Szotyorban hiányzik valami

Rápolti István helyi önkormányzati képviselő múlt­idéző beszéde, Miklós András és fia harmonikával, trombitával előadott forradalmi dalai és Huszti Krisztina szavalata után a magyar és a székely himnusz eléneklésével ért véget a kurtára szabott megemlékezés. Érezhető, hogy a faluban megszűnt az iskola, nincs gyermek, aki verset mondjon, és ki tudja, mi okán, a székelyek védasszonyának nevezett, a negyvennyolcas üldözött hősöknek menedéket adó, a bebörtönzötteket élelmező szotyori Nagy Tamásné Vajna Terézia sírjánál évek óta csak a leszármazottak koszorúznak, az itteni kegyeletadás nem része a falu ünnepének, és a kicsiny temetőben nyugvó hősök — Gi­dófalvi János, Lőrincz Antal és Lőrincz János, Csiszér Gergely — sírját sem látogatja senki a szotyori március tizenötödikéken.