Öt szék és egy életmű (Mester és tanítványa 3.)

Rendhagyó, hiszen mindkét művész pályája félbetörött, rendhagyó, mert Kali Szabolcs tavaly szeptemberre tervezett emlékkiállítását Irsai Zsoltnak kellett volna megnyitnia – rendhagyó, mert életművük lezárult ugyan, de feldolgozása várat még magára.
Az ilyen helyek, az ilyen események azért is fontosak, mert segítenek kiteljesíteni a megtörött életműveket – emelte ki tárlatnyitójában KissPál Szabolcs médiaművész. Első lépése lehet egy folyamatnak Irsai Zsolt (1957–2010) esetében, hogy valaki feldolgozza életművét, Kali Szablocs (1971–2000) esetében – kinek összes megmaradt alkotása a Magma három alagsori termében megtalálható – fontos odafigyelni azokra az életművekre, melyek abbamaradtak. Ilyen megközelítésben tehát nagyon fontos feltáró szakmai munka elindítása a tegnap megnyílt kiállítás – tette hozzá. Bartha József a Mesterről látható (inkább hallható) "kiállítás" magyarázataként elmondta, Irsai az 1993 előtti munkáit nem akarta kiállítani, azt követően csak installációkat készített, melyek felidézése nehéz, olykor meg éppenséggel lehetetlen lett volna, viszont szívesen és sokat beszélt a művészetről – ez adta az ötletet, hogy rádióadásnak készült interjúkból vágjanak be néhány perces részleteket, melyeket első változatban szobája berendezését a kiállítóterekbe költöztetve hallgathattak volna a látogatók, ebből különféle okokból csak az öt szék maradt. Kusztos Attila a Tanítvány életművének összegyűjtését és kiállítását rég tervezi. Elmondta, Kali Szabolcs a fióknak dolgozó művész volt, nem szívesen állított ki, alkotásaiból sokat megsemmisített. Emlékkiállítását tavaly szeptemberben Irsai Zsoltnak kellett volna megnyitnia – és erre már nem kerülhetett sor. "Így jött össze, jól jött össze ebben a megfogalmazásban" – zárta, nehezen találva a szavakat. És néhány mondat még a talált tárgynak a művészetben betöltött szerepéről, és fenn a papírhajók installációja, melyekkel néhány kisgyerek önfeledten...