Győz a korrupció?

Az egy héttel ezelőtt kirobbant botrány, amely várhatóan továbbgyűrűzik a következő napokra, hetekre is, újra megmutatta, mennyire távol áll az európai szellemiségtől a román politikum. No nem azért, mert Adrian Severin pénzt vágott zsebre szavazatáért, megtették ezt mások is, nagy hagyományokkal rendelkező országok képviselőivel is fordult elő, hogy engedtek a csábításnak. Csakhogy ők, ha lebuknak, szó nélkül és azonnal lemondanak, nem hivatkoznak az ártatlanság vélelmére, nem keresnek kiskapukat, hanem veszik a kalapjukat, és távoznak. Ahogy megtette ezt most is a másik két érintett képviselő.
Az egykori külügyminiszter, az eddig jó nevű, rendkívül befolyásos szociáldemokrata képviselő minél inkább próbálja magyarázni igazát, annál sárosabbá válik, sorra látnak napvilágot a képviselői, miniszteri fizetésével nehezen megmagyarázható, tetemes vagyonáról szóló hírek, lebuktatói mondják, nem véletlenül keresték, figyelték tevékenységét, tudták, hogy megvásárolható. Egyre zsugorodik hitele, de még súlyosabb, hogy székéhez való görcsös ragaszkodása, a lemondás merev elutasítása ismét olyan képet mutat Romániáról, amelyet eddig leplezni próbáltak a fejlett Nyugat előtt, Európa előtt, amely sorozatosan számon kéri Romániától a magas szintű korrupciót, politikusai romlottságát. Severin nem távozik, akkor sem, ha lezárják irodáját, ha az EP plénumának hátsó soraiba száműzik, ha kollégái hangosan kifütyülik. A jelek szerint fontosabb a képviselőként zsebre vágható nem kevés pénz, mint bár a tisztesség igen csekély maradékának megőrzése, vagy az, hogy ne rombolja tovább hazája ugyancsak rossz renoméját.
Adrian Severin története nem ért véget. Kérdés azonban, melyik elv győzedelmeskedik: Európának sikerül elvi, erkölcsi elvárásait ráerőltetnie a román képviselőre, vagy balkáni stiklizés kerekedik felül, és az igen kétes román értékrend, a korrupció teljes jogú tagjává válik a brüsszeli parlamentnek.