Titkok az államfő szolgálatára (Jegyzet)

Igaz, a WikiLeaks tulajdonosával, Julien Assange-zsal kötött szerződés felborulni látszik, mert minden román újság vagy televízió, mely valamit is ad magára, sorra jelenti be, hogy exkluzív joga van az egykor titkosnak számító anyagok közlését illetően. Elözönlötték a sajtót a táviratok, s mert ily sok a gazda – ráadásul a megjelent táviratok a hatalom köreit alig kompromittáló adatokkal álltak elő –, ahogy mifelénk már lenni szokott, egyre többen és egyre hangsúlyosabban állítják: ezek a dokumentumok hamisítványok, a román titkosszolgálat laboratóriumaiban gyártották, s a hatalom érdekeinek szolgálatában nyomják le szépen, adagolva a közvélemény torkán.
Gyanúsnak tartják azt is, hogy alig pár héttel ezelőtt Cornel Nistorescu, az egyik legismertebb román ellenzéki újságíró tárgyalt s megegyezni látszott a WikiLeaks-csoporttal, hogy arra ébredjen, a kamikazésok ölébe hullt a kincset érő anyag.
E táviratoktól hangos a sajtó, osztják, szorozzák, de nincs és nem is lesz, aki hitelességükről tanúbizonyságot tenne. Mark Gitenstein, az Egyesült Államok bukaresti nagykövete csak azt ismételte, amikor rákérdeztek, amit Hillary Clinton már jó három hónappal ezelőtt leszögezett: nem kommentálják a táviratokat.
Igaz, napvilágot látott egy-két kellemetlen megállapítás a román államfővel és baráti körével kapcsolatban, de a legdurvább nem a WikiLeaks-távirat, miszerint ideiglenes menesztésének napján sírva és spiccesen állított be a követségre, hanem egy kirúgott követségi alkalmazott állítása, melyet a Cotroceni-palota elég meggyőzően cáfolt.
S így – lett légyen valódiak vagy hamisítványok a ránk zúduló dokumentumok – egy biztos: Băsescu megerősödve került ki a botrányból. Ismét kiderül, ő a román–amerikai kapcsolatok letéteményese, a korrupcióellenes harc el­kötelezettje, a hazai és oroszellenes maffia élharcosa. WikiLeaksszel, vagy anélkül.