Kézdiszéki tizenkét pont

Nyolcezren a főtéren
Tizenegy és tizenkét óra között a város öt közép- és három általános iskolájának tanárai, tanulói, a testvériskolák küldöttei vonultak fel a Gábor Áron téren. Az ünnepségen Kézdivásárhely magyarországi testvérvárosainak küldöttségei is részt vettek. Mintegy nyolc-tízezer fős tömeg gyűlt össze a Gábor Áron téren, de a koszorúzásra nagyon kevesen maradtak. Az iskolások után a 15. székely határőr gyalogezred I. és II. zászlóaljának gelencei és bélafalvi hagyományőrző honvédjei, valamint a szegedi III. Honvéd Zászlóalj Hagyományőrző Egyesület, a tápióbicskei Hagyományőrző Honvéd­tüzér Alapítvány, a Magyar Hagyo­mányőrzők Világszövetségének csapatai és a felső-háromszéki települések hagyományos lovas és szekeres küldöttei sereglettek a főtérre, s az alkalomhoz illő forradalmi énekeket daloltak.
A központi rendezvény 12 órakor harangszóval, dobpergéssel, trombitaszóval és a hagyományőrző csapatok zászlói felszalagozásával kezdődött. Az ünnepséget Szarvadi József István alpolgármester nyitotta meg, aki beszédében az összefogás fontosságára hívta fel az ünneplők figyelmét.

Mit kíván a magyar?
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kézdiszéki szervezetének üzenetét Bardócz Csaba ikafalvi református lelkész, a szervezet elnöke tolmácsolta. "Ha jövőt akarunk, akkor azt csakis együtt érhetjük el. Ha jövőt akarunk, akkor azért mindannyiunknak áldozatokat kell vállalnunk, akinek többre telik, többet, akinek kevesebbre, kevesebbet, de fontos, hogy mindannyian kivegyük részünket" — fogalmazott a lelkipásztor. A márciusi ifjak szellemét idézve 12 pontba foglalta, hogy mit kíván a kézdiszéki magyar ember 2011. március 15-én. A felsorolást a tömeg vastapssal jutalmazta.

1. Kívánjuk, hogy a sajtótermékek tényeket közöljenek, ne ferdítsenek, ne befolyásoljanak. 2. Kívánjuk, hogy a vezetők ne a pártért, érdekekért, a saját érdekeikért, hanem a kézdiszéki emberekért, értünk cselekedjenek. Felelős és becsületes vezetőket helyben, Bukarestben, Budapesten és Brüsszelben. 3. A vállalkozókat, a székely gazdát, termelőt segítő kerettörvényeket akarunk. 4. A hivatalokban az eligazításokat, kéréseket anyanyelvünkön kapjuk kézhez. Éljünk a törvény adta lehetőségekkel. Ne spóroljunk az ezzel járó többletmunkával. 5. Azt akarjuk, hogy fiataljaink, a jövő nemzedék ismerje fel, sorsa jobbra fordulása a tanulmányaitól függ. A megszerzett tudás örök élű fegyver. 6. Ismerjük fel végre, hogy érvényesülni nem idegen, hanem anyanyelven megszerzett tudással lehet. Gyerekeinket magyar nyelvű iskolába járassuk, ha azt akarjuk, hogy érvényesülni tudjanak az életben. 7. Nemzeti ünnepeinket ne az acsarkodás, a pártháború, hanem a hőseink iránti tisztelet és a méltóság jellemezze. 8. Adólejeinkből, az általunk befizetett pénzekből az általunk használt utakat javítsák meg. 9. Vezetőink ne csak négyévente, a kampány idejéig hordozzák szívükön az emberek sorsát, hanem a négy év alatt is dolgozzanak azért, amiért megválasztották. 10. Mi, egyszerű emberek érezzük át annak a felelősségét, hogy sorsunk jobbra fordulásáért Isten segedelmével, legjobb tudásunk szerint, saját magunknak kell dolgoznunk, cselekednünk. 11. Saját dolgainkról saját magunk döntsünk. Önrendelkezést, autonómiát! 12. Kívánjuk, hogy minden székely ember tudja, higgye, érezze, hogy magyarnak lenni újra jó!

Élni a szabadsággal
Az EMNT kézdiszéki elnöke után Bokor Tibor RMDSZ-es szenátor szólt az egybegyűltekhez. Hangsúlyozta: a március idusán megszerzett szabadsággal kezdenünk kellett valamit, tovább kellett fejlesztenünk. Az akkori szabadságért való küzdelmet felcseréltük valós kisebbségi jogokért való küzdelemre, anyanyelvünk szabad használatára, kulturális értékeink kamatoztatására, nemzetünk egységére, a magyar fennmaradásra. Most ez a legnemesebb küzdelmünk, ezt akarjuk — fogalmazott. Hangsúlyozta: szabadság csak ott van, ahol becsülete van a kultúrának, a másságnak, ahol a bennünket érintő kérdésekben magunk mondhatunk véleményt, és magunk dönthetünk sorsunkról, jogainkról, gyermekeink sorsáról, tanulmányairól, neveléséről, iskoláinkról, nemzettudatunk ápolásáról.
Tóth Bálint egyetemi hallgató, a Hatvan­négy Vármegye Ifjúsági Mozgalom képviselője hangsúlyozta: akárcsak 163 évvel ezelőtt, az élet értelme ma is a szabadság. Bakcsi Mónika, a Református Kollégium végzős diákja, a Zúg Március szónokverseny győztesének beszéde következett. Az ünnepi beszédek sorát Lukács László, a Magyar Polgári Párt kézdivásárhelyi el­nökének szavai zárták. Horváth István Radnóti-díjas szavalóművész Babits Mi­hály Petőfi koszorúi című versét adta elő, majd Ferenczi György és a Rackajam együttes az alkalomhoz illő zeneszámmal lépett fel. A központi megemlékezés ft. Varga Béla kézdi-orbaiszéki római katolikus főesperes és nt. Beder Imre református lelkész áldásával, a magyar és a székely himnusz közös eléneklésével, koszorúzással és csatajelenettel ért véget.