Hamis olvasók, hamis panaszok

Mindenki személyazonosságának, történetének nem tudunk utánajárni, de a névtelen vagy nyilvánvalóan álnéven írt leveleket próbáljuk kiszűrni (ezért szoktunk lakcímet és telefonszámot is kérni a hozzánk fordulóktól), bár ez az elektronikus posta idejében egyre nehezebb, és nem is mindig sikerül. Az elmúlt hetekben két panaszról is kiderült a hamisság és a rosszindulat, mindkettő Az utca hangja rovatban látott nyilvánosságot. Cáfolatukkal az alaptalanul rágalmazottaktól kérünk elnézést, és azt is jelezni kívánjuk, hogy kár a gőzért, elsősorban magukat járatják le a vádaskodók.
A március 11-i lapszámban a barátosi Bartók Er­zsébet sérelmezi, hogy a hely­beli orvosnő nem ment ki több éve lebénult apósához vérnyomást mérni. Dr. Kiss Ildikó más betegeitől értesült a panaszról, először nem is értette, hiszen tizenhat éve dolgozik a faluban, és mindig lehet hívni, a telefonját sem kapcsol­ja ki. A 85 éves bácsi nem évekkel ezelőtt, hanem február 28-án kapott agyvérzést, az orvosnő küldte be Sepsi­szent­györgyre szak­or­vos­hoz, és amikor hazavitték, meglátogatta. A feleség nem is tu­dott arról, hogy mi jelent meg róluk...
A következő hé­ten, március 18-án Szabó Ferenc uzo­ni lakos teszi szó­vá, hogy a polgármesteri hi­vatal mindenféle útjavítási, építkezési törmeléket dob le egy Vajna utcai magánterületen, ami nem az övé. Fény­képet is mellékelt, ami azonban a lapból helyszűke miatt kimaradt. Utólag meg­tudtuk, hogy a törmelék valóban ott van – egy olyan telken, amelyet a Te­mesváry családtól államosítottak, a kilencvenes évek­ben mások magántulajdonává vált –, és a szomszédban valóban Szabó Ferenc lakik, csakhogy a levelet nem ő írta, a szemetet pedig nem a községvezetők vitték oda...