeană fără continut. Din această cauză este european domnul Kelemen.

2011. március 18., péntek 18:42
NagyAttilaPuli
94 hozzászólás

Dl. Kelemen Hunor, ministru al culturii, a declarat, nu de mult, cu tonul unui executor judecătoresc, că „sigur că vom obtine autonomia”. Dar aduce oare vreun folos acest ton relatiei româno-maghiare din România?! Nu cumva poate genera niste resentimente fată de maghiarii secui?!

Prin anii nouăzeci ai secolului al XIX-lea, Valeriu Braniste, publicistul „Tribunei” din Sibiu, a participat, ca jurnalist, la procesul Memorandistilor de la Cluj. Ajuns acolo, a stat la hotelul Biasini, împreună cu un coleg de breaslă. La un moment dat, vrând să vorbească în româneste cu angajatii hotelului, a constatat că acestia nu întelegeau limba română – moment în care colegul său a comentat (ca si Kelemen Hunor, astăzi) că: „lasă că sigur or să vă învete ăstia în curând româneste”. Episodul se petrecea cu douăzeci de ani înainte de Trianon si avea să se adeverească. Întocmai ca o profetie.

Am pus în paranteză comentariul „ca si ca Kelemen Hunor”, pentru a face o comparatie între două evenimente. Ca român, colegul lui Braniste vorbise cu siguranta majoritarului (si, nota bene, pe vremea aceea încă exista Austro-Ungaria). Desi făceau încă parte din Imperiul Austro-Ungar la ora respectivă, ungurii n-au constientizat că sunt minoritari – si ceva s-a schimbat: orgoliul maghiar, gândirea de tip „reich”, de tip imperialist, nu le-a lăsat loc să reflecteze asupra schimbării vremurilor; pe de altă parte, românii erau siguri că venise momentul oportun – momentul lor. Mi se pare interesant de amintit comentariul renumitului psiholog Sigmund Freud, la Viena, în timpul primului război mondial: ungurii nu-si dau seama ce pericol mare îi asteaptă – tara lor va pieri si va fi împărtită, în mare măsură.

Problema tonului lui Kelemer Hunor, atunci când afirmă că „sigur vom obtine autonomia”, siguranta cu care vorbeste – toate acestea nu prea au fond – le lipseste fundamentul motivatiei colegului lui Braniste. Noi nu suntem majoritari în Ardeal. Secuimea e mică, cum s-ar spune. Nu este nici momentul oportun pentru noi, secuii, asa cum l-au avut românii din Ardeal la vremea respectivă. Nu stiu… dar observ că unii politicieni maghiari vorbesc despre drepturi cu arogantă, ca si cum aici ar fi încă Austro-Ungaria. Aroganta maghiarilor si a secuilor nu s-a sfârsit odată cu Austro-Ungaria; dimpotrivă, i-a supravietuit acesteia. Aroganta si gândirea de tip „reich”, imperialistă, există încă – si din cauza asta nu se poate nici dialoga, nici convietui cu românii.

Apoi, încă o diferentă fundamentală, foarte importantă, este cea legată de siguranta de sine a românilor din Ardeal, înainte de Trianon si siguranta de sine si aroganta secuilor: miscarea românilor a fost o miscare care venea din străfundul, din subconstientul national al românilor – o adevărată vointă natională. Era o exprimare autentică a vitalitătii românesti din Ardeal. Vointa de autonomie a secuilor nu e o exprimare a vointei subconstientului national si nici a vitalitătii nationale a acestora; este doar o inventie a mintii, nu exprimă atâta elan vital, ca la românii din Ardeal. Din cauza asta există si o anume nesigurantă în solicitările de autonomie, sub masca unei arogante a exprimării si a unei false sigurante, asa cum este afirmatia lui Kelemen Hunor. Iar miscarea autonomistă este legată de subconstientul national al secuilor, care, privind din alt unghi, nu este numai o inventie a mintii, ci si exprimarea frustrării subconstientului national secuiesc, în raport cu constiinta natională. Siguranta de sine a românului din Ardeal era o sigurantă autentică, o exprimare a vitalitătii neamului, iar prin acest lucru, ea e la polul opus sigurantei de sine a secuiului, asa cum este ea exprimată în solicitarea autonomiei, de vreme ce aceasta din urmă ascunde ceva nesigur, o anume disperare, un efort disperat.

Siguranta manifestată de Kelemen Hunor ascunde ceva nesigur. Siguranta secuiului nu este autentică, precum cea a românului; este o disperare mascată de o sigurantă de sine arogantă.

Nesiguranta de sine a secuiului vine chiar din izolare, din neacomodarea la noile conditii de după Trianon. Nesiguranta de sine a secuiului si maghiarului are si un fundal istoric mai vechi – însă nu despre asta vreau să vorbesc aici, pentru că nu tine de subiectul de fată (desi în alte articole am discutat si despre acest aspect si o voi mai face si pe viitor). Cu toate acestea, as vrea să punctez aici un lucru, apropo de conexiunea cu trecutul nostru: nesiguranta de sine actuală este legată de orgoliul maghiar, ambele fiind, de fapt, exprimarea unei frustrări istorice si având la bază niste probleme de identitate spirituală ale maghiarimii, în istorie, care nu au fost niciodată constientizate. Acestea sunt adevăratele probleme, pe care o eventuală autonomie nu le va putea vindeca – desi le-ar putea cel mult „astupa” cu un succes aparent, pe care l-ar reprezenta autonomia în acest caz si nimic mai mult.

Unii politicieni maghiari, precum Tőkés, sunt siguri, atunci când solicită autonomia, că de vreme ce suntem în UE, aceasta, ca un mântuitor, va obliga România să le dea secuilor autonomia. E o iluzie. De aici se vede faptul că maghiarimea si secuimea sunt conduse de niste politicieni orbi – de niste oameni care fabrică iluzii si conduc cu iluzii. UE nu respectă nici măcar autonomia natională a tărilor care au aderat recent la Uniune. Cum să le dea autonomie secuilor? E o stupiditate. Unii politicieni secui si maghiari consideră că Uniunea Europeană e un fel de restaurant, unde nu trebuie decât să faci comanda si vei primi ce doresti – si gratuit. Unii cred că UE este locul în care toate lucrurile vor evolua pe placul secuilor, al minoritătilor, pentru o mai mare libertate si o rezolvare a tuturor problemelor. Anumiti secui sau maghiari, ca Tőkés, văd în UE o „împărătie a cerurilor”, prin care se obtine o altă „împărătie a cerurilor” – Tinutul secuiesc.

Uniunea Europeană e altceva. E un sistem care macină orice libertate economică – dar mai ales spirituală (căci adevărata libertate este cea spirituală) – adevărată. Noi, secuii, ungurii, suntem condusi de un iluzionist, de iluzionisti ai Uniunii Europene si ai discursului imperialist.

E nevoie de un alt discurs vizavi de români, prin care să putem introduce discutia noastră despre problemele noastre nationale. Cred că momentul este oportun pentru ca noi, ungurii si secuii să ne schimbăm mentalitatea fată de români.

Un prim pas ar fi renuntarea la tonul arogant, de genul „sigur vom obtine autonomia”, pe care-l abordează Kelemen Hunor; cu alte cuvinte, trebuie să renuntăm la tonul imperial austro-ungar si la orgoliul nostru cultural fată de români, care subapreciază cultura acestora.



Nagy Attila (Puli) – Tinutul Secuiesc

2011. március 18., péntek 18:50
NagyAttilaPuli
94 hozzászólás

Egy polgármester nekem egyszer azt mondta, hogy "na és mi van abban, ha a SRI - nek dolgozol?"
Gyuszikám én itt nem állok veled le vitatkozni, én továbbra is írom a magamét, mert van mit. A mocskolódásaid nem állítanak meg, tőlem azt írsz mit akarsz. Csak érdekes, hogy a román cikket épp te próbálod ellenem fordítani, akinek épp ezen a területen kéne hallgatnia, de nagyon. Még tettem fel, hogy ne fáraszd magad.

2011. március 18., péntek 18:57
NagyAttilaPuli
94 hozzászólás

Gyuszikám, te a témához nem tartozó dolgokkal mocskolódsz, de a témához nem szóltál hozza. Nem gondolod, hogy közönséges mocskolódásod téged minősít. Hogy a prefektúrán a kilencvenes évek elején te munkát kaptál azt jelenti, hogy te nagyon megbízható vagy "valakiknek". Tudod Iliescu idején.

2011. március 18., péntek 19:04
NagyAttilaPuli
94 hozzászólás

Tudod Gyuszikám képtelenségre vállalkoztál, egy anarchistát nem lehet lejáratni, mert ő magasról tojik a társadalomra és annak véleményére. De neked fontos a vélemény rólad, mint elöljárónak, itt van a hátrányod velem szemben.
Én nem is rejtem véka alá, hogy az autonómia ellen harcolok, mert abból egy maffia banda nyer és nem a székelység.

2011. március 18., péntek 19:11
NagyAttilaPuli
94 hozzászólás

Egy hiteles anarchista nem harcolhat intézményekért, még ha székely autonómia akkor sem. A cikket te csak felhasználod ellenem, de nem az autonómia érdekében teszed. Én nyíltan csinálok mindent és nem sunyin dolgozva az ellenfélnek - mint egyesek.
Mi van kénytelen vagy hazugsághoz folyamodni ellenemben, holmi gyógyszereket emlegetve?! Miért nem véded magad tisztességesen, polgármesterhez illő módon, elöljáróhoz illő módon, miért csak mocskolódva tudsz védekezni?! Vagy neked csak ennyire futja az intelligenciádból. Nem gondolod, hogy ha mocskolódva védekezel, ezzel a hangnemmel, a faludat hozod szégyenbe, hogy csak ilyen mocskolódó polgármesterre futotta.

2011. március 18., péntek 19:33
NagyAttilaPuli
94 hozzászólás

Történetesen bizonyítani fogom, hogy a hatáskörödet túllépted egy nekem írott hivatalos levélben, mikor azt írtad, hogy ne jelentgessem a közjegyzőt. Csak épp le kell szkennereztetnem, hogy bizonyítsak vele.

2011. március 18., péntek 19:43
NagyAttilaPuli
94 hozzászólás

Amúgy az autonómiát sé az ahhoz vezető utat egy kicsit intelligensebb nációnak találták ki, mint a székely.
Szerintem először azt kéne megvizsgálni, hogy a székely képes-e az autonómiára - félek, hogy nem.

2011. március 18., péntek 19:51
NagyAttilaPuli
94 hozzászólás

Hogy a nyugati látogatók elégedettek ami Romániában van a kisebbségi nyelvhasználatot illetően - meg, ha Magyarországon valami kilengés van, nagyon jobbra, akkor Európa hangos - ennek a gyökereit Ady múlt század eleji publicisztikájából lehet megérteni, pontosan abból, ahol leírja a román lobbi ügyességét a román célok érdekében. Úgy néz ki, sikerült megdolgozniuk a nyugatot több mint száz évre előre. Autonómiázunk, könnyezünk a kettős állampolgárságtól, kik megkapták - nekem nem kell, ez az egy is sok - közben a régi bűnöknek még mindig isszuk a levét. Még mindig nem szembesültünk azokkal a bűnökkel, mik Trianonhoz vezettek. Ez azt jelenti, hogy azok még mindig hatnak.

Érdekes ezeket az összefüggéseket épp a ragyogó intellektus nem látja. Ehhez több kell, mint intellektus, látó szellem. Ilyenek voltak, Trianon előtt is de nem hallgatta meg senki őket. Igaz, hogy Jókai romantikus regényei teremtették újra a magyar nemzetei öntudatot - kérdés az, hogy mennyire valósat és mennyire csak átmeneti romantikusat - de senki nem veszi elő Jókai publicisztikáját, abból okulni, mert ő valósan, égetősen súlyosnak látta a román kérdést Erdélyben - ebben egyáltalán nem volt romantikus.

A kisebbség kérdés annyira el van intellektualizálva, el van problémásítva, atomizált módon, ami a modern tudományoknak köszönhető, hogy már nem nagyon vannak akik összben látják a multat, a jelent - jövőt nem is teszem hozza, mert ilyen csak a modernkedő, európaiskodó ötletesség szintjén van. Végül már nemzet nincsen csak elszigetelt kérdések és szakértők. A szakértők mindenre jók csak épp arra nem, hogy összben lássanak. Kutatások vannak, mik csak a felszínen mozognak, a puszta racionalitás szintjén. Problémák vannak, elszigeteltek, miket meg kell oldani - de ez megint nem az egészben látás. Vannak mélyen látók, akik átlátnak a nagy probléma megoldókon, a tettek emberein, kik állandóan azt hangoztatják, hogy nem elméleteket kell gyártani, hanem cselekedni kell, ezekről a nagy cselekvőkről azt mondják egyes "Látók" az ők cselekvésük egy rejtett semmittevés, aktív lustaság. A modern ember problémái amiket buzgón gyakorlatiasan oldogat, tudományosan, kutatások alapján tegyem hozza, nem fogynak egyre szaporodnak. Ez pont olyan, mintha tíz kiló, az aszfaltra kiöntött higanyt új beggyel szeretnénk összeszedni.

A katasztrófák után érdemes volna végig gondolni a modern civilizációnk gyakorlatiasságába, mindent megoldóképességébe vetett bizalmunkat. A nagy változásokat, mindig a nagy katasztrófák idézték elő, mik minden addigit eltöröltek. Be kéne látni az igazi változásoknak nem mi vagyunk az úrai - mi csak változtatgatunk - a mi szerepünk, hogy készek legyünk rá, egy belső szellemi éberséggel, hogy ne féljünk a változástól. Félelmünk a katasztrófáktól azt mutatja, hogy nem vagyunk képesek a változásra - ha nem vagyunk képesek, akkor 89 után sem változott sok, csak a felszínen, csak változtatgattunk. Trianonnak sem sikerült, pedig katasztrófa volt, ha nem is természeti, hogy változásra ösztökélje a nemzetet, mely az addigi nemzeti sors, szellemi felülbírálatából születik, mint egy nemzetei sorskorrekciót végezve. Hogy nem tettük meg amit kellett volna tennünk, bizonyítja, hogy kétségbeesett visszahódításba kezdtünk.

A megbántott, az áldozat nemzet önpusztító szerepébe vonultunk vissza. A kisebbség nemzeti identitásának alapja egy önpusztító pszichológiai szerepjáték lett. Nemzeti létünk egy önpusztító történelmi szerepjátszma lett. Az olyanok, mint Tőkés az ilyen negatív nemzeti szerepjátszást erőltetik - amikor valami igazságtevést követelnek. A másik véglet az európaiskodó, szakbarbár izgágák, kiknek nem téma Trianon. Egy nemzet önön lelkéből születhet újjá, épp ott van az újjászületés lehetősége, ahol a bajok forrása van. Ez úgy történik, ha az elme ráfigyel az alatta lévő mélységekre, akkor mind a felszínre jön az a szemét mi ezer év alatt felgyűlt. Ha azt a szemetet megvizsgáljuk akkor lesz jövőnk. Ha nem tesszük akkor ne siránkozzunk, hogy más nemzeteknek Európában több igazuk van mindjárt száz éve - és úgy néz ki, hogy lesz is.

2011. március 18., péntek 20:30
NagyAttilaPuli
94 hozzászólás

Tény az, hogy vannak polgármesterek, akiknek inkább elvonókúrán lenne a helyük, a hídnál, és nem polgármesteri székben.

2011. március 18., péntek 20:37
NagyAttilaPuli
94 hozzászólás

Van polgármester, ki kiment a Magyarországra vendégeskedni a testvérfalúba. A vendégek tiszteletére adott összejövetelen leitta magát és egy ottani elöljáró hölgyet kezdett sértegetni. A fülemmel halottam, amikor az innen oda kiment orvos ezért diszkréten, megfedte.

2011. március 18., péntek 21:02
Gebe
248 hozzászólás

?????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????!

2011. március 18., péntek 23:19
NagyAttilaPuli
94 hozzászólás

http://www.certitudinea.ro/articole/clubul-presei-transatlantice/view/nagy-attila-voi-romanii-ati-castigat-ardealul-prin-valoarea-voastra-spirituala-prin-mistica-ortodoxa-pe-care-acum-sunteti-in-pericol-sa-o-pierdeti

2011. március 18., péntek 23:20
NagyAttilaPuli
94 hozzászólás

A részeges polgármester a polgármesteri hivatalt csapszékké alakítja át.

2011. március 20., vasárnap 00:32
SantaGyula
12 hozzászólás

Non comment!
Csak "gyanakszom", hogy régi közmondásunknak, miszerint 'Bolond likból bolond szél fú', mégis van van valós alapja...
Tisztelt " Puli",
részemről befejezettnek tekintem ezt a "véleménycserét"... Lásd, ez mégis a Hsz. napilap hivatalos weboldala...

2011. március 20., vasárnap 19:05
NagyAttilaPuli
94 hozzászólás

Mocskolódással az védekezik, kinek alacsony az intelligencia szintje. A mocskolódás az érvek hiányára utal. Az érvek hiánya, meg arra utal, hogy az illetőnek nincsen igaza, azért van rákényszerülve a mocskolódásra.
Gyuszikám, épp te komolykodsz itt, hogy kinek a weboldala?! Nem veszem be a süket indiáncseledet.
Én nem fejezem be, mert ez csak a kezdet, sok írnivaló felgyűlt az évek alatt és ezeket szépen kipakolom.
Azért akarsz lejáratni mocskolódással, hogy ne legyen hihető mit írok. De miért akarod ezt elérni?! Azért mert alapos okod van rá!!! Az ok meg az, hogy fennáll a gyanúja, hogy igazat írtam és fogok írni.
Hogy te befejezted a te bajod, ki érdekel az!!!

2011. március 20., vasárnap 19:11
NagyAttilaPuli
94 hozzászólás

Már rég vagyok az interneten és nagyon jól tudom, hogy aki úgy szól hozzá egy íráshoz, hogy értelmetlen összefüggéstelen, stb. az csak azt árulja el, hogy tartalmilag nem tud hozzászólni, nincsen érve, de annyit megért az írásból, hogy az ő nézeteivel nem egyezik, az ilyen csak úgy tudja kifejezni nemtetszését, hogy értelmetlennek titulálja az írást, mi neki nem tetszik. Ez nem ellenérv, hanem csak nemtetszés kinyilvánítás, mert az olyan, hogy értelmetlen, összefüggéstelen bármilyen írás aljára odabiggyeszthető.

2011. március 20., vasárnap 19:14
NagyAttilaPuli
94 hozzászólás

Gyuszikám sokat elárul rólad, hogy a gyógyszerrágalmat egy olyan aljas rágalmazótól vetted át, mint Kozma Szilárd. De természetes az is, hogy aki csak aljas rágalommal tud védekezni, az azért teszi, hogy hadilábon áll az ő igazságával.

2011. március 20., vasárnap 20:45
NagyAttilaPuli
94 hozzászólás

Azon gondolkodom, hogy a Háromszéknek van nem hivatalos honlapja is?!

2011. március 20., vasárnap 20:50
NagyAttilaPuli
94 hozzászólás

Ne játszd itt nekem a komolyat, hogy a Háromszék honlapja az ilyen falazó, képmutató komolykodásaidat ismerem.
Bajban van az olyan faluközösség,a hol a polgármesterének az intelligencia szintjéből csak a zolyan megnyilvánulásokra futja, hogy "bolondlikból bolond szél fúj." Nem gondolod, hogy minden szavaddal magadat alacsonyítod le.