A nemezelés vonzásában

A nemezelés technikájával az 1997-es csernátoni nyári alkotótáborban került kapcsolatba, akkor hallott a nemezelésről, de élőben addig nem látta, hogyan készül a nemez. A táborban különböző nemezeket készített, majd otthon folytatta, és rájött, hogy a motívumokat nem csak másolni lehet, hanem saját ötleteit is gyapjúba viheti. Lukács Olga leginkább az absztrakt mintákat kedveli, amelyeket a népművészetből kölcsönzött elemekkel együtt vagy a szülőföld szépségeiből merítve jelenít meg egy-egy szőnyegén. Torján, Kézdi­széken ő az egyedüli nemezelő, a vidék másik ismert kézművese a Dálnokon élő Jákób Ildikó óvónő.
Első egyéni kiállítását a kézdivásárhelyi Vigadóban tartotta 2007-ben, majd Sepsiszentgyörgyön és Bu­ka­restben erdélyi nemezelőkkel közösen mutatkozott be. Két éve készül újabb egyéni kiállításra, de úgy érzi, még nem jött el annak az ideje, másrészt pedig az elkészített nemezekből időközben sokat eladott, a megmaradt anyag nem is lenne elegendő egy tárlatra. Munkái hazai, magyarországi, írországi, németországi és hollandiai magángyűjteményekbe került.