Könyv bútorfestő dinasztiákról

A Sütők tizenötödik nemzedékéhez tartozó fiatal faipari mérnök nem csak az ecsettel, a fafaragó bicskával, hanem a tollal is jól bánik – bizonyítja a színes fényképekkel gazdagon illusztrált, akár albumként is lapozható könyve. Államvizsga-dolgozatnak indult, de a kutatómunka idővel kibővült, s túlnőtte a kezdeti feladatot: tisztelgéssé vált a Vargyason 1568 óta élő és alkotó dolgos családtagok, illetve az értékeikre felfigyelő, s azt megörökítő néprajzkutató, dr. Kós Károly előtt is.
Sütő István munkájának méltatásakor lapunk főmunkatársa, Sylvester Lajos a család hagyományteremtő és -ápoló szerepét emelte ki, majd azon meggyőződésének adott hangot: ahhoz, hogy Vargyast Sütőékhez hasonló emberek lakhatják, minden bizonnyal köze van Erdővidék különleges légkörének is. Sütő István a bútorfestés gyökereiről szólt – Franciaországból érkezett divatként, de idővel magyarrá vált –, majd a fontosabb bútortípusok mindennapi használatáról, díszítéséről és a hozzájuk fűződő szokásokról beszélt. Végezetül arra kérte a jelenlevőket, otthon levő festett darabjaikat éltessék, használják őket rendeltetésüknek megfelelően.