A beteg egészségügy világnapja

Számos városban zajlottak tüntetések, temették a frissen bezárt, átalakításra ítélt kórházakat, és egész nap azt mutatták a televíziók, hogyan hunyt el egy 41 éves férfi a néhány napja frissen bezárt intézmény kapujában. Lakat kerül a közelmúltban felújított kórházakra, amelyekre az elmúlt években több millió eurót költöttek, már nem is a nagyobb fizetésekért, hanem állásukat féltve vonultak utcára orvosok, ápolók. Közben a szaktárca napi több közleménnyel igyekszik nyugtatni a kedélyeket, sorra érkeznek az adatok: mindenki kap munkahelyet eddigi posztja közelében, a betegeknek lesz gyógyszer, a kezdeti nehézségek lassan tovatűnnek.
Vitathatatlan, reformra szükség van, hiszen egyre több pénzt emésztett fel a mind gyengébben teljesítő egészségügyi rendszer. Öt év alatt négyszeresére nőtt az ágazatra fordított pénz, ám ennek áldásait sem a rászorulók, sem a benne dolgozók nem érezték. Sőt... Fogynak az orvosok, ápolók, legjavuk külföldön keres boldogulást, a páciensek pedig csak remélhetik, túlélik a hosszú hónapokig tartó várakozást, s hozzájutnak a gyógyulás reményével kecsegtető műtéthez, kezeléshez. No meg, hogy szűkös nyugdíjukból, keresetükből futja esetleg orvosságra is, nem válnak a leszűkített térítéses és ingyenes gyógyszerlisták áldozatává.
Reformra valóban szükség van, de Cseke Attila és csapata elképzelései hatalmas ellenállásba ütköznek, sokszor hatnak átgondolatlannak, és úgy tűnik, mintha többet ártanának, mint használnak. Hiába magyarázzák a pénzpazarlást annak, aki nem jut hozzá életmentő gyógyszeréhez, aki mind betegebbé válik, mert nem futja a létfontosságú vizsgálatokra.
Tegnap, az egészség világnapján szerte a földgolyón az egészségügy népszerűsítésére figyeltek, a gyógyítókat ünnepelték. Nálunk idősek rohamozták meg az ingyenes vérnyomás- és vércukorszintmérő-sátrakat, sokan éltek a térítésmentes laborvizsgálatok lehetőségével, hisz így megtakaríthattak egy kis pénzt a napi gyógyszerre, betevőre. A miniszter üzenetében bizalmat kért, megértést és támogatást, s ígérte "a romániai egészségügyi rendszer belátható időn belül meg fog felelni az elvárásoknak". Jó­indulatát nem tisztünk megkérdőjelezni, de a nemes szándék is sovány vigasz azoknak, akik a beteg egészségügy áldozataiként nem érhetik meg a mindig távolabbra tolódó jobb időket.