A cimbalom

Egyik legfontosabb népi hangszerünk, a jellegzetesen magyarnak tekintett verbunkos zenében is fontos szerepet kapott a 19. század folyamán. Mai, lábakon álló, pedálos szerkezetét Magyarországon alakították ki az 1800-as évek végén. A 19. és a 20. században elsősorban a magyar zeneszerzők műveiben szerepelt, de ma már szívesen használják más országok komponistái is.

A cimbalom őse Ázsiából arab közvetítéssel jutott Európába. Különböző neveken meghódította a középkori fejedelmi és királyi udvarokat. Magyarországon Mátyás király udvarában említenek először egy kilencéves kisfiút, aki a király köszöntésére psaltériumon játszotta a parasztok által énekelt dalokat. Míg Európában a cimbalom megmaradt alapvetően népi hangszernek, addig Magyarországon a 17., 18. és 19. század folyamán egyre népszerűbb lett, s ,,magyar nótákat" is szívesen játszottak rajta. Az 1800-as évek végén Schunda Venczel József pozsonyi, majd budapesti hangszerkészítő (1845—1923) megnövelte a cimbalom hangterjedelmét, lábakkal és hangtompító pedállal látta el. Műhelyében mintegy tízezer hangszer készült. Az új hangszert örömmel üdvözölték a kor híres zeneszerzői, köztük Liszt Ferenc is, Erkel Ferenc pedig fontos szerepet adott neki Bánk bán című operájában.

Felvételünkön a Schunda Venczel József budapesti műhelyében készített egyik cimbalom látható. Mántó Béla, Csernátonban élő tulajdonosa szerint a hangszer százhúsz esztendős, és egy magyar földbirtokosé volt, akit a Duna-csatornához deportáltak. Itthon mindene odaveszett, kivéve a cimbalmot, melyet gondosan becsomagolt és elrejtett. Hazatérése után épségben megtalálta. Mántó Béla ezelőtt húsz évvel a földbirtokos lányától vásárolta meg Sepsiszentgyörgyön, amikor tulajdonosa 98 évesen halálos ágyán feküdt. A hangszer Mántó Béla féltett kincse. Alsócsernátonból került ötven évvel ezelőtt Brassóba, ahonnan nemrég végleg hazaköltözött szülőfalujába. Azóta kedvtelésből, mások szórakoztatására cimbalmozik.