Kódoltság, magyarság (Czeizel Endre Sepsiszentgyörgyön)

A Tamási Áron Színház zsúfolásig megtelt termében egy katartikus színházi előadás hatását érte el az a kijelentés, miszerint az elmúlt húsz esztendőben a genetika felülírt, átírt korábbi történelmi megállapításokat, egyszerűen azért, mert beigazolódott, nem minden népcsoportnak az az eredete, amit a történészek eddig megállapítottak. A 2003-ban készített, 3,2 milliárd betűt tartalmazó géntérkép eddig érvényes eredettörténeteket döntött meg, a jelenkori magyarországi (elsősorban budapesti) minta szerint a lakosság a közép-európai származást igazolja, amelyben a vegyes géneredet a népcsoport javára válik, a székelység körében felmért génminta iráni származásra utal. "Mindez ellenben nem határozza meg az etnikai hovatartozást, az a nagy kérdés, a mai fiatalok, akik felismerik, hogy a nyugati országokban egyre könnyebb tudományos szakmai karriert csinálni, több pénzt lehet keresni, s talán nyugodtabb társadalmi körülmények között lehet élni, érdemesnek fogják-e tartani, hogy hazajöjjenek. Orvosként tudom, ha egy test elveszíti az agyát, az vegetálásra van ítélve. Ezért a politikai döntéshozóknak meg kellene érteniük, nem az a küldetésük, hogy élvezzék a hatalmat, pénzt keressenek, hanem olyan társadalmi légkört teremtsenek, hogy egy idő után a szülőföldjüket elhagyók is úgy érezzék, miután kivirágzott a tehetségük, és talentummá vált, érdemes vissza­jönniük szülőföldjükre" – hangsúlyozta az előadó, aki szerint génjeink nem különböznek olyan mértékben a más népeikétől, hogy az alapján meg lehetne mondani, ki a magyar, minket anyanyelvünk és kultúránk, valamint magyarságunk vállalása köt össze.