Hajdú-Bihar és Bihor megye viadala (Határhelyzetek)

A Krónika március 21-i számában közli a Hajdú-Bihar – Bihor régió térképét is. Jellemző, hogy a magyarországi eurorégiós partner egyik képviselője azzal "menti" ezt a nyelvi "leleményességet", hogy sem a Bihor nevet használó honlap, sem az ehhez kapcsolódó kiadványok nem szépirodalmi jellegű munkák. A Hajdu-Bihar – Bihor helynévpárosítás súlyos szemléleti zavarára ráerősít az is, hogy a szöveg román nyelvből történt szó szerinti fordításában a Műemlékek, templomok, kultikus helyek – Bihor megye alcím alatt az ortodox templomokkal és a görögkeleti egyház történetével kezdődik a felsorolás. Azért éri szó tehát a ház elejét, mert ebben az esetben a szekér megelőzi a fogatot.
Nem állja meg a helyét az az "érvelés" sem, hogy a kétféle Bihar név használata valamiféle zavart is okozhatna, hiszen az egyik Hajdú-Bihar, a másik meg Bihar alakban ismeretes.
Egyébként a sors iróniája, hogy a Bihor név a magyarból való átvétel, a két megye Trianon előtt azonos volt.
A helyzet pikantériájához tartozik, hogy a magyar állam az újrahonosítás során lehetőséget teremt az eltorzított vagy lefordított magyar vezeték- és utónevek visszamagyarosítására, s eközben az eurorégiós szerződések kidolgozói a hely- és földrajzi nevek nem magyar változatának meghonosításán munkálkodnak.
A mostani időket megelőző közel száz évben a legsúlyosabb nyelvi károsodás a személynevek mellett éppen a helyneveket érte. A tájnevek viszonylag jobban átvészelték a tiltásos és üldözéses időszakokat, mert minden hegynek, völgynek, dombnak, pataknak, csermelynek, forrásnak nehéz lett volna államnyelvi "megfelelőt" találni.
A településnevek használata körüli különvélemények a táblaháborúkban, az utcanévcsatákban is megnyilvánulnak. Nemrég említettük lapunkban éppen Bihar megyéből a Puszta­újlak településjelző tábla magyar nevét lemázoló, csak a román Uilacu de Criş megnevezést tűrő cselekedeteket.
És lám-lám, ebbe a "folyamatba" némely magyarországi hivatalnokok is bekapcsolódnak.